Vándormária és lebegés
E kép útja azonban igencsak kacskaringós volt. Először Veresegyházra került oltárképnek, majd Mesztegnyőre. Egy furfang következtében aztán Rákospalotára „küldték”, ahol betörők próbálták ugyan ellopni, de még a dupla szárnyú ajtón sem fért ki, cserébe viszont jól megrongálódott. A művész, Kocsi Olga e festmény alatt feküdt kisgyerekként az ágyban. „Ki gondolta volna, hogy ebből fogja írni a diplomamunkáját?” Amit a kép hátteréről tudunk, azt dr. Kovácsy Sarolta, Kocsi Olga édesanyja árulja el a képaláírásban. Ezt a vándorlást képezi le (fel) a művész a most a Mai Manóban látható kompozícióban. Egy ősrégi Viking tévén film pereg, amelyen valaki (nem látjuk, ki) viszi valahová (a célt sem ismerjük) a képet. Lakótelepen, kisvárosinak tűnő vándor vidámparkon, Tesco-parkolón, közparkon. Úgy érezzük, az út volna a lényeg itt.
Talán még időben szólunk: június 9-én zár az Essl Art Award CEE 2013 magyar döntőseinek kiállítása a budapesti Mai Manó Házban. Itt láttuk a fent említett kompozíciót, és itt látható még kilenc magyar fotós, képző- és médiaművész pályaműve. A nem túl felhasználóbarát nevű Essl művészeti díjat Agnes és Karlheinz Essl hozta létre, és a műgyűjtő házaspár jóvoltából az idén már ötödször adják át az arra érdemeseknek. Az idén 500 művész jelentkezett a pályázatra, közülük választja ki a szakértő zsűri azt az országonként – Magyarország mellett még Bulgária, Horvátország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Csehország és Törökország művészeti egyetemeinek diákjai mérethették meg magukat – tíz-tízet, akik egy-egy kamarakiállításon bemutatkozhatnak.
A Mai Manóban ott vannak még például Gosztola Kitti matricái, amelyeket Transzfer cím alatt mutat be most, s amelyek elsősorban az autós reklámok természettoposzát hívják elő. Autó suhan a hegyek között, a sivatagban – ez a termék megvásárlásával megszerezhető végtelen szabadsághoz szeretne kedvet csinálni. Gosztola ezt használja ki, amikor kétrétegű képeket készít: az autót ábrázoló, üveglap alatti ceruzarajz fölé újabb layer kerül, immár az üveglapra ragasztott, a kocsik formájának sziluettjét követő, ragasztott tájkép.
Különösen érdekesnek tűnt Pacsika Máté Floatomat című munkája. A kompozíció azt vizsgálja, miként viselkednek közönséges használati tárgyak szabadesés közben. A leejtett tárgyak utolsó, becsapódás előtti pillanatait követhetjük itt nyomon; a kép lebeg. Az archivált zuhanásból aztán a felvevőgép segítségével afféle végtelen hosszúságú videoetűd lesz. A kiállított munka két részből áll: az egyikben azt látjuk, ahogy afféle közösségi happening részeként emberek saját tárgyaikat engedik el a valahanyadik emeletről, egyenesen a floatomat szájába, a másik, nagyobb felületen pedig a zuhanó objektumok lebegését, formaváltozásait, szabadesés közben tanúsított viselkedését figyelhetjük meg.
Bálint Bence Kire maali című sorozatát nézve azt látjuk, a nyolc hónapnyi jégtakaró után mi szabadul fel az olvadáskor, mi tölti fel az ideiglenes „víztározókat”. A festékkel is megküldött kátyúk mellé vásznakat helyezett a művész, az autók pedig – festenek. „A festék a művész anyaga, a pocsolya paletta, az elhaladó autó az alkotó keze meghosszabítása.”
Szomorú vasárnap című sorozatával Száraz Kata fiatalok fiktív öngyilkossági történeteit mutatja meg, miközben a galériában egy fejhallgatóból egyfolytában Seress Rezső dala szól. Nem (Németh) Bettina fotósorozatán Géza mindennapjaiból kaphatunk el pillanatokat – aki egyébként lány. Ugyanő egy másik szériájában a „keresztöltözködés” témáját dolgozza fel, arra mutatva rá, hogy az általában a homoszexualitás jegyeként elkönyvelt crossdressing olykor meglepően heteroszexuális jegyeket is mutathat. Pelczer Dóra önportrékat mutat, hogy – az ő szavaival – így a fogyókúra többé ne a személyes Mount Everestjét jelentse, hanem egy kis utcát, amelyen mindennap átsétál. Hogy szembesítse magát saját valóságával.
A kiállítás megnyitóján kiderült, kik kapták a díja(ka)t. Kristóf Gábor Izokefália és Nagytotál című munkáival meghívást nyert a klosterneuburgi Essl Museumba, csakúgy, mint a pénzjutalommal is elismert két magyar fődíjas, Kopacz Kund és Zékány Dia. Kopacz Kund néhány itt kiállított fotója nagyon erős atmoszférát teremt, legyen szó akár az egy vonat tetején cigarettázó, a semmibe bámuló fiút ábrázoló fotóról (Lázadó – kép a generációm kilátásairól). Zékány Dia emigrációs kalandjait pedig a Passing is Forbidden című montázssorozatnak köszönhetően ismerhetjük meg valamelyest. E képeket Hollandiában készítette tavaly: a 16 itt bemutatott kártya, meghívó, flyer az ottani és az itthoni szerepei között vert hidat hivatott bemutatni úgy, hogy a talált tárgyakon motívumokat, feliratokat helyezett el, amelyek az ő identitását, az ő kinti és magyarországi helyzetét jellemezték – nem minden közéleti, illetve politikai él nélkül.
