Kilenc szerző hét tanulmánya szerepel az Útteremtés és útfüggőség válságos környezetben alcímet viselő kötetben, amelyet a Debreceni Egyetem Közgazdaságtan Tanszékének oktatója, Muraközy László szerkesztett egybe. A tavalyi kerekasztalvita eredménye az újabb elemzés, amely Magyarországnak a szűkebb közép-európai és tágabb európai környezetben elfoglalt helyét, az intézmények fejlettségét és az uniós válságkezelés esélyeit vizsgálja. Derűlátásra semmi ok. Különösen Magyarországon. A diagnózis egyértelmű: vészes lecsúszás.

Ma már nem az a kérdés, hogy a visegrádi országokkal tartja-e a lépést a magyar gazdaság, hanem arra kell figyelni, nehogy Horvátország, Szerbia, Románia, Bulgária és – igen – Albánia is elszáguldjon mellettünk. Az ábrák, amelyeket Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója bemutat, nagyon meggyőzőek. A magyar nemzeti össztermék (GDP) 2012-ben csak 25 százalékkal volt magasabb, mint 2000-ben, miközben a régiós versenytársak 42–68 százalékkal bővültek. A magyar GDP volumene a 2005-ös szintet érte el tavaly. S ha a nettó kivitel, amelynek java részét a multinacionális vállalatok hozták össze, nem növekedett volna, akkor a magyar gazdaság 2007 óta recesszióban volna.

Ám közben mára a beruházások szintje aggasztóan visszaesett, példa nélküli módon a régióban, a nettó export sem az igazi. Nagyon jellemző az adóéket – a munkaadók és munkavállalók által fizetett összes adó a teljes bérköltséghez viszonyított értékét – összehasonlító grafikonsorozat. Míg Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában a 2000-es évek közepe óta szinte egyenes vonalakat látunk, addig nálunk nagy kilengéseket. E jelenség bővebb magyarázatára vállalkozott Muraközy László, aki az intézmények minőségét vette górcső alá, s azt találta, hogy „a populista gazdaságpolitika, az állami túlsúly és a romló növekedési potenciál önmagát erősítő, lefelé vezető rossz körbe került. Igen súlyos mellékhatása volt ennek a folyamatnak, hogy ez több oldalról fokozatosan rombolta az intézmények működését, amely maga is fontos feltétele a növekedésnek.”

Részben ezt a gondolatot viszi tovább Török Ádám akadémikus és Veres Anita kutató. Kimutatják, hogy erős kapcsolat létezik a Moody’s hitelminősítő besorolása és versenyképességi rangsorolása, az intézményi háttér, valamint a pénz- és tőkepiacok fejlettsége között, s Magyarország esetében ezek mind romlást jeleznek. A valutaövezeti válságkezelés több elemzésnek is témája. Benczes István, a Corvinus egyetem docense és Rezessy Gergely doktoranduszhallgató a felzárkózás és leszakadás útjait felvázolva arra a következtetésre jut, hogy nem az euró a siker vagy a kudarc kulcsa, hanem a nemzeti elkötelezettség, akarat és teljesítmény az, ami igazán számít. Ahol nincs is igény a jó kormányzásra, az euró akár többet ronthat, mint javíthat egy ország helyzetén, mert elfedi a valóságos problémákat, amelyekkel „az ország felelősen gondolkodó elitjének szembe kellene néznie.”

Hogy mi is történt válságkezelés címén az eurózónában, arról Jankovics László, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének attaséja számol be részletesen, míg Győrffy Dóra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem decense arról ír, hogy a kialakult új rendszer továbbra sem kezeli azt az erkölcsi kockázatot, amely azáltal keletkezik, hogy az integráció mélyítése során a jól teljesítő régiók kisegítik a bajban lévőket. Arra számít a szakértő, hogy a válságos idők elhúzódnak, az egyensúlytalanságok folytatódnak Európában. Ehhez kapcsolódva azt veti fel Csaba László akadémikus, hogy vajon nem kell-e az euróövezet konstrukciós hibájáról beszélnünk akkor, ha „a válságoknak sok tekintetben hasonló szerkezete ismétlődik. Vajon nem a magánszektor egészének a közös szabályrendből való kihagyása, az egyoldalúan csak a közhatalom megfegyelmezésére szűkülő szabályozási keretrendszer hibáztatható?”

A magyar gazdaság leszakadásának oka – fejti ki Muraközy a kötet bevezetőjében – talán az, hogy a hatalmon lévő politikai erők parciális, rövid távú önös „érdekeinek rendelődött alá a felelőtlenség.” A kötetben gyakorta emlegetett belső elkötelezettség Magyarországon nem létezik. A 2010-ben nagy felhatalmazással hatalomra került új kormány is meglovagolja a túlsúlyos államot, s „az örökölt zsákutcából egy másikba vezeti az országot.”

Akadémiai, 303 oldal, 3160 forint