Ebből az emlék- és gondolatkörből kiindulva kezdtem el a fényképezőgép előtt felépíteni a magam szűk, zárt „műtermén” belül azt a kicsiny képi világot, mely kifejezi azt a szinte tragikus belterjességet, mozdulhatatlanságot, azt a „magyar lavórt”, melyben csak imitálni lehetett a „hajózást”, azt, amit pedig kell. 1986! Már izmosodik bennem a szkepticizmus, félek 2000-től, egy 17 évesen elém vetült gondolat miatt: milyen 54 éves felnőtt leszek? Hol van még akkor 2013-tól, mikorra már rég átértem az Óperencián, de még az üveghegyen innen vagyok.

ÉLETRAJZ

1945-ben született Diósgyőrben. 1964-ben végzett a miskolci Zalka Máté Gépipari Technikumban általános gépész szakon. 1964-től különböző tervezőintézeteknél dolgozott épületgépész-szerkesztőként, majd tervezőként 1976-ig. 1966-ban kezdett képzőművészettel foglalkozni. 1987-ig a miskolci József Atilla Könyvtárban dolgozott kiállítás szervezőként, rendezőként, fotográfusként. 1979-ben magántanulóként általános fényképész oklevelet szerzett, és elkezdte fotográfiáit publikálni szakfolyóira- tokban, és csoportos kiállításokon szerepelt. 1991-től 2001-ig nem fényképezett, de kiállításokon részt vett, rajzolt és montázsokat készített. 2005-ben nyugdíjba vonult. Azóta Üzenőfüzeteit írja. 2011 elején abbahagyta a képzőművészet művelését is. Elzárkózva él.

I!

fotomuveszek.webdesign.hu
www.fejererno.hu