Korábban készített egy rövidfilmet is a neves testépítővel, Kim Kolddal, amelyben ráadásul ugyanazt a introvertált karaktert alakította. Egyfajta előtanulmány volt ez a Teddy mackóhoz?

Nem, a továbbfejlesztés lehetősége jóval később jutott csak eszembe. A Dennis című kisfilmet még egyetemi vizsgafeladatként készítettem. Később, a diplomázás után, amikor arról kellett döntenem, hogy mi lesz az első egész estés mozim, négy vagy öt konkrét terven is dolgoztam. Egyszer csak beugrott, hogy Kim annak idején milyen kimagaslóan tehetségesnek bizonyult színészként, és elkezdtem agyalni, hogy mi lehetne az a sztori, amellyel újra együtt tudnék vele dolgozni. Aztán Martin Zandvliet vágó barátomnak jutott eszébe, hogy küldjük el Thaiföldre szextúrára, mivel ez most nagyon divatos Dániában meg a többi skandináv országban. Ezután megkérdeztem Kimet, hogy mit szól az ötlethez – ha nemet mondott volna rá, sosem készül el a Teddy mackó.

Biztos volt benne, hogy egy amatőr egy egész estés filmet is képes lesz majd elvinni a hátán?

Bíztam benne. De jogos, az összes finanszírozó is ezt kérdezte tőlem, mivel Kim a film minden egyes jelenetében benne van. Kénytelenek voltunk idejekorán elkezdeni próbálni, és konkrét jeleneteket egy kis kamerával rögzíteni, hogy bizonyíthassuk a támogatóknak, hogy ő nemcsak Dánia leghíresebb testépítője, hanem játszani is képes. Végül mindenkit sikerült meggyőznünk. Most pedig már komolyan gondolja a színjátszást, még a Fast And Furious hatodik részében is kapott egy kis szerepet – ez pedig már Hollywood előszobája.

A Teddy mackó egyik legnagyobb kérdése az anya-fiú viszony. Az óriási testű férfit tulajdonképpen terrorizálják – ez adja a dráma kontrasztját.

Érdekes kérdés. Én is mostanában gondoltam csak bele, hogy az összes eddigi kisfilmem a családon belüli viszonyrendszereket taglalja. Ez nemcsak dán sajátosság, az irodalomban is a kezdetek óta állandó téma a családi viszály. Ehhez a világon mindig minden ember tudott így vagy úgy viszonyulni, innen fakadnak a legnagyobb szerelmek, de a legnagyobb gyűlölet is. Sok férfi pedig csak az anyjával való szerelmet éli meg egész életében. Noha a Teddy mackó is dráma, ezzel a kontraszttal mindenképpen komikus elemeket akartam létrehozni, ez pedig, úgy érzem, sikerült. A fekete humor sokszor tragikusabbnak hat, mint a száraz tényközlés.

Noha témájában abszolút passzolt a filmje a dán stílushoz, a dramaturgiai és képi megvalósítás már az angolszász iskolát idézi meg.

Dániában nagy hagyománya van az auteur filmkészítésnek, a finanszírozás és az iskolák is a sötét oldalra terelik a fiatal alkotókat. Én nem a hivatalos utat jártam, nem az állami képzésben tanultam a filmkészítést. Egyre többen vagyunk „lázadók”, a legmagasabbra Nicholas Winding Refn jutott, aki a Drive-val most a világ egyik legkapósabb rendezőjének számít. Egyszóval: egyre nehezebb kategorizálni a dán filmművészetet, de különben is, ezt általában kívülről szokták definiálni. Abban viszont mindenki egyetért, hogy ha egy ilyen kis ország Európa egyik vezető mozgóképes hatalma tud lenni, az mindenképpen rendkívüli eredmény.

Meglepő módon a Teddy mackó nem egy európai fesztiválon kezdte a nemzetközi karrierjét, hanem a Sundance-en.

A Dennis című kisjátékfilmem is ott debütált, Robert Redford és a többi szervező is nyomon követte a karrieremet, így előre jelezték, hogy a Teddy mackóra is számítanak. Amúgy is, ez egy tipikus független film volt, nagyon kevés pénzből készült, szinte családi körülmények között. Ezeknek a produkcióknak meg a Sundance a csúcs.

Akkor, gondolom, most nagyon sok forgatókönyvet kap Hollywoodból, melyek mind arról szólnak, hogy egy nagydarab pasi megtalálja a szerelmet a Közel-Keleten.

Így van, de eddig sajnos mind nagyon rossz volt. Úgy gondolom, hogy inkább maradok Európában. A következő filmem egy tinilányról szól, aki Párizsba költözik, hogy szupermodell legyen.

Kim Koldról bebizonyosodott, hogy nemcsak híres testépítő, de játszani is képes