A milliárdos még mindig szitokszó a legtöbb ember számára. A lopással és a harácsolással azonos értelmű kifejezés – dohog egy sort Andrej Babis.

Kádergyerek volt, de megjárta a poklot is. Édesapja csehszlovák külkereskedelmi cégek képviselőjeként Marokkóban, Párizsban és Genfben tevékenykedett. Az 1950-es évek végén kirúgták a pártból és a munkahelyéről, mert elismerően nyilatkozott a nyugati piacgazdaságról. Legyint, amikor a gyermekkoráról kérdem: – Rég volt, szép is volt meg nem is. Néha annyi narancsot, banánt faltam, amennyi csak belém fért, máskor alig volt otthon ennivalónk, mert hosszú hónapokon át az édesanyám soványka fizetéséből tengődtünk –révedezik el a tekintete.

Fiatal korában, a Petrimex egyik vezető beosztású tisztségviselőjeként ő is összetűzésbe került a kommunista hatalommal,mert nem volt hajlandó a műtrágyák gyártásához szükséges szíriai alapanyagokat megvásárolni. Silánynak és környezetszennyezőnek tartotta a minták alapján. Még a titkosrendőrség is megfenyegette, hogy ne hepciáskodjon, mert a szíriai elvtársak ezzel a vegyi áruval fizetnek az Aszad-rezsimnek szállított csehszlovák gyártmányú fegyverekért. Erre aztán Babis beadta a derekát. Nem sokkal később azonban akkora port vertek fel a szír foszfátok, hogy leállították a termelést, és két napig kijárási tilalmat rendeltek el a morvaországi Prerovban.

A rendszerváltás a pozsonyi székhelyű külkereskedelmi cégben érte Babist, de sokáig nem maradhatott. A szlovákiai vadprivatizáció legelején az akkori kormányfő, Vladimír Meciar embere menesztette. Máig emlékszik kirúgója nevére: Boris Vostry, aki évek óta külföldön bujkál, mert milliárdos panamák miatt nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene. Csehszlovákia kettészakadása után Babis Prágába költözött. Ahol néhány ezer dollárnyi megtakarított pénzéből három alkalmazottal megalapította az Agrofert céget, amely két évtized alatt hatalmas holdinggá terebélyesedett. Immár kétszázötven, jórészt csehországi és szlovákiai gyár tartozik az óriási gazdasági ernyő alá. Magyarországon többek között az IKR mezőgazdasági áruelosztó hálózata – hétezer hektárnyi termőfölddel együtt –, újabban pedig a Németországban piacvezető pékséglánc, a Lie ken is. Az összes alkalmazott száma meghaladja a huszonnyolcezret. Az Agrofert 2012-es – adózás utáni – bevételei pedig túllépték a 136 mil liárd koronát (hozzávetőleg 1400 milliárd forint). Műtrágyák gyártásával kezdték, az agráriummal folytatták. Mára az Agrofert Csehország második legnagyobb vegyipari cége, számos húskombinát, tejgyár és más üzemek révén pedig vezető mezőgazdasági, élelmiszer-ipari társasága.

Sok üzlete közül kettőre különösen büszke. A vagyonjegyes privatizáció során a konjunktúralovagok kezébe került és rövidesen csődközelben fuldokló lovosicei gyárat – korábban a cseh vegyipar zászlóshajóját – az egyik amerikai bank négymillió dolláros hiteléből vásárolta meg. Szlovákiában pedig szemet vetett a vágsellyei (Sala Duslo) vegyi üzemre is, amelyet még 1996-ban is Meciar hívei bitoroltak. Ötszáz szlovák koronát (akkori árfolyamon húszezer forint) ígértek egy alkalmazotti részvényért, ő viszont több mint 73 ezret. Tódultak is hozzá a kisrészvényesek. Négy közjegyző tüsténkedett napokon keresztül. Készpénzben fizetett az új tulajdonos; emiatt többször kiürült a helyi bankfiók, Pozsonyból kellett kérni újabb pénzkötegeket.

