Organikus esernyők kifordítva
Egyszerű funkciók, nem a nagyotmondás terepe. Ismerjük azokat az út menti beállókat, fémmel vagy jobb esetben átlátszó plexivel tömeggyártott kasznikat országszerte.
És azt is látjuk rögtön, hogy ez nem ilyen. Itt nagyotmondás van, faorgia, miközben láthatóan könnyen beverhet az eső és a hó, a magas tetők alatt kedvére fütyörészhet a szél. Tehát minden, csak nem funkcionális.
Jászfényszarun vagyunk, ahogy a nevéből is kiderül, egy jászsági kisvárosban, méghozzá a Szent család téren, azaz a katolikus templom mellett. Jászfényszaru még a válságban is láthatóan jómódú és rendezett település, köszönhető ez nyilván a határában működő ipari parknak is, és azon belül is a Samsung televíziókat gyártó üzemének, ahol ma is több ezren dolgoznak. A település azokkal a formákkal gazdálkodik, amelyek jutottak neki (makacsul tartják magukat a szocialista időszak kisvárosokban különösen amorf, szögletes kisstílűségei), miközben azért látszik a mai kurzus és a múltteremtés régóta vele járó, makacs vágya. Emlékmű cunami Trianonnal (ez különösen erős a település határában, fém Nagy-Magyarország-körvonallal és egy kettérepesztett kőkereszttel), Mindszentyvel, világháborús elesettekkel. És persze megpróbálkoznak minden pályázattal is, így került pénz és sor a központ rendezésére vagy az általunk megcélzott buszállomás megépítésére. (A Közösségi közlekedés fejlesztése a Jászságban közös EU-s pályázat volt – az elnyert 383 millió a megye több települése között oszlott meg.)
Itt állok tehát a nagyjából kifordított esernyők sorára emlékeztető, kissé drámai tetőszerkezet előtt, és próbálom értelmezni. Magas labda, viszont nem lenne túl elegáns most az organikus építészet ihletettségével és az elmaradó funkciókkal példálózni, hiszen csak jobban és rosszabbul sikerült bármilyen épület van, nem jó modern meg rossz organikus. Nyilván egy high-tech műanyag kaszni is kiordítana ebből a környezetből, és az is másképpen.
Organikus… ez esetben az lenne az igazán organikus, ha az új épület nemcsak illeszkedni, de valahogy kapcsolódni is tudna a környezetéhez, és ez az, ami rögtön látszik – mármint hogy ez nem sikerült. Itt a jolly joker fa használata sem tűnik különösebben indokoltnak, nyers mozgalmassága a templom közelében ráadásul inkább valami pogány himnusznak tűnik, már csak a rovásírás-motívumok hiányoznak róla. (A vaskos beton oszlopfőket egyébként állattotemek díszítik, de mint kiderült, nem a honfoglaló vezérekéi: a Jászberényben őrzött Lehel kürtjének motívumait égették cserépre. Egy erősen romantikus elképzelés szerint Mátyás uralkodása idején itt találták meg Lehel kürtjét, de ez legalább annyira romantikus,mint hogy az a bizonyos későbbi és bizánci eredetű elefántcsont kürt a kalandozó magyar Lehel vezéré lett volna. Csorbulásáról először csak 1788-ban vélte úgy az akkori jász kapitány, hogy az a vesztes 955-ös augsburgi – Lech-mezei csata után, továbbá a győztes Ottó császár fején csorbult volna ki. De ez már olyan erdő, amelyből illik a „mit, miért?” irányába és egy buszmegálló méreteihez inkább méltó józan szerénységgel kikeveredni.)
Tehát miért lett vajon ilyen? Ha elfelejtenénk, hogy ez éppenséggel busz állomás lett, lehetne akár fürdőbejárat, tető valami ivókút fölött, vagy bármi más, ehhez hasonló sárkányfogvetemény. Az építmény öt egymás mellé sorolt faernyőből áll, közöttük az esőrések épphogy valami póttetővel kipótolva, az egész mögött pedig egy félig fal, félig kerítés kiábrándítóan olcsó terméskőből rakva. Felemás méreteit talán a templom közelségének köszönheti: nem akarták túlságosan elfalazni tőle, aztán ilyenre sikerült. A tetőszerkezetek valami okból nem kifelé lejtenek, így belül összegyűjtik az esővizet, amelyet hátul a levegőben lógó ereszcsatornák engednek a gyepre.
Egy ilyen hely maga az ideiglenesség, egy fel- és leszállóhely néhány percre, egy valahonnan valahová tartó útvonal néhány perces megállója, ami igazán nem kíván sokat a tervezőtől. Legyen praktikus, ne üsse nagyon a környezetét.
Aztán ilyen lesz. Ilyen lesz, azaz valaki ezt vagy praktikusnak és illeszkedőnek képzelte, vagy úgy gondolta, ma már egy buszmegállónak is nemzeti üzenete van.
Tényleg párhuzamos valóságokban élünk, de ez már rég nem vicces: amit eddig csak a nagy számok működési selejtjének vagy kinőhető kamaszkori tévedéseknek ítéltem, vidéken visszavonhatatlanul szaporodik. Annyira, hogy egyre gyakrabban érzem: talán már az enyém a kevésbé valóságos.
Új buszmegálló
Jászfényszaru