Tényleg szexi
Az epicentrum mindenesetre kétségtelenül a főváros belvárosában található, vö. vízfej. Irodalmi, illetve könyves időszámítás szerint tehát csütörtökön indult el a nyár. Nem is akárhogy.
A 2011-ben indult Margó irodalmi fesztiválban egyebek mellett az a nagyon izgalmas, hogy egyébként nem okvetlenül erre predesztinált terekbe és helyekre is elviszi az irodalmat, de legalábbis próbálja belakni a várost – eddig sikerrel bizonyítva, hogy „az irodalom is lehet szexi, vagyis izgalmas és vonzó”. A Central Passage-ban megbújó Gödör klub rendszeresen helyet ad irodalmi rendezvényeknek, az viszont talán mégsem mindennapos, hogy délután ötkor telt ház van itt egy kötetbemutatón. Márpedig Erdős Virág Ezt is el című, a Magvetőnél frissen megjelent verseskönyvének (kritikánk a Könyvszemle oldalon) premierjén ez volt a helyzet.
A konkrét szociohorrort groteszk képekkel, részleteiben talán mulatságos sorokkal keverő költő szövegei – amelyek közül néhány a Népszabadság Hétvége című szombati mellékletében jelent meg korábban – versektől szokatlan karriert futottak be a világhálón az elmúlt időben. Ezek a mozaikpublicisztikák a bemutatón is arról beszéltek, hogy hát, nagyon nincs rendben ez az ország. Zenés bemutató volt – Bárdos Deák Ágnes moderátor mellett Kollár-Klemencz László, a Kistehén, Beck Zoli, a 30Y énekese, valamint Paizs Miklós a hangjával és gitárjával, Kertész Endre és Kökény Tamás pedig cselló-, illetve cimbalomjátékával emelte, ahogy mondani szokás, a délután fényét.
A szövegek keletkezési körülményeit firtató kérdések mellett a közös dalcsinálás kulisszáiba is beavatták az érdeklődőket, aztán időről időre elhangzott egy-egy Erdős-opus, hol a szerző a capella, hol a vendégek hangszeres tolmácsolásában. A csúcspontokat mi három pontban láttuk: egyrészt Erdős Virág dalra fakadásában, aztán abban, ahogy Paizs Miklós szabályos punkkánkánt csinált a Na most akkorból, valamint a fináléban: az Ezt is elviszem magammal című dalt/verset közösen adták elő a résztvevők. Aztán vége lett, ami csak abból a szempontból tűnt mázlinak, hogy így normális tempóban át lehetett érni a Prezi Nagymező utcai főhadiszállására, illetve kényelmesen be lehetett állni a bejárat előtt hosszan kígyózó sorba: itt mindenki az Esterházykra volt kíváncsi.
A fesztivál Rokonok című sorozatában ezúttal ugyanis Péter, az író és Marcell, a képzőművész volt Winkler Nóra vendége – hogy egymásról beszéljenek. De nemcsak. Munkamódszereik, illetve médiumaik eltéréseiről-hasonlóságairól, emlékekről, művészbarátokról és egymás műveinek befogadásáról is szó esett a hely szelleméhez méltó módon egy az alkalomra összeállított prezentáció képi és szöveges állomásai kapcsán. Meg arról, ölelkezős típusok-e ők. (Igen.) A valóban nagy tömeg dacára egészen intim momentumokat is elkaphatott, aki jól figyelt – és most nem csak arra a pillanatra gondolunk, amikor az apa alig észrevehetően megsimogatta a fiú hátát, hanem. Az Akváriumban is bensőséges volt a hangulat. Itt Grecsó Krisztián, Dés László és Dés András varázsolta el az ugyancsak telt házat.
A Mellettem elférsz-est koncepciója nem bonyolult: a regényből kiragadott néhány, a szerző előadásában elhangzó történet párbeszédbe bonyolódik a szaxofonnal meg az ütős hangszerekkel. Szép, letisztult, mulatságos és fájdalmas egy órát szerzett így a hármas – az emlékidézés csakúgy belefért, mint az, hogy Grecsó konkrétan beszólt a debreceni polgármesternek toleranciaügyben. (Kósa Lajos a minap egy videoüzenetében arról biztosította Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti új igazgatóját, hogy „ha Budapesten túlságosan meleg lenne a helyzet, várunk vissza”.) A közeli Design Terminálban fejeztük be az estét, próza és dzsessz után lírával és (jobb ötlet híján mondjuk így:) ambienttel.
A Belle Belle duó digitális és élő zenéje szolgált remek kulisszául az Ahol a polaroidok megszakadnak című verses esthez. Simon Márton, Sirokai Mátyás és Závada Péter váltotta egymást a mikrofon mögött, a három költő egészen különböző hangulatú szövegeit az időnként bekapcsolódó zenészek live act-szerűen előadott kompozí ciói kötötték össze. „Olyan ez, mint egy templom” – súgta oda valaki valakinek, és tényleg, most olyan volt, hűvös és nagy, mégis magába fogadó. Saját igékkel, saját zsoltárokkal, zöld fényben. Szívbe és állampolgári tudatba hasító szociokabaré; apa-fiú feltárulkozás; dzsesszbe ojtott prózai, feszült higgadtság. Zöldben celebrált éjjeli mise – ez volna tehát a Margó fesztivál első napjának mérlege a mi értelmezésünkben. Szerencsére van még kettő, menjenek el.
Hová menjünk hétvégén?
Ma háromtól a Petőfi Irodalmi Múzeumban Tanár úr kérem, én filmeztem! címmel a Karinthy Frigyes kisfilmpályázatra érkezett műveket lehet megnézni, ugyanitt öttől Keresztury Tibor és Víg Mihály sírva vigadós estje következik Víg végnapok címmel. Hatkor az Ankertben Térey János új, Moll című verseskötetéről (kritikánkat lásd a mai Könyvszemle oldalon) beszélget a szerzővel Winkler Nóra. Héttől az Irodalom Éjszakája keretében 21 író olvas fel valahol az V. kerületben – a több helyszínes rendezvény részleteiről például az esemény Facebook-oldaláról tájékozódhatnak.
Vasárnap délután kettőkor a Castróban Cserna-Szabó András és Elek Ferenc tart hiánypótló előadást Irodalmi szotty: a lecsó címmel; ötkor a PIM-ben Barnás Ferenccel beszélget Winkler Nóra, hatkor az Akváriumban Nyáry Krisztián-est lesz Bartsch Kata és Elek Ferenc közreműködésével, nyolckor a Vörösmarty téren pedig Rájátszás-koncert veszi kezdetét. Akik fellépnek: Takáts Eszter és Karafiáth Orsolya, Kollár-Klemencz László és Kemény István, de Szűcs Krisztián és Szálinger Balázs is elővezeti közös művészetét.