Bukott is néhány félresikerült beruházással. A legnagyobbat Kínában, ahol titán-dioxidot kezdtek gyártani. Csehországban iskoláztak ki egy sanghaji menedzsert, aki hazájába visszatérve rövid idő alatt nagy veszteségbe sodorta az új üzemet. Azóta kiderült, hogy egy másik városban a cseh know-how alapján saját gyárat épített, és annak a termékeit árulta. Nagy összegű kártérítésre perli őt Andrej Babis. Aki nemrég Cannes közelében nyitott éttermet, és szállodát is épít az Azúr-parton.

– Dél-Franciaországban egyre több cseh és szlovák él. Saját gyártású prágai sonkát meg sok más hazai finomságot kínálok nekik. Oázisnyi Csehországot – mondja, hogy mivel kíván versenybe szállni a homárok, osztrigák és a legjobb marhasültek ellenében. Hiába faggatom többször is, nem árulja el meggazdagodásának titkát. Vagy a receptjét. – Tudom, mennyi egy meg egy. Talán jó a szimatom, és mindig vannak jó ötleteim. Ennyit mondhatok – zárja rövidre a témát.

Nagyokat csak szombat éjjel alszik, más napokon húsz órákat is zakatol. Hajnali hattól konditerem, aztán jöhet a munka. Kérésemre előhúzza legendás, hatalmas határidőnaplóját, amelyet „tacskónak” becéz. Saját maga jegyzi be összes napi elfoglaltságát. Júniusra már alig marad szabad hely, annyi a programja –mutatja. Csak rövid üzenetváltásokra használja iPad táblagépét. – Akkor vagyok boldog, ha idehaza a két gyermekemmel játszhatok, mert velük nem kell hadakozni. Nem lopnak, nem kéregetnek, nem akarnak átverni – magyarázza további kérdésemre. Jótékonykodásairól nem hajlandó beszélni. – Nem akarom önmagam reklámozni – mormolja, és nagyot húz az ásványvízből. – Mindig ezzel él? – mutatok a pohárra. – Hétköznap bizony ezzel, legfeljebb szombat este iszom egy kevés bort. Baráti társaság? Ilyen nagyon ritkán akad, én befele forduló alkat vagyok – feleli.

Újabban újságokat és internetes portálokat vásárol. Tavalytól adja ki az 5+2 című színes hetilapot, hetvenegy regionális mutációban, összesen félmilliós példányszámban. Ingyen kínálja, munkanélküliek terjesztik némi fizetség fejében. Kétszázmillió koronát költ erre, ami valójában ötvenmillió, mert a saját reklámjaiért nem fizet.

Belevetette magát a közéletbe is, mert dühíti a sok korrupt megélhetési politikus. – Nyugaton rendszerint gazdag emberek adják a fejüket politizálásra, és egy idő múlva kilépnek a nagypolitikából. A posztszocialista országokban viszont a politikusok kevés kivételtől eltekintve tíz körömmel ragaszkodnak a pozícióikhoz, miközben jórészt csak saját maguk és az őket támogató érdekcsoportok megtollasodásával törődnek. Én a nyugati modellt kínálom a kiábrándult millióknak – emeli meg a hangját. Másfél éve megalapította az Elégedetlen Polgárok Akciója nevű civil szerveződést (csehül ANO, ami igent is jelent), amely nemrég párttá alakult. Jövőre indulnak a cseh képviselőházi választásokon.

– Ha bejutunk a parlamentbe, újabb kemény csaták várnak rám. Ha nem, akkor a családom boldog lesz, mert több időm jut majd rájuk –nyújtja a kezét, jelezve, hogy mennie kell. A másfél órás beszélgetés során ekkor mosolygott először.

Névjegy

ANDREJ BABIS 1954-ben született Pozsonyban. Genfben érettségizett, a pozsonyi Közgazdaság-tudományi Egyetemen végzett 1979-ben vörösdiplomával, summa cum laude kitüntetéssel. Az amerikai Forbes magazin szerint 1,54 milliárd euróra becsült vagyonával ő a leggazdagabb szlovák s a második legtehetősebb csehországi üzletember. Első házasságából mára már két felnőtt korú gyermeke, a másodikból pedig egy, jelenleg tizenhárom éves lány és nála négy évvel fiatalabb fiú született. Babis kiválóan beszél németül, franciául, angolul és oroszul. Gyermekkorában anyai nagymamájának köszönhetően magyarul is pötyögött, de mára kevés szóra emlékszik.