POSZT - A korrupt, a félkegyelmű és a kuplerájos
Korábban sok színház azt panaszolta ugyanis, hogy mindig ugyanazok az alkotók nyernek, és bizonyos társulatoknak esélyük sincs bejutni a mezőnybe. Az persze más kérdés, hogy a reklamálók jó része ezúttal sem szállhatott versenybe, hiszen nem válogatták be őket. Ugyanakkor az igazsághoz tartozik az is: még nem volt olyan POSZT az elmúlt 13 év alatt, amelynek valaki ne kritizálta volna a válogatását. Az idei mezőnyt Solténszky Tibor dramaturg, rendező, tanár és Szigethy Gábor író, rendező, színháztörténész állította össze.
Színházi ünnepnek indult a fesztivál, de hétvégére nagyobb parádé kerekedett a Sétatér nevű gasztrofesztiválon, a pécsi bazilika előtt. A Vidnyánszky Attila nevével fémjelzett Magyar Teátrumi Társaság tavaly szállt be a POSZT-ba résztulajdonosként, szervezőként, de nehezen tudnánk rábökni, hogy miféle új szellőt, izgalmas programot építettek be ők az eleve profin megszervezett, habár kissé valóban laposodó fesztiválkínálatba. Feltehetően az ő érdemük a Kaszás Attila-díj Pécsre telepített eredményhirdetése a csütörtöki megnyitón – ahol Borovics Tamás szegedi színészt díjazták –, de ezzel a rövid ceremóniával ezt a programpontot le is tudhatjuk.
Lett az idén is kiemelt fesztiválvendég, ez alkalommal Bodrogi Gyula, és nyílt újfent jó pár színházi tárlat, többek között Gobbi Hildáról, aki kereken száz éve született. Legnagyobb bánatunkra viszont megszüntették az egyetemisták-főiskolások szokásos, színes Ifi Géniusz az Aulában programsorozatát, ahogy a tavalyi FESZ-távról, a Független Előadóművészeti Szövetség külön produkciószériájáról is lemondtak a szervezők. Hogy ennek a csökkentett büdzsé, vagy az igény hiánya-e az oka, nos, azt nem tudjuk.
Szerencsére továbbra is helyet kapnak a rendezvényeken a színművészeti egyetemek, főiskolák diákjai, töretlenül szervezi a dramaturg céh a POSZT felolvasószínházát, valamint a kortárs magyar dráma nyílt fórumát, amelyen nemcsak a legújabb műveket mutatják be, hanem Pintér Béla és Székely Csaba drámaköteteit is. Székely Csaba 2011 óta POSZT-vendég, akkor vehette át a Nyílt Fórum Vilmos-díját. Tavaly a Bányavidék-trilógia első része, a Bányavirág megkapta a legjobb előadásnak szóló elismerést. Az ugyanúgy a marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat közös produkciója volt, mint az idei versenyben induló Bányavakság, mindkettőt Sebestyén Aba rendezte.
A „Bánya 1–2”-t Budapesten Csizmadia Tibor is megrendezte, az előbbit a Pince Színházban, az utóbbit a Szkénében, és már készül a harmadik részre, a Bányavízre (szintén a Szkénében), amelyből a POSZT-on most felolvasó-színházi előadást tartottak. Itt a szerzői instrukciókat maga Székely Csaba jelezte. Akkora volt az érdeklődés, hogy alig fért be a közönség a Dominikánus Ház padlásterébe. A korrupcióról és az idegengyűlöletről szóló versenyelőadás, a Bányavakság után pedig arról beszélgettek a szakmai nézők, melyik verzió a jobb: a Szkéné-beli, vagy amit éppen láttak, a marosvásárhelyi. Egy biztos: a mostani előadás alapján a román rendőrt játszó Bányai Kelemen Barna nevét szívesen olvasnánk a díjazottak között. (Ez se lenne példa nélküli, hiszen tavaly a színész-zsűrinek a legjobb férfialakításért járó elismerését Viola Gáborral közösen kapta meg.)
Telt ház van amúgy a versenyelőadásokon, igaz, a debreceni Bolha a fülbe erősen megosztotta a közönséget. Mert bár nagy kacagások hömpölyögtek a nézőtéren, a szakmai nézők jó része erősen fanyalgott. A kritikusok szerint a rendező, Vidnyánszky Attila alulkalibrálta a nézők felfogóképességét: többek között akkor, amikor a második felvonásban a Tüzes Kandúr nevű garniszállót brüsszeli címmel látta el, és percenként nyomatékosította, hogy az Európai Unió egy kupleráj. A félkegyelmű esetében pedig sokan azt fájlalták, hogy míg a Jeles András rendezte stúdió-előadás remekül megélt Szombathelyen, addig a pécsi nagyszínpadon egyáltalán nem érvényesült, szétesett.
Szakmai beszélgetéseket is rendeznek természetesen a POSZT alatt. A pénteki vendég Halász János kulturális államtitkár volt, aki egy órával korábban a Kultúra.hu nyilvános interjújában beszélt – gyakorlatilag a semmiről. Elképzelésekről és vágyakról, miszerint milyen pompás lenne, ha a színházak 2014-ben több pénzt kaphatnának, mint az idén. Lapunk kérdésére csak annyit mondott, erről konkrétum még nincs, ahogy arra sem válaszolt, a minisztériumot érintő zárolás mennyiben csökkenti a minisztériumi teátrumok büdzséjét. Csak annyit vetett oda: a magyar színházak működése biztosított. Egyébként a POSZT első napján Halász János és Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház vezérigazgatója aláírta az intézmény új támogatási szerződését, így a minisztérium a 2013-as működési támogatás következő részletét, 248,75 millió forintot a június 10-ével kezdődő héten átutalja. Magyarán: a társulat tagjai megkapják a fizetésüket.
Szó volt egyébként a társaságiadó-jóváírással járó mecenatúráról (TAO) is, amely az egész előadó-művészeti területet számára fontos finanszírozási forrás. Mint a kultúráért felelős államtitkár elmondta: 11 milliárd forint extra pénz érkezett erre a területre a cégektől. (Úgy tudjuk, ebből hatmilliárd jutott a színházaknak.) Kiderült az is, hogy az utóbbi időben kétszer is módosították a jogszabályt, azzal a céllal, hogy „kiszűrjék az ügyeskedőket”. A TAO-t ugyanis az intézmények a jegybevételük nyolcvan százalékáig vehetik igénybe, és akadnak olyan fantomcsapatok, amelyek például azerbajdzsáni, mexikói, makaói és egyéb – ellenőrizhetetlen – számú és közönségű produkció után akartak felvenni efféle hazai juttatást. A jogalkotó reagált erre, és szűkítette a beszámítható külföldi fellépések helyszínét az Európai Gazdasági Térség államaira.
Egy másik módosítással a TAO megszerzésére szakosodott közvetítőcégeket is kiiktatná a kormány, azáltal, hogy már nem adható ügynöki jutalék ebből a bevételből. Hogy jó-e, vagy sem a TAO, az ebből a beszélgetésből sem derült ki, de hogy felemás juttatás, az igen. Egyrészt továbbra is teret adhat az ügyeskedőknek, megnyugtatja a fenntartó önkormányzatok vezetőinek lelkiismeretét – mondván, bátran csökkenthetik színházaik támogatását –, a kieső forintokat pedig a civilek pótolják. A színházakat ráadásul arra ösztönzi, hogy szorítsák vissza a kísérletezést, a kortárs magyar szerzők műveinek nagyszínpadra állítását, és ezek helyett inkább TAO-barát előadásokat hozzanak létre. Erre jó példa volt amúgy a már említett, debreceni Bolha a fülbe.
