Ebből bújik ki a Twilight elképesztő sikerére törő új lektűr, A szürke ötven árnyalata. James „mamipornóként” elhíresült regényében és annak folytatásaiban, Meyerhez hasonlóan, romantikus szerelmi történetet kanyarít (a lehető legegyszerűbb nyelvezettel), amelyet túlfűszerez extrém, szado-mazo szexszel. És e kevercs nagyon bejön: több tízmillió példányban kapkodják szét. Állítólag leginkább harmincas nőolvasók kedvelik, miközben pszichológusok között dúl a vita, hogy a hősnő önkéntes szexuális alávetettsége férfi partnerének mennyire rántja vissza egy korábbi, archaikus korba a mára kiharcolt, emancipált nőképet.

Könyvhét Vörösmarty tér

Vannak persze, akik a regény javára írják, hogy érdekes ötleteket ad a szerelmi élet fölfrissítéséhez. Nálunk is, a könyvpiaci recesszió közepette valóságos robbanást idézett elő az „ötven árnyalat”-láz, amelynek először a szemfüles Ulpius Ház kiadó lett a haszonélvezője, majd – az epigonsággal megvádolt James másodepigonjainak szövegeivel – a sorozatgyártásba más könyves vállalkozások is bekapcsolódtak. Hazai szerzők is próbálják meglovagolni a divathullámot. A kortárs magyar szépirodalom – tehát nem a lektűr – viszont ettől aligha vár impulzust, hiszen már jó ideje öntörvényesen halad előre az erotika ábrázolásában. A sokáig uralkodó, a polgárosodás csökevényességére utaló irodalmi prüdéria lényegében a múlté.

– Az utóbbi egy-két évtized jelentős irodalmi fejleménye, hogy a korábbi vágykeltő, vágyfelidéző funkció helyébe a szerelemről való beszéd tárgyiassága lépett, és én ebben látom elsősorban a női irodalom és benne úttörő módon a női költészet korszakváltó jelentőségét – állítja Reményi József Tamás kritikus, irodalmi szerkesztő. Ő üdvözli, hogy végre megszólal a másik fél, példaként említve Tóth Krisztinát vagy Rakovszky Zsuzsát (gondoljunk csak A kígyó árnyéka című regény torz apa–lány kapcsolatára, vagy a VS-ben Vay Sándor több mint bizarr figurájára). Mert korábban szinte kizárólag férfiak privilégiumának tűnt a nők szexuális életéről írni, ahogy Németh László Iszony című regényében vagy Weöres Sándor Psychéjében is láthatjuk. Ők formáltak irodalmi képet erről, a maguk módján, a maguk meglátása szerint.

Amikor a mai nőírók mellett mérföldkőként említem Nádas Péter húsz éven át íródott nagyregényét, a Párhuzamos történeteket, szóba kerül az Emlékiratok könyve is. Az irodalmár ennek kapcsán megjegyzi, Nádas fölszabadítja ugyan a testi szerelem irodalmi megjelenítését, de vágykioldó módon: elidegeníti tőle az olvasót. Nádas szerepét több szakember is kiemeli. Szilágyi Zsófia például úgy véli, rajta keresztül kell olvasni Móricz Zsigmondot, akit korábban irodalmi „kalodába” zártak, de Nádas (és Esterházy) fölfedezte benne az erotikus írót, a gejzírszerűen föltörő szenvedélyt, a testiséget, amely számunkra különösen naplóinak cenzúrázatlan megjelenésével vált, válik nyilvánvalóvá, noha nem marad rejtve több ismert művében, például az Erdély-trilógiában sem.

Reményi mindezekhez hozzáteszi: a korábbiakhoz képest radikálisan új, hogy az erotika már nem vagy nem csupán a merész szóhasználattal érvényesül. (Volt idő, amikor az emberi genitáliák nevét, ha egyáltalán szóba kerültek, kipontozták irodalmi szövegekben is.) De nem is az eksztatikus szenvedély föltárásának tabudöntögetésével jelenik meg, hanem magának a szövegnek, a nyelv érzékiségének közegében, annak részeként. Ez a költészetben megfigyelhető Tolnai Ottótól Nádasdy Ádámig, az epikában pedig Pályi Andrástól, Bodor Ádámtól a novellista Szvoren Edináig sok szerzőnél. És még egy markáns jelenségre hívja föl a figyelmet Reményi: az erotika jelen nem levő, hiányzó emberi értékként is szerepel művekben, azaz éppen hogy nem jut szerephez egy általános dezillúzió jegyében. Ennek legfrissebb példái Czapáry Veronika vagy Kőrösi Zoltán regényei (Anya kacag, Magyarka).

Czapáry hőse, a húszas évei végén járó lány gyerekkori traumái miatt (apja szexuálisan zaklatta, anyja és nővére meghalt) nem képes fölnőni, életét határozott irányba terelni, a nagyvárosi éjszakai életbe és a promiszkuitásba menekül. A fiatal szerző érdekesen számol be egyik írásában könyvének fogadtatásáról: a nőolvasók mintha kevésbé bírnák elviselni az obszcénnak tartott szavakat, és gyakran hajlamosak azonosítani a szerzőt könyve hősével. Nem hiszik el, hogy két különböző személyről van szó.

Kőrösi műve viszont, ahogy a Népszabadság kritikusa, Kelecsényi László is megállapította, mai Rozsdatemető. Háromgenerációs családregény, amelyben a legfiatalabb nemzedékhez tartozó hősnő Ausztriában prostituált lesz, hogy fönntartsa magát. Kőrösi ezzel kapcsolatos kérdésünkre úgy vélekedett, miután a közbeszédben soha nem volt ennyire evidens az erotika jelenléte, mint manapság, és egyebek mellett a világhálón mindenféle erotikus megjelenítés elérhető, magától értetődik, hogy az irodalomban is mind gyakrabban jelenik meg. Ráadásul igen alkalmas arra, hogy az író metaforaként használja, mert mint cseppben a tenger, látható benne az ember általános viszonya a másik emberhez, a társadalomhoz. Kőrösi regényében az erotikus szál a rendszerváltozás utáni lecsúszás, illúzióvesztés allegóriája. A hősnő választása, a prostitúció nemcsak szexuális, hanem tágabb erkölcsi értelemben is fölfogható mint a társadalmi folyamatok egyik jellemző vonása.