Sok évtized után izgalmas látnivalóvá válhat Táncsics egykori börtöne
Őszintén szólva nem mernénk megtippelni, milyen hangulatú jelentést küld Washingtonba Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet asszony az új budapesti, amerikai nagykövetségi épületek bokrétaavató ünnepségéről, amely csütörtökön zajlott le a még csak szerkezetkész, tető nélküli Szabadság tér 10-es számú épület ötödik emeletén, ahol majdnem bokáig jártak a diplomatavendégek az esővízben, miközben a föléjük húzott ponyváról is a nyakukba fújta olykor a vizet a szél.
A nagykövet asszony persze némileg szokva lehetett ehhez, hisz diplomatakarrierje előtt, mint mondta, tizennyolc éven át az ingatlanbizniszben utazott, bár Budapestre nem hozta el a „kobakját”, vagyis a védősisakját. Kicsit kalandos, de végül is jó hangulatú volt az ünnepség. A magyarok is elégedettek lehettek, az amerikaiak is.
Ezzel az esős ceremóniával belátható közelségbe került a budavári úgynevezett Táncsics-börtön visszakerülése magyar kézbe. A felújított Szabadság tér 10.-et és a Szabadság tér 11.-et adja ugyanis a magyar állam a várbeli, egykori laktanya- és börtönépületért, illetve további két, jelenleg amerikai használatban lévő ingatlanért.
A cseretörténet több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. A két Szabadság téri bérpalotát – amelyek közvetlen szomszédai a Szabadság tér 12. alatt található amerikai nagykövetségnek – már 2001-ben kijelölték cserealapként a várbeli, történelmi jelentőségű ingatlanért, ám akkor, a szeptember 11-i terrortámadást követően az ügylet elakadt. Majd 2007-ben Göncz Kinga külügyminiszter folytatta a tárgyalásokat, és megegyeztek, miszerint a csere rövid időn belül lezajlik. Ennek már része volt amerikai részről a Béla király út 1–3. alatt található követségi villa és a Széchenyi rakparton álló, úgynevezett Biarritz-házban lévő néhány, amerikai tulajdonú luxuslakás is.
A csere azonban 2007-ben sem zajlott le, legfőképp azért, mert a Szabadság téri épületek felújítása gazdasági okokból úgymond késedelmet szenvedett. A gazdasági válság miatt a felújításra kiírt pályázat nyertese, a Hérosz Zrt. csődbe ment. Közben az épületeket műemléki státuszra is javasolta 2008-ban az örökségvédelmi hivatal, de az illetékes miniszter a javaslatot nem írta alá, tudván, hogy a műemléki státusz csak még körülményesebbé tette volna az esedékes felújítást.
A 2010-es kormányváltás után az új külügyi vezetés úgy nyilatkozott, hogy a korábbi kormányzat lényegében teljesíthetetlen szerződést kötött az amerikai féllel, ezért az ügyletet egyelőre nem tudják lezárni, de köszönhetően mindkét fél pozitív hozzáállásának, továbbra is folynak a tárgyalások. Úgy tűnik, sikerrel is jártak, mert a felújítás tavaly májusban megindult, és csütörtökön már a bokrétaavatóig jutott a munka, új kivitelezővel, a HBM Kft.-vel.
Vajon miben változott a 2007-ben megkötött szerződés? Mint elhangzott, az amerikai részről átadandó ingatlancsomagban továbbra is szerepel a Táncsics-börtönön kívül a Béla király úti villa és a Széchenyi rakpart 12. alatti ingatlan, a magyarok részéről pedig a két Szabadság téri ház. Látszólag tehát semmi változás. Amiben mégis történt módosítás, az a felújítás árában való részvállalás aránya. A Szabadság téri, 4,5 milliárdos beruházásban az amerikai rész emelkedett, tudtuk meg, de Kovács Attila, a bonyolító DVM Group igazgatója nem árulhatta el az arányt.
A változtatást indokolhatta, hogy a korábbi elképzelésekkel ellentétben a Kármán Géza és Ullman Gyula által tervezett két épület belső szerkezeteit teljesen újakkal kellett felcserélni, mert a régi, százéves konstrukciók nem feleltek meg az észak-amerikai szeizmikus előírásoknak. A teljesen új belső kívánalma nyilván megemelte a költségeket (2007-ben még csak 3 milliárdra becsülték), és ez új költségmegosztást is maga után vont.
Említettük, hogy a két ház korábban majdnem műemléki státuszt kapott. Ez nyilván nem engedte volna meg ilyen mértékű kibelezésüket, belső elrendezésük teljes megváltozását, a két épület egykor közös udvarának beépítését. Ennek fényében kissé erős túlzásnak tűnik az a hivatalos közlemény, hogy a hajdani bérpaloták „eredeti állapotuk” szerint újulnak meg. Tulajdonképpen csak a homlokzatokra, a tető alakjára és a régi belsőből átmentett, kovácsoltvas lépcsőházi korlátokra igaz ez. Legfeljebb az valósul meg, hogy a Szabadság tér 10., 11., 12. számú amerikai tömb egységes, XIX. századi homlokzattal néz majd a tér felé, és külső arculatában hiteles lesz.
Belül ezer tonna betonacélból és nyolcezer köbméternyi betonból tehát teljesen új világ épült. Mégpedig olyan jó minőségben, hogy a kirendelt amerikai építési szakértő szerint messze meghaladja a részükről elvártat. Most következik a szerkezet felöltöztetése, az épület berendezése, és a remények szerint határidőre, 2014 tavaszára átadhatják az ingatlant az amerikaiaknak.
Ugyanakkor pedig megkapjuk a budavári Táncsics utca 9. szám alatti, hajdani laktanyaépületet. Ez az a ház, amelyből 1848. március 15-én Táncsics Mihályt kiszabadította a forradalmi tömeg, de raboskodott itt Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós, majd Jókai Mór is. A nemzeti emlékhelynek számító objektumba azonban 1948 óta, amióta amerikai kézbe került, csak nagyon szigorú feltételekkel lehetett bejutni, igazából nem válhatott a nemzeti emlékezés részévé. Igaz, hogy a volt kaszárnya hatalmas udvarán álló börtönépítményt 1985-ben visszakaptuk, de gyakorlatilag nem lehetett látogatni, ezért további harminchárom évig az is amerikai használatban maradt. Amikor 2006-ban meglátogathattuk, éppen az ott lakó amerikai tengerészgyalogosok konditerme volt benne. Egyébként az utóbbi időben az egész épületben már csak néhány követségi alkalmazott lakott, és július 4-én az udvarán tartotta a követség a szokásos függetlenségnapi partiját.
Hogy a magyarok mit fognak kezdeni vele? A börtön XVIII. századi épülete ’48-as emlékhelyként lehet turistacélpont. De a telek ennél többet is kínál. Ez a Vár egyik kulcsfontosságú helyszíne, udvarát a hatalmas Erdélyi bástya öleli körül, amely a Vár legkeletibb kiszögellése, s pazar kilátást nyújt. Közelében volt az első budavári királyi központ, és állt itt egy középkori lakótorony is, melynek alapjai a föld alatt megvannak. Ez inspirálta, hogy mintájára a Vár nemrég elkészült, 25 éves koncepciójában egy kilátótornyot is álmodjanak ide.
