Az elemes rádió ott maradt felszögelve a fürdőszoba ajtókeretére.

Pank István felesége meredten nézte, de nem szólt semmit. A nyugdíjas történelem-tanárnő tanított az angol munkások gépek ellen forduló barbár dühéről, de Pistában nem látott semmit, ami egy angolhoz hasonlította volna. Igaz, nyugodt volt és precíz, a rádió leendő helyét olyan gondosan választotta ki, hogy a két széle alig lógott túl a kereten. De hát minden őrület valami halálos nyugalommal kezdődik, idézte fel magában

Mária a híradók tudósításait, melyekben az apjukat, anyjukat szétdaraboló gyilkosokról is azt mondják a szomszédok, hogy hát addig a légynek se tudtak volna ártani.

Egy hónapja várták a végrehajtót. Állandó készenlétben, dobozok között. S bár a Geszler Józsi megígérte, nem lesz különösebb felhajtás, tisztán, rendben, papír szerint megy majd minden, az utóbbi időben mégis átmegy az utca túloldalára, ha meglátja őket. Pedig mintha az égiek is melléjük szegődtek volna. Mi másért állt volna még április elején is vastagon a hó a hátsó kertben, ha nem azért, hogy kitolja a kilakoltatást? De most jön a meleg, perzselő, a tavaszt kiváltó nyár, s ha itt van, akkor már az sem baj, ha az árok mellett hever a szobabútor.

Az ősrégi Tesla magnó, a pirítós és a tévé irányítója is felkerült a falakra, mintha egy technikatörténeti múzeum készülne beköltözni hozzájuk, nem Geszler sógornője.

Úgy néztek a házukra, mintha rég lakatlan lenne, vagy bombatölcsér éktelenkedne a helyén. De veszekedni csak akkor kezdtek, amikor Pista a tévét járta körül, hogy mennyi lehet a súlya. Azt nem, azt már nem adom, az álmunkat nem verheted be a falba!, ordította Marika, mintha csak a megyei szavalóversenyen lépne fel szabadon választott költeménnyel. Pista arcán megértő rángás futott át, amikor utoljára megsimogatta az asszony ritkás haját. Talán az utolsó havazásra gondolt, húsvét után, amit kézen fogva néztek az ablakból.

Abszurd eset Nagyfolyondáron, ez volt a híradó főcíme akkor este, s valószínűleg Marika is erről a tudósításról beszélt volna másnap a fő utcai közértben az eladókkal. Hogy biztos mélyen vallásosak lehettek a szegény emberek, akiknek a lelkében a hit még talál néhány vigasztaló igét, különben miért választotta volna a férfi odaadó feleségének a Krisztus-pózt? S milyen nagy dolog az összetartás, mert a tévé és az utolsó matrac mellé önmagát is megpróbálta fölszögelni a kölcsönkért belövővel. Hüledezve követte volna, hogy egyre többen gyertyát gyújtanak, apró kereszteket állítanak fel a vérfoltos fal tövében. Van, aki Mária arcát is látja megjelenni a salétromos vakolat repedéseiben. Érzi a szentség finom pulzálását. A jelenlétet. És sűrű bólogatással fogadta volna, hogy a kamerák előtt bilincsben vezetik el Geszler Józsit, mert rossz ütemérzékkel már két hét után ki akarja pakolni az imádkozó híveket, az utolsó menedéket kereső szegényeket.

Ez az igazság?, kiáltja jól kivehetően Geszler Józsi a legmegfelelőbb szögben, és a dühtől eltorzult arc miatt ezren és ezren bólogatnak majd otthon a nézők, hogy bizony ez. Mert igenis bizsergető látni, hogy végre valami a helyére kerül. Hogy van kiállás és büszkeség ebben a sokat nyúzott népben.

Különös kápolnaként működik tovább a Sár utcai ház, amíg az ablakkeretek ki nem fordulnak a falból, és a hiányzó cserepeken át be nem zúdul az eső. Aztán kereket oldanak a téglák, a romos ház fölött akadálytalanul fújdogál a folyó felé tartó szél. Csak a rádió nem mozdul a valamiért épen maradt északi falról, meg a pirítós, mert ahhoz a legelvetemültebb fémgyűjtők sem mernek hozzáérni. Hiszen mérgező, mint minden túláradó szeretet.

PAPP SÁNDOR ZSIGMOND

Radócon (Radauti), az egykorvolt Monarchia legszélén született író, lapunk munkatársa. Semmi kis életek című regénye 2011-ben jelent meg a Libri Kiadónál.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

05. 24.

LÁNGH JÚLIA Négy országban tízféle foglalkozás után írt néhány könyvet, az utolsó: Párizs fű alatt, Magvető, 2009.

05. 31.

KISS NOÉMI Író, kritikus. Rongyos ékszerdoboz címmel könyvet írt Kelet-Európáról.

Ikeranya című novelláskötete a tavasszal várható a Magvető Kiadónál.

06. 07.

FÁYMIKLÓS Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.