Ez az adaptáció egyike annak az öt rajzfilmes tervnek, amelynek megvalósítását legutóbbi döntésével támogatta a Médiatanács. Külön érdekessége, hogy harminc évvel ezelőtt Kovásznai György festőés animációs művész már dolgozott ezen a projekten a Pannónia Filmstúdióban, francia–magyar koprodukció keretében, váratlan halála azonban meghiúsította a film elkészítését. Kovásznai – a Kádár-kori festészet és animáció egyik avantgárd tehetsége, egyebek között az 1980-ban bemutatott, de a nyilvánosságból hamar eltűnt, manapság kultfilmként föltűnő Habfürdő című popfilm alkotója – rajongója volt a francia művészetnek, irodalomnak.

Ezért is vállalkozott örömmel a feladatra, amikor 1981-ben Mitterrand elnök és Jack Lang kulturális miniszter budapesti látogatása alkalmával fölmerült a közös rajzfilm gyártásának lehetősége. Nagy hévvel fogott hozzá az előkészítéshez, számos vázlatot készített, és Candide, a rajzfilmhős címmel írásba is foglalta elképzeléseit. Vérbeli rajzfilmes kalandhősöket akart formálni a regény barokk figuráiból, a sajátos animációs mozgás teljes arzenálját igénybe véve. Úgy tervezte, a rajzfilm-Candide-nak elsősorban műfajszerűen szuverén, az igazi mesék alapján fölépülő műnek kell lennie, „amely egyaránt elkerüli a vulgáris aktualizálást és a poros múzeumi rekonstruálást, és amely elegendő energiát tud koncentrálni ahhoz, hogy nézői boldog gyermekekké váljanak” – amint az olvasható az Iványi-Bitter gazdagon illusztrált Kovásznai-monográfiájában megjelent írásban.

A kötet szerzője és összeállítója a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) tanít, és a 2010-ben létrehozott nagyszabású Kovásznaitárlat és -konferencia kurátoraként gondolkodott arról, hogyan jeleníthető meg manapság érvényesen Kovásznai szellemisége. A MOME-n találkozott egy tehetséges kreatív hallgatókból álló csapattal, amelyet képesnek tart erre. Egyiküknek, Bera Nándornak ajánlotta fel a Candide-rajzfilm megrendezését, a teljes kortársi átdolgozást, amelyben a karakterek megőrzik eredeti erkölcsi pozíciójukat, ám a helyzetek a mába helyeződnek át. A forgatókönyv elkészült (a rendező munkatársai: Turai Balázs, Marjai Petra Lilla, a látványtervet Kreif Zsuzsanna készítette, a gyártó a Popfilm).

Ennek kapcsán Bera Nándor elmondta, számára valóban ihletadó és példakép a teljes munkásságát tekintve a hazai szellemi életben csak mostanában fölfedezett előd – például a rugalmas figuraalakításban, a szürreális látásmódban –, a film sztoriját azonban önállóan építette föl. A végső cél egy animációs tévésorozat elkészítése Voltaire műve alapján. A Médiatanács által most megajánlott 7,56 millióból egy bemutatkozó, hét-nyolc perces epizód (pilot) valósulhat meg még az év végéig. A Magyar Televízió vállalta, hogy műsorra tűzi a művet. Színvonalas, ám Voltaire-hez képest kevésbé filozofáló, inkább szórakoztató megoldásokra törekszenek ebben a kerek történetet elmesélő részben.

A tavaly diplomázott fiatal rendező, akinek diplomafilmje, a Fák című sitcom figyelmet keltett szakmai körökben, úgy érzékeli, fokozatos bizalomvesztést szenvedett el a magyar animáció az utóbbi két évtizedben, ennek jelét látja a finanszírozás visszaszorulásában is. Csak világszínvonalú, szórakoztató művekkel lehet ezt a rossz trendet megváltoztatni – véli. Az alkotók azt remélik, a bemutatkozó epizód alapján akár nemzetközi koprodukciót is sikerülhet létrehozni a sorozat megvalósításához.

45 millió 5 animációra

A Candide című művészfilmen kívül négy gyerekfilmet is támogatott a Médiatanács a Macskássy Gyuláról elnevezett animációs pályázata keretében. A megítélt pályázati díj összesen 45 millió forint. A támogatott szerzők: Horváth-Molnár Panna és Gurbai Beáta (Borka és a varázsruha), Magyarósi Éva (Keresztanya és Én), Klingl Béla (Kartonka – újabb epizód), Keresztes Dóra (Játékok szárítkozás közben).