A dzsessz szabadsága

2013-05-31

Grencsó István már évtizedek óta meghatározó egyénisége a magyar avantgárd dzsessznek. Harmincnégy évvel ezelőtt indult el pályája a Masina Jazz Csoport megalapításával, aztán Szabados György komponista-zongorista partnere lett, ez utóbbi státus hozta meg számára a szélesebb körű ismertséget a nyolcvanas években.

Grencsó a Kollektívát 1984-ben hozta létre, számos zenekara mellett ma is ez az első számú banda. Tagösszetétele időről időre változik. Tíz lemezt főzött ki nekünk eddig a Kollektíva, ezek közül talán a Plays Monk (1996), a Villa Negra (1997), a Fekete kenyér (1999), a 7 Ének az utolsómohikánoknak (2000), a Dream Car (2003), a Szőttes fekete-fehérben (2009) és a 2011-es Local Time nevezhető a legfontosabbnak.

Aki Grencsó koncertre megy, nem biztos, hogy tudja, mire számíthat: a művészt a formai változtatások és az improvizáció mesterei között tartják számon. A dzsesszstandardok mellett elfér a repertoárban a nem közhelyes pop és rock, az etno, de a hatvanas évek magyar tánczenéje és a sanzonok sem haragszanak, ha képbe kerül egy-egy már-már klasszikus zenébe hajló szvit. A dzsessz nemzetközi nagyságai közül jó néhány művésszel koncertezett és lemezezett már, egyebek mellett Lewis Jordannel, Paul Termosszal, Peter Kowalddal, Tobias Deliusszal, Peter Brötzmannal, Han Benninkkel, Rudi Mahallal és az orosz Noise Orchestrával.

Szabadság. Talán ez a legfontosabb fogalom Grencsó István kapcsán. Ez a főszabály aztán a koncertezés mikéntjében is meglátszik. Legelőször is abban, hogy sokszor más-más tagsággal lép színpadra a Kollektíva, így egyvalamire biztosan nem számíthatunk a június 6-án este a nemrég nyílt Budapest Music Center részeként működő Opus Jazz Clubban abszolválandó koncert kapcsán: unalomra.

Jó zenére, kellemes hangulatra és kiemelkedően jó hamburgerekre viszont mindenképpen. Az Opus fineburger kínálata előtt is le a kalappal.