Hol perelnek, hol meg ünnepelnek
Hogy világos legyen: idén februárban még azért perelt a keszthelyi múzeum és az MNV Zrt., hogy visszakövetelje gróf Sigray Antal leszármazottaitól a Páris ítélete című szobrot (amelyet egyébként korábban a magyar bíróság jogerősen adott vissza az örökösöknek), két hónappal később Keszthelyen viszont nem csupán látványosan lemondtak a műalkotásról, hanem további 85 műtárgy visszaadásával kedveskedtek az egykori perbeli ellenfeleknek.
Az április közepén megtartott restitúciós ünnepségen nem esett szó arról, milyen méltatlan háborút kellett vívnia hosszú éveken át – kormányzati ciklusokon átívelve – gróf Sigray Antal örököseinek azért, hogy visszakaphassák az egykor a család tulajdonában lévő, később állami letétbe helyezett műkincseket. Az ünnepség ceremóniamestere, a Miniszterelnökséget államtitkárként irányító Lázár János nem sok szót vesztegetett a múltra, kizárólag előretekintve bejelentette: mostantól minden másképp lesz. Közölte, egy éven belül átfogó leltárt készítenek az állami intézményekben letétként őrzött kulturális javakról, mivel „a múzeumok zsúfolásig tele vannak olyan tárgyakkal, amelyek nem képezik a magyar állam tulajdonát, tisztázatlan körülmények között vagy a magyar állam rossz szándékával kerültek a múzeumok kezelésébe”.
Lázár igyekezett megnyugtatni mindenkit, hogy nem hirtelen fellángolásról van szó. Megígérte: május elsejétől megkezdi működését a Miniszterelnökégen az állami letétbe helyezett kulturális javak titkársága. A határidőt azonban nem sikerült tartani. A Miniszterelnökség sajtóosztálya – arra hivatkozva, hogy még zajlanak az előkészületek – egyelőre nem tudott választ adni lapunknak arra, hány fős csapat, milyen ütemterv alapján és milyen szakmai szempontok szerint foglalkozik majd a szóban forgó kulturális kincsekkel.
Az állami kulturális intézményeket egyébként nehéz helyzetbe hozhatja a változás. A Helikon Kastélymúzeum például megkérte a Sigray-örökösöket, hogy ne vigyék el azonnal az összes letétbe helyezett műtárgyat, akadnak ugyanis olyanok, amelyek az állandó kiállítás meghatározó darabjai, a pótlásuk hosszabb időt vesz igénybe. Az örökösök méltányolták a kérést, néhány tételt egyelőre nem pakoltak fel a teherautóra.
Miközben a múzeumigazgatók egy része aggódik, hogy a tárlatokból hirtelen kieső műtárgyak gondot okozhatnak, az Emmi kulturális államtitkársága lelkesen üdvözölte a Lázár János által bejelentett változásokat. Kérdésünkre azt közölték, a kulturális kormányzat részéről „semmilyen ellenállás nem merülhet fel, épp ellenkezőleg, elemi érdekünk, hogy azok a műtárgyak, amelyek nem tartoznak állami vagyonkörbe, visszakerüljenek a tulajdonosaikhoz.”
A kulturális államtitkárság tájékoztatása szerint a letétben lévő műtárgyak listájának összeállítása már megkezdődött. Az intézményektől azonnali és részletes adatszolgáltatást kértek, a beérkező információkat pedig – a szakmai áttekintés után – továbbküldik a Miniszterelnökségre. Ez arra utal, hogy a jövőben feltehetőleg ott születnek majd az érdemi döntések az egyes restitúciós lépésekről.
Az egyes döntések előtt a vagyonkezelő szervezetnek is nyilatkoznia kell, legalábbis az MNV Zrt.-től azt a tájékoztatást kaptuk, hogy jogászaiknak „bizonyosan véleményt kell alkotniuk azokban az ügyekben, amelyek az állami tulajdon kérdését érintik”. Az MNV-nek egyelőre nincs olyan adatbázisa, amelyben a bizonytalan státuszú, jelenleg állami intézményekben lévő kulturális javak szerepelnének. Mint írták, a szervezethez beérkező kérésekkel kapcsolatban a közgyűjtemények szaknyilvántartására és irattárára támaszkodva kezdik meg a konkrét esetek elemzését, szükség esetén további kutatását.
Patay Géza, a Sigray-örökösök jogi képviselője egyelőre visszafogottan nyilatkozott a kialakult helyzetről. Mint ismert, a Sigray-hagyatékból összesen még további 200 tételt őriznek hazai múzeumokban. Az ügyvédtől megtudtuk, levélben kérte azt érintett intézményeket, hogy a keszthelyi példát követve kérjenek engedélyt a kulturális államtitkárságtól a műtárgyak azonnali visszaszolgáltatására. Válaszlevél egyelőre még nem érkezett. A Keszthelyről elszállított tárgyakat most egy raktárban őrzik, sorsukról csak azok után dönt a család, ha az állam már az összes letétben lévő darabot visszaszolgáltatta.
A lázári bejelentést örömmel üdvözölték a Herzog-gyűjtemény örökösei is. Közleményükben (amelynek apropóját az adta, hogy az Egyesült Államokban folytatódhat a gyűjtemény legértékesebb darabjaiért indított per) kifejtették: a változással a jelenlegi magyar kormány elhatárolódott attól a korábbi gyakorlattól, amely jogtechnikai lépésekkel kívánta elkerülni a műkincs-restitúciót, azaz „e szemléletváltozásnak köszönhetően a kormány visszaszolgáltathatja az őket jogosan megillető műtárgyakat.”
Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója szerint azonban a két dolognak nincs köze egymáshoz. Lapunk kérdésére közölte, a Miniszterelnökség bejelentése és az átfogó rendezés szándéka a letétben lévő műtárgyakra vonatkozik, míg „a Herzog-perben nem ilyen, hanem államosított státuszú műtárgyakról van szó, amelyért az örökösök egy államközi megállapodás alapján már az 1970-es években kárpótlásban részesültek.
Tizenegy évvel ezelőtt írtuk
„Új alapokra helyezheti a restitúcióval kapcsolatos munkát az a döntés, amely nemrégiben a Szépművészeti Múzeumot tette meg a tudományos kutatás gazdájává. (...) átvizsgálják a hazai közgyűjtemények anyagát, hogy kiderüljön, mely műkincseket nem birtokol jogszerűen az adott intézmény. A kutatócsoport most elsősorban a történelmi előzmények feltárásán dolgozik. Történészek és jogtörténészek bevonásával igyekeznek tisztázni, mikor milyen rendelkezések voltak érvényben és milyen nemzetközi egyezmények születtek. Eközben a legnagyobb közgyűjteményekben egy-egy kutató megkezdte a műtárgyállomány célirányos átvizsgálását.”
