Számháború a főváros és Alföldi között – és ami mögötte van
A vita abból indult ki, hogy több mint egy hete arról lehet hallani: a fővárosi önkormányzat gazdasági bizottsága tárgyalta az Újszínház 2012-es gazdasági beszámolóját. Abból pedig az derült ki, hogy a közönség egyharmadát elveszítették, az egy nézőre jutó fenntartói finanszírozás ugyanakkor megugrott. (Mint ismeretes: a teátrum az évadban 15 millió forint kiegészítő támogatást is kapott két előadására.) A kommunikációs igazgató közleményében ugyanakkor az szerepel: az Újszínház – a tavalyi évad és üzleti év számai alapján – megfelelően teljesíti mind a jogszabály által előírt feltételeket, mind a fenntartó fővárosi önkormányzat által támasztott előírásokat.
Azt azért elismerik, hogy az Újszínházban a 2011-es évhez képest valóban csökkent a nézőszám, de hozzáteszik: színházban nem szokatlan jelenség ez, ha a vezetőváltás profil- és társulatcserével jár. Összehasonlításként felidézik, hogy Alföldi Róbert 2008. július 1-jétől lett a Nemzeti Színház igazgatója, a teátrumban abban az évben 364 előadást tartottak, a nézőszám 106 ezer volt, Alföldi első „teljes” igazgatói évében, 2009-ben mindkét szám csökkent, az előadásoké 288-ra, a nézőké pedig 93 ezerre. A fenntartónak benyújtott beszámoló szerint az Újszínháznak 2011-ben 6, 2012-ben viszont 15 bemutatója volt. A 2011-es 309 előadással szemben viszont csak 234 előadást tartottak tavaly, így a nézőszám is csökkent: míg 2011-ben csaknem 64 ezer, addig tavaly 20 ezerrel kevesebb, mintegy 44 ezer fizető nézője volt az intézménynek. Mint írják, ezt elsősorban az előadások alacsony száma idézte elő: 2012-ben az egy előadásra jutó nézőszám 186,6 volt. „Ha nem maradt volna el ennyi előadás, akkor 14 ezer fővel magasabb nézőszámot regisztrálhatott volna a színház” – olvasható a fővárosi önkormányzatnak benyújtott dokumentumban. Az persze kérdés, és ezzel nem foglalkozik a városháza, miért maradt el annyi előadás, hogy 14 ezerrel kevesebb néző ült a nézőtéren. Értelmezhetetlen az is, hogy a könyvelők hogyan kalkulálnak a fantomnézőkkel. És bár az intézmény mérleg szerinti eredménye tavaly 1,1 millió forint volt, az közismert, hogy a meg nem tartott előadások a legolcsóbbak.
Alföldi szerint a Nemzeti Színház 2009-es működési számait az Újszínház 2012-es adataival összemossa közleményében a kommunikációs hivatal, és azt a látszatot kelti, hogy ugyanazok a tendenciák tapasztalhatók mindkét színháznál, hogy ezzel is igazolja az Új nézőinek drasztikus csökkenését. Ezt a Nemzeti főigazgatója a leghatározottabban visszautasította. Mint írja: a Dörnerék színháza által képviselt művészi szemlélet nem köthető a Nemzeti eddigi munkájához, működéséhez és szellemiségéhez, még a számok tükrében sem. Nyomatékosítja: a Városháza közleményében valótlan adatok olvashatóak.
A Nemzeti 2008-ban ugyanis 457 előadást tartott 122 875 néző előtt. Az egy előadásra jutó nézőszám tehát 268,8 volt. Alföldi első teljes igazgatói évében, 2009-ben 369 előadásról számolhatnak be 108 793 néző előtt. Az egy előadásra jutó nézőszám tehát 294,8-ra nőtt. A nézőszám csökkenés a Nemzeti Színháznál 2009-ben 11,5 százalék volt, szemben az Újszínház több mint 30 százalékával.
A nyilatkozatokból mindazonáltal világos, hogy a főváros úgy véli, a kezelésében lévő színházak tavalyi mérlegadatai alapján az Újszínház is megfelelően teljesített. Joggal vélhetjük tehát, hogy mára okafogyottá vált az a korábbi lehetőség, hogy a főpolgármester felülvizsgálja Dörner György kinevezését.
De akkor vajon tavaly év végén a főváros kulturális vezetése miért jelezte Alföldinek, hogy elégedetlen az Újszínház igazgatóságával? És miért kerestek új direktort? Januárban már arról szóltak a színházi pletykák, hogy Alföldi átvenné az Újszínházat, amit még nem tudott megerősíteni lapunknak a direktor, de nem is zárkózott el a felvetéstől. Kerényi Imre, a Fidesz egyik kulturális tótumfaktuma pedig egy televíziós beszélgetésben ki is jelentette: „Ide a bökőt, hogy Alföldi Róbert kap egy színházat!” Hogy mire is utalt pontosan, az nem volt egyértelmű. (Lehetett akár a Vígszínház is, amiről viszont Alföldi ugyancsak januárban a Népszabadságnak azt mondta: működő színházra nem pályázik, társulatot nem rombol.)
Az újszínházi tárgyalásokat azonban a városháza mára láthatóan megszakította, elállt a szándékától. Nyilván ennek közzététele a mostani közlemény egyik célja is. Az pedig külön érdekesség, hogy amíg él a pályázati rendszer, miért is merült föl a lehetőség, hogy idejekorán „lezsírozza” az eredményt a városháza.
