Aztán mégis úgy van, hogy az ember, aki nem adta fel az offline olvasás örömét (a könyv szaga, tapintása és egyéb hülyeségek), már régen a könyvheti listát bújja, melyik kiadó melyik szerzője jön valami újjal a júniusi könyvünnepre. És ha még cikket is ír róla, a könyvünnepről mármint, igyekszik elkerülni a tömeges szóismétlést – többnyire sikertelenül, mert például az előző mondatban is vagy háromszor szerepel a „könyv” szó, és lehet, hogy lesz olyan mondat itt, amiben meg négyszer fog. Vagy ötször!

Mert a magunkfajta konzekvens pali is elveszti az eszét, ha könyvről van szó, és, ha Budapesten él, lényegében június közepétől a következő év júniusának elejéig a Vörösmarty térre vágyik feszt. Akkor is, ha ott meleg van, akkor is, ha esik az eső , és akkor is, ha üres zsebét pronto intézett baráti kölcsönnel kénytelen feltölteni. A helyszínen.

„Adj már egy tízest fizetésig, kell az új Sajó, az új Térey, az »új« Hajnóczy is mindenképpen kell, a többiből meg fröccsöznék.” A könyvhét itala egyébként a sportfröccs, a viszonylag alacsony borkoncentráció mián egész nap el lehet járkálni vele a belvárosban, mégsem zúz le a delírium, épp csak egy kicsit vagyunk engedékenyebbek magunkkal, mint színjózanon. „Na jó, a Szép versek még belefér, adj már kettőnégyet.”

S hogy ilyenkor tényleg minden az irodalomról (a mindenféle, a fikciós és tényirodalomról, a versről, az esszéről, a gyerekkönyvekről) szól, nem csak a kiadók standjai előtt nyer megerősítést, mert például tiszta hülye, aki kihagyja a könyvhetet kísérő szatellitprogramokat. Egyáltalán nem ciki ugyanis kiadói szatyorral a kézben bambulni mondjuk a Vörösmarty téri kis- és nagyszínpad programjait, meghallgatni a vonatkozó költő-prózista édesborongó nyöszörgéseit, mikor legújabb műve keletkezési körülményeiről faggatják, aztán meghallgatni azt is, a fiatalok hogyan képzelik a zenére szövegmondást, majd benézni például a Margófesztre, na, az sem ciki. Mint ahogy az sem ciki, ha e kivételes alkalommal nem valamelyik belvárosi romkocsmában fejezi be az ember az adott napra kimért merengéspenzum teljesítését – hanem a téren marad és a könyvekkel éjszakázik a roppant tárgyszerűen Könyvek Éjszakájának elnevezett program keretében.

A 84. Ünnepi Könyvhét és 12. Gyermekkönyvnapok tehát jó muri lesz. Nemcsak Budapesten, de több mint 80 vidéki, sőt jó néhány határainkon túli városban is remek lesz a muri. A sportfröccstől megbátorodva egyszer talán majd azt is felveti valaki, hogy a könyvhét közepe táján jó volna egypercnyi országos szünet, amikor tényleg mindenki csöndben marad, autó leáll, zenetévé kikapcsol, a százért a medvehagymát is lejjebb tekeri a hangerőt, és csak azt lehet hallani, hogy a kedvenc könyvek lapjai összedörzsölődnek, zizegnek, surrognak, hogy egyetlen nagy könyvzaj az egész ország; amiből kiderül, hogy a könyv tényleg mindenható, sőt: hogy a könyv a minden.

És meglett az ötös szóismétlés, tényleg.