Nyakig a vízben

Vannak pillanatok, amikor nem mindegy, ki néz ránk a képernyőről. Máig emlékszem Baló György higgadt arcára és megfontolt hangsúlyaira a taxisblokád idejéről, vagy arra, miként „vezényelte le” Aczél Endre a komplett romániai forradalmat egy budapesti stúdióból, bravúrosan mozgatva a tudósítókat, és okosan kérdezve a meghívott vendégeket.

Amikor minden információ, hatásszünet és hanglejtés számít, olyan embernek kell a szemünkbe néznie a túloldalról, akinek elhisszük, hogy képben van, helyettünk kérdez, magabiztos tudással rendelkezik, és nem hozzák zavarba az események.

Opra Annamária sajnos nem ilyen ember.

Pedig az árvíz olyan pillanat.

Nem szeretném egyedül őt kipécézni, a közszolgálati televíziók teljes árvízi tudósítói csapatával gondban vagyok. Hol van már Hortobágyi Zoltán vagy Luigits Tamás, akik nem azért álltak gyűrött, borostás arccal, gumicsizmájukkal félig vízbe merülve a gáton, mert onnan mutatta őket legjobb szögből a kamera (na jó, kicsit talán azért is), hanem mert ott voltak egész nap. Gyűjtötték az információt, beszélgettek emberekkel, s nemcsak a vízügyesek sajtóközleményeit biflázták be jól vagy rosszul – ők többnyire jól, „utódaik” többnyire rosszul –, hanem elhitették: az adott pillanatban nincs náluk tájékozottabb, hitelesebb közvetítő.

Szegény Opra Annamáriánál viszont már annak is drukkolok, hogy végig tudjon mondani bakizás nélkül egy egész mondatot. Nem ő tehet a hiteltelenségéről vagy arról, hogy inkább gondolnánk egy vizsgabizottság előtt érettségizőnek, vagy falunapon verset mondó amatőrnek, mint profi tudósítónak. Hanem azok, akik az események sűrűjébe küldték őt anélkül, hogy végigjárt volna egyfajta életiskolát, megtanult volna villámgyorsan, szabatosan és érthetően fogalmazni, s meg tudná különböztetni a fontosat a lényegtelentől.

Úszógumi és gyakorlat nélkül dobták a mély vízbe. Pontosabban az árvízbe. Csoda-e, ha elmerül?

De nyakig ül a lében Selmeczi Gabriella is – hivatása szerint szóvivő –, aki mélyen a szemünkbe nézve azt mondja, „megnyugtató, hogy a kormány a helyén van”. Könyörgöm, hol legyen? Kínában? A tengerparton? Babazsúron? Persze hogy a helyén van, ez a legkevesebb, amit ilyenkor elvárhat állampolgár a kormányától, ez olyan evidencia, mint hogy a nap felkel, vagy hogy a bor szakrális ital. Valamelyik tudósításból azt is megtudhatjuk, hogy nemcsak a kormány, de Orbán Viktor is a helyén van, mi több, Czunyiné Bertalan Judit megyei kormánymegbízott és Molnár Attila komáromi polgármester társaságában járta be az árvíz sújtotta területeket. A tévénéző ilyenkor otthon biztosan megnyugszik és hátradől: ha ott egy kormánymegbízott is a kormányfő oldalán, akkor a víz tán nem is hömpölyög olyan gyorsan. Mi több, egy kormánymegbízott talán még arra is rá tudná venni Hende Csaba honvédelmi minisztert, hogy ne egy Ralph Lauren dzsekiben villantson a gáton, hanem mondjuk gyakorlóban, ha már a katonái közé megy.

De csitt, ne horgadjanak ilyen magasságokig a vágyak! Én már azzal is beérném, ha a valódi tudósítók a helyükön lennének.

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.