A néző azonban alig érzékel különbséget, hacsak azt nem, hogy karcolásmentes, „steril” képet láthat akkor is, ha a film akár ötszázadszor kerül vászonra. Nincs többé kopott, zörgő filmhang, vibráló, szemcsés kép. A korszakváltásról a pesti Cirko-Gejzírben tájékozódtunk.

Azért ott, mert Bye-bye celluloid címmel vetítéssorozatot tartanak május 26-ig e különleges hangulatú pesti moziban azokból a celluloidon levő filmekből, amelyeket az utóbbi csaknem két évtizedben a legjobban kedveltek a nézők. Kezdve az első sikertől, Tony Gatlif cigánytörténeti Latcho Dromjától a dán filmkomédiás, A. T. Jensen morbidba hajló munkáin át Derek Jarman Caravaggiójáig vagy Tarr Béla A torinói ló című opusáig és még számos más emlékezetes munkáig. – Ezeket most utoljára tűzhetjük műsorra, a legtöbbjük el fog tűnni a vászonról. Jönnek az újak, amelyeket már digitális lemezen, vincseszteren kapunk a világforgalmazótól a hozzá tartozó feloldó kóddal – mondja Garancsi Ágnes, a mozi vezetője.

Hazudnánk, ha azt állítanánk, a mozisok nem kötődtek nagyon a hagyományos vetítési technikához. Alig néhány éve még el sem tudták képzelni, hogy azt föladják. Csakhogy a nemzetközi forgalmazók egyre kevesebb újdonságot kínáltak celluloidszalagon, és egyre többször ragaszkodtak a digitális változathoz, az úgynevezett DCP-hez (Digital Cinema Package). Mára a filmek kilencven százalékát csak így forgalmazzák.

A pesti mozivilág ismert gépészének, Stadler Ferencnek, aki az Uránián kívül a Cirkóban is hajtotta, hajtja a régi tekercseket, gyanús lett, amikor megjelentek az első filmes DVD-k. – Megsejtettem, hogy változást hozhatnak a moziban is – emlékezik. Nemsokára az Urániában meg is tapasztalta, hogy ez mit jelent. A vetítőgépet egy komoly informatikai berendezés váltotta föl, amely automatikus üzemmódban vagy kézzel vezérelve egyaránt használható. De akár így, akár úgy, a hagyományos mozigépésztudással már nem lehet működtetni. És ha üzemzavar lép föl, nem lehet egyetlen csavarhúzóval, fogóval orvosolni a hibát. Tanfolyamon kell megszerezni hozzá az új ismereteket, de legalább a szerelők eligazítását, betanítását kell kérni, mert ha szervizt kell hívni a javításhoz, az sokba kerül. Így is előfordulhatnak „meglepetések”, például akkor, ha a gép háttérmemóriáját frissítik – mert a vincseszterről idekerül egy-egy film az összes kiegészítő információval együtt, és innen történik a vetítés –, és véletlenül több olyan film „elszáll”, törlődik, amelyet még játszani akartak. Pesti mozis legenda szerint volt már komolyabb veszteség is. Stadler csak az Uránia esetét ismeri, amikor egyszer öt-hat filmet töröltek ki véletlenül. Azelőtt legfeljebb filmszakadást kellett javítani – előadás közben az is eléggé bosszantó volt.

Mindazonáltal eléggé biztonságosnak tartják a digitális mozit. – A kalózkodás ellen azonban ez sem véd, mert sajnos változatlanul előfordulnak ilyen esetek – említi Garancsi Ágnes. Legutóbb például a nem a Cirko profiljába tartozó A Vasember bemutatója után egy héttel került föl torrentoldalra a film lopott változatban. Ez mérhetetlenül nagy kárt okoz a hazai moziiparnak, mert a nemzetközi forgalmazó ilyenkor „bünteti” az országot, hátrább sorolja a listán. És ez, valamint a kalózmásolat terjedése sokmilliós bevételkiesést okozhat.

Saját bevételből a Cirko, akárcsak a többi művészmozi, nem tudná megoldani a digitális átállást. Ráadásul mivel civil alapítványhoz kötődik, és nem az önkormányzathoz, minisztériumi céltámogatást sem kaphatott hozzá. Szerencsére az Európai Unió médiaprogramjának pályázatán elnyerte azt a 15 millió forintnak megfelelő támogatást, amelybe a technikai fejlesztés kerül. (Ebből a pénzből három-négy hagyományos mozigépet lehetne vásárolni.) A nagyterem DCP-szabvány szerinti, a kisterem ennél valamivel gyengébb, de a Blu-raynél jobb digitális fölszerelést kap. A mostani nosztalgiasorozat végeztével, június elején tartják a próbaüzemet.

A forgalmazók évről évre kevesebb filmet kínálnak hagyományos hordozón