Sajtból van a kő
Londonban – az immár húsz hónapos Bence fiúk születése előtt – Edit az Oxford Street-i House of Fraser áruházban dolgozott „visual merchandiserként”, ami leginkább kirakatrendezőként fordítható. Olyan ügyesen tálalta a férfikonfekció-választékot, hogy volt olyan nap is, amikor hatvan százalékkal nőtt az osztály forgalma. Ám Edit és Gábor nagyobb kihívásról álmodott. Színházrajongókként feltűnt nekik: bár óriási választékot kínál London, nincs a brit fővárosban élő-dolgozó, s egyre terebélyesedő magyar közösséget megcélzó magyar teátrum. A Stage in London megalakításával belevágtak a minőségi színházi programok importjába.
Ma már egyre több magyar színész és társulat fogadja el felkérésüket. Mint mondják, sok művész kifejezetten ragaszkodik ahhoz, hogy náluk szálljon meg. Ám nem volt egyszerű idáig eljutni. Szinte rögtön az elején szabályosan a padlóra küldte őket egy koncert. Tapasztalat híján nem sikerült kellő számú közönséget felhajtaniuk, így tetemes anyagi veszteséget könyveltek el. Önbizalmuk megrendült, egy évet ki is hagytak. Azután úgy döntöttek, függetlenítik magukat a közvetítőktől és ügynököktől, így ma már közvetlenül őket keresik meg az angliai fellépés iránt érdeklődő művészek.
A Kövek a zsebben című, első, kifejezetten magyaroknak szóló londoni előadás régi sikerei színhelyére tért vissza hozzájuk. Marie Jones kétszemélyese eredeti, Stones in his Pockets címmel 2001-ben ugyanis dupla Olivier-díjas volt a West Enden. A darabban Kálloy Molnár Péter oldalán fellépő Rudolf Péter visszatérő vendége a londoni magyar színjátszásnak. Feleségével, Nagy-Kálózy Eszterrel előadott És Rómeó és Júliával ezekben a napokban már másodszor ragadta magával a közönséget. (Az előadásra eladott minden egyes jegy után egy-egy fontot a Londoni Magyar Iskolának ajánlottak fel.)
A Centrál Színház kis csapata a Beugró című négyszereplős szituációs játékokon alapuló szórakoztató műsorral is bemutatkozott. A Kultúrshock címet kapott négyórás összeállításban Kálloy Molnár Péter lemezbemutató koncertje, Hrutka Róbert és zenekara, valamint Palya Bea együtt jelent meg. Edit és Gábor legnagyobb örömére október közepén hosszas egyeztetés után fellép majd a L’art pour l’art Társulat is. A növekvő érdeklődés ellenére Edit és Gábor energiájának nagy részét elviszi a megfelelő célközönség megtalálása. Különösen nehéz elérniük a magasabban képzett, többek között a City bankjaiban dolgozó réteget, már csak a hosszú munkanapok miatt is.
Pedig programjaik olyan kulturális csemegéket tartalmaznak, mint Turek Miklós Versszínháza, mely a József Attila- és a Radnóti Miklós-estek után Faludy György életét készül felvillantani Londonban a költő saját művei segítségével. Rá kellett azonban jönniük, a kultúrának ez a szelete nem mindenki számára befogadható. Vállalkozásuk ugyanakkor egyszerre üzlet és misszió. Edit és Gábor nem hajlandó a kompromisszumra; így nem hajlandók a biztosabb bevétellel kecsegtető, de alacsonyabb színvonalat képviselő események irányába mozdulni.
Inkább több lábon állnak. Gábor ugyanis méregdrága, a szupermarketek kínálatának színvonalát messze meghaladó brit és európai sajtok forgalmazásával is foglalkozik. Alulról küzdötte fel magát jelenlegi menedzseri tisztségébe, korábban két évig sofőrként dolgozott a wimbledoni székhelyű Norbiton Fine Cheese vállalatnál. Ma viszont már az ő felelőssége többek között az is, hogy kiválassza a legalkalmasabb farmerpiacokat, ahol érdemes árusítani luxustermékeiket. Némi túlzással mondhatjuk hát: a magyaroknak szóló színvonalas színpadi eseményeket a finom sajtok tartják el.
