De azt kérem, még ne tegyék le a lapot, inkább próbálják meg elhinni, hogy a portland cement és a homlokzati polisztirol kivételével szinte bármiből lehet érdekes gyűjtést csinálni, ha jól merítenek és ügyesen tálalnak. A Kiscelli múzeum minap nyílt tárlata pont ilyen.

A sajátból, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumból, az Iparművészeti Múzeumból és magángyűjtőktől származó, hatalmas, és az 1943-as oltóhomokos zacskót leszámítva igen színes anyag a kastély barokk tereiben látható. A szemlét egy oldalfolyosón kezdtem, ahol deklikből készült műajtók különböző magasságban kialakított, tehát még az önhibájukon kívül guggolva járókra is különös tekintettel elrendezett lyukain belesve elsőként a méltán legendás Noseda antiseptikus hintőpor dobozával találkozhattam. A 30-as években készült, csodásan vidám göngyöleget egy vízilóval és egy majomarcú oroszlánnal díszítette az ismeretlen alkotó, a legfiatalabb korosztályok számára is vonzóvá téve ezt a remek, réteges szerkezetű magnézium-szilikát ásványból készült terméket. Egy másik likon bepillantva újabb csemegék szembesültek velem, előbb egy 1947-ből átmentett darab, amelyen a Duna ás az Országháza felett a „Rákosival Budapestért” felirat látható, arrébb egy 1978-ra datálható keletnémet autósampon reklámmal bonyolított szatyron piros Wartburgban ülő hölgy vigyorog szélesen pont úgy, mint az ilyen hölgyek akkoriban arrafelé, miután húszévnyi várakozás után hirtelen kiutalták nekik az oly igen vágyott önjárót. Kevésbé arrébb az Úttörő Áruház csomagolópapírja tekinthető meg (1950 k.), emennek grafikája kéz a kézben, vélhetően friss, ropogós eperfalombért masírozó kisiskolásokat ábrázol, miközben a hegyek között zakatol a vonat. Rendkívül hangulatos.

A következő tér is telis de tele van érdekességekkel, először is míves szalámireklámokat hordozó szatyrokkal, valamint kevésbé mívesekkel, mint amilyen például a Vasedény máig felejthetetlen, pizsamacsíkos zacskója (1970-as évek vége) vagy az OTP-é, (1960), amelyen a takarékbetétkönyvtestű emberke egyik szeme az O, az orra a T, a másik szeme a P, tehát pont úgy néz ki, mint akinek az egyik szeme sír, a másik nevet vagy fordítva, és amelynek másik oldalán egy nagy, korabeli bölcsesség olvasható: a kedvezményes szakszervezeti üdülés a jó munka jutalma. Rendkívül csinos és elegáns, 20-as évekbeli Corvin áruházas fotóillusztrációkkal ékesített szatyrok mellett örömmel fedeztem fel Máris szomszédot, itt jelzet nélkül – halványuló emlékeim szerint egy kisebb formátumú csokoládét (tejszelet) dekoráltak e rendkívül kesernyés figurával –, valamint az Utasellátó csomogalópapírját, amelyen egy elnagyolt, de igen expresszív alak futkározik vidáman a Földgolyó körül, bőrönddel és húszdollárnyi valutaellátmánnyal. Pazar a felhozatal a nagyteremben is, elsőként színpompás Stühmer-bonbonos dobozokban gyönyörködhet a néző, kicsit odébb egy unicumos kompozícióban, amelyen két, ellentétes nemű matyó néptárs koccint likőrrel egy kempingasztal felett, még arrébb egy lefölözött tejpor tárolására kialakított vöröskeresztes dobozzal, tehát az amerikai nép ajándékával (1957), valamint a Trianon című rajzszeg ugyancsak nagy igénnyel megfogalmazott skatulyájában, amelynek oldalán darutollas vitéz látható az ország pajzsával, minden kétséget kizáróan a Hargita tetején. Figyelemre méltó a Pevdi tollat népszerűsítő kompozíció, amely két asztronautát ábrázol, amint holdsétájuk közben szembejön velük egy golyóstoll, és ettől igen meg vannak illetődve, de nehezen felejtem a „Ha a 3 éves tervet teljesíted, ömagadat erősíted” (1947), valamint a „Kommunista győzelem, több ruha, több élelem” (1947) és a „37 ezerrel több ipari munkás dolgozik ma, mint 1938-ban” (1949) feliratú tasakot is. Érdekelne, mit vittek haza ezekben.

Lukáts Kató és a kortársak

A B. Nagy Anikó művészettörténész kurátorsága alatt futó kiállításon nemcsak névtelen alkotók munkái, hanem olyan mesterek csomagolástervei is felbukkