Amúgy sem szívesen teregetnek, a mosógépet és a lavórt is külön szobába tervezik. Máshol mosókonyhákban dolgoznak a kelet-európai vendégmunkások, ne is kelljen senkinek szembesülnie a kéretlen házimunkával. Ám léteznek olyan kényes szegletei a földnek (és ezek vannak többségben), ahol a teregetés az egyik társas remény. Közös élet és sors elengedhetetlen díszlete. A lógó ruha a szegénység függönytakarója.

Nemrég hat nap alatt beutaztam egy csoporttal Ukrajnát: Beregszász, Csernovic, Uman, Odessza és Kamenyec-Podolszkij volt az úti célunk. Jártunk Podóliában, Galíciában és Bukovinában. Rongyos terepen, ott, ahol a szkucsno (a reménytelen unalom) a szántatlan földben lakik, cserébe az emberek arca csupa barázda. Felmérhetetlen veszteség, reménytelenség és unalom szakadt területe ez. Egykori, virágzó monarchiabeli városokba látogattunk, hucul falvakban, ukrán, román, magyar és lengyel földön nézelődtünk, egyik lábról másikra állva, bizonytalanul, mérgesen vagy melankolikusan. A Dnyeszter, Pruth, Szeret folyó mentén és a sötéten kavargó, fekete tengeren is jártunk, ahol úgy dobált minket egy öreg hajó, mintha a Szovjetunió hullámain ültünk volna: félelmetes fizetett kirándulás.

Falvakban, emlékhelyeken, egykori munkatáborok mellett, a keleti fronton, a kiéheztetett övezetben, gyilkosságokon kirándultunk. De nem a múlt volt az érdekes. Aki arra jár, Európa élő szegénységével szembesül. Ahol ma láthatatlan tömegsírok vannak, lyukak és gödrök mindenhol, rapid benzinkutak, játéktermek és többpolcnyi vodkaarzenál az érett kefirek és füstölt sajtok mellett. Ahol igen kevés a virág, sehol egy tyúk vagy uralkodó kakas. Csak egy-egy ökör szánt, és a régi haszid temetőben birkák vonulnak csoportban, hogy lelegeljék a füvet (vasárnap ott nem berreg pihenőidőben a fűnyíró).

Ott voltunk, ahol a kultúra fontos része a teregetés. A kilátás része, a beszéd része, anya mindennapi tevékenysége. Tavasztól őszig a gangok és a hátsó udvarok elengedhetetlen lebegői ruhák és abroszok. Itt élnek még, mondja a pulóver, itt alszanak, mondja a párnahuzat, és bevizelnek és kakálnak a gyerekek, van mit enni, állítja az abrosz, dolgozni járnak, beszéli a mosott zokni és az olajos nadrágszár. A barátságtalan nyomor tisztán tartása ez, a reménytelenség leküzdésének társas tere minden egyes kiteregetett darab. A ruha életet ad a düledezett és dohos terasznak, a mosás némi jövőkép, készülés, fenntartás, kifeszített anyag. A teregetés folteltakarítás. A konyhaablakból lógó ruha a fényűzés és a lakoma, a szárító alatt halfejet rágcsáló macska az élet folytatása.

Ukrajnában a hátsó udvarok ruhában beszélnek. Teregetőcsörlők szelik az omlott házfalat, van olyan drót, ami a földszintről a harmadik emeletre emeli fel a család kimosott díszeit. Nincs helyre téve a vízvezeték és a telefonkábel, hatalmas gödrök tátognak, de ott lógnak keresztül-kasul a leverhetetlenül erős huzalú ruhaszárító kötelek. Lebeg az abrosz, dagadt és sovány ruhák díszképe fogad.

Ukrajna bezárja kapuit. Rendőrök vigyázzák, nehogy az ország kártyáit bárki oktalanul kiterítse, vagy benzint csempésszen. A kártyák persze üres lapok, a rendőr is csak paródia. Mert itt nincs semmi. Cserébe nincs szabály, lekötött kéz. Lehet hangosan beszélni, a vizes ruha suhogását hallgatni vacsora helyett. A hatalmas foltozott abroszok és ágyneműk függönyként tapadnak a házak falára. Lehet inni és cigarettázni, éhesnek lenni és hatalmas terepjárókkal a járdán gázolni. A szabálytalanság fényűzése ez az ország. A teregető anyák utolsó emberléptékű dicsősége a szabad mosás.

KISS NOÉMI

Író, kritikus. Rongyos ékszer doboz címmel könyvet írt Kelet-Európáról. Ikeranya című novelláskötete az ünnepi könyvhéten jelenik meg a Magvető Kiadónál.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

07. 07.

FÁY MIKLÓS Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

07. 14.

PAPP SÁNDOR ZSIGMOND Radócon (Radauti), az egykorvolt Monarchia legszélén született író, lapunk munkatársa. Semmi kis életek című regénye 2011-ben jelent meg a Libri Kiadónál.

07. 21.

LÁNGH JÚLIA Négy országban tízféle foglalkozás után írt néhány könyvet, az utolsó: Párizs fű alatt, Magvető, 2009.