A szerkesztőség nem mert kockáztatni, hátha provokációnak vagy lázadásnak értékelik az apró zöld malac sajtos sztorijának időzítését, inkább levették a műsorról Mazsolát.

„Ez persze kivételnek számított, a Mazsola-sorozat igazi sikertörténet, 1963. novemberi debütálását követően 137 héten keresztül uralta a Cicavíziót” – idézi fel a fél évszázaddal ezelőtti időszakot Németh Ágnes, a Mazsola figuráját népszerűvé tévő Bálint Ágnes lánya. Egyúttal ő a 91 évvel ezelőtt született író-szerkesztő-dramaturgnak emléket állító Bálint Ágnes Emlékház egyik gazdája is. Szögezzük le: az idestova három éve megnyílt vecsési létesítmény nem csak nosztalgiázásra való. Persze arra is tökéletes, de remek szórakozást nyújt a mai óvodásoknak, kisiskolásoknak is, akik a különböző mesecsatornákon rendre találkozhatnak az írónő által teremtett legismertebb figurákkal. Az igaz, hogy Böbe baba, Mazsola, Manócska, Tádé és a Futrinka utca lakói inkább a hatvanas-hetvenes évek sztárjai voltak, míg Frakk, Kukori, Kotkoda vagy éppen a Vízipók népszerűsége ma is töretlen.

A kiállítás mellett játszóhellyel is várják a gyerekeket

A kiállítóhely rászolgált az emlékház elnevezésre, hiszen a 2008-ban elhunyt József Attila-díjas írónő több mint hat évtizeden át lakott az épületben. A család által kialakított és működtetett múzeum alsó szintjét az ötvenes-hatvanas évekbeli állapot alapján rekonstruálták, igaz, nem kellett sokat módosítani az eredeti berendezésen, mivel az írónő az itt töltött évtizedek alatt alig változtatott a környezetén, haláláig ragaszkodott a régi, megszokott bútoraihoz, személyes tárgyaihoz. A ház felső szintjén és az udvaron a legkülönfélébb játékok várják a gyerekeket, az egyik szobában pedig a látogatók meseolvasással szoktak adózni a meseíró emlékének. Az emlékházzal kapcsolatos információk a www.balintagnes.hu honlapról érhetők el.

Bálint Ágnest legtöbben a Magyar Televízióban végzett rendkívül szerteágazó és igen termékeny tevékenységéről ismerik; azt kevesebben tudják, hogy már az 1958-as tévészerkesztői debütálása előtt is foglalkozott meseírással. Első műve 12 éves korában jelent meg, 14 évesen pedig az első meseregényét, a Fánni, a modern tündért – saját rajzaival illusztrálva – folytatásokban közölte a Magyar Úriasszonyok Lapja. Az írással sosem hagyott föl, a mesék mellett ifjúsági regények is fűződnek a nevéhez, közülük talán a Szeleburdi család és a Hajónapló a legismertebbek. Több tucat könyve jelent meg, ezek jó részét más nyelvekre is lefordították. A német gyerekek Wuff, der Katzenschreck (Frakk, a macskák réme), valamint Robbi und Rosinchen (Mazsola és Tádé) címen találkozhattak a legismertebb figuráival. De nem csupán könyvíróként szerzett nemzetközi népszerűséget, a hozzá kötődő rajz- és bábfilmeket külföldön is számos helyen bemutatták. Mivel maga is több nyelven beszélt, így fordított is meséket, ezek közül talán a Babar-történetek a legismertebbek.

A televíziónál töltött évtizedeket „élete fénypontjának” nevezte. Az általa írt rajz- és bábfilmsorozatok mellett több tucat mesének volt a dramaturgja, de ő szerkesztette például a Kuckó című ismeretterjesztő magazint, valamint ő találta ki a Tévé-Maci alakját is. Mellesleg a Tévé-Macival sem ment minden simán, legalábbis az elején. A gyerekek ugyanis nem a szignált látták benne, hanem egy mesealakot, és nem értették, hogy a bumfordi mackónak miért nincs saját sztorija. Hamar beindult a kérdésözön: Van-e anyukája a macinak? Jár-e óvodába? Miért köp fiúhangon, ha egyszer lányoknak való pöttyös hálóing van rajta? A nemi identitással kapcsolatos problémáról maga Bálint Ágnes lebbentette föl a fátylat: elárulta, hogy eredetileg csíkos pizsamás fiúnak képzelte el a Tévé-Macit, ám utólag a rendező megváltoztatta a koncepciót, mondván, a nadrág szára eltakarná a mackó esetlen mozgásának báját.

Az emlékházban számos relikvia idézi fel azt a közel 30 évet, amelyet nyugdíjba vonulásáig az írónő a köztévénél töltött. A Cicavízió hatalmas levélforgalmából megtekinthető például a debreceni Nagy Tünde képeslapja, amelyben arra hívta fel a műsorkészítők figyelmét, hogy „A Futrinka utcában a kolbászkerítést Sompolyogi, a róka ette meg”. Az első osztályos Tibai Feri pedig egyenesen azzal a kéréssel fordult a szerkesztőkhöz, hogy a szombat esti Egymillió fontos hangjegy ne tartson olyan sokáig, mint szokott, ellenben a Frakk legalább egyórás legyen!

Ami Frakkot illeti, Bálint Ágnes valós élmények alapján alkotta meg a figuráját. A hetvenes években a nagyobbik lányának, Ágnesnek az udvarlója (későbbi férje) hozta haza azt a vizslát, akit a valóságban Csibésznek neveztek, de az írónő az édesapja egyik régi vadászkutyájának emlékére a Frakk művésznévvel ruházta föl. Csibészt az orvostanhallgató vőjelölt a pesti egyetem udvarán a gyógyszerkísérletekhez beszállított teherautónyi kutya közül nézte ki, majd vásárolta meg. Csibész-Frakk egy idő után a vecsési házba került, és hű társa lett az írónőnek.

Mesefesztivál és kultúrházavató

Május 24-én adják át Vecsés központjában az újonnan megépült kulturális központot, amely a település egyik legismertebb alakjáról, Bálint Ágnesről kapta a nevét. A vadonatúj kulturális intézmény avatását követően a hétvégén a Pest megyei város főterén rendezik meg az első Bálint Ágnes Mesefesztivált, amelyen ismert művészek részvételével színházi és bábelőadások, valamint koncertek idézik meg az írónő által teremtett mesevilágot.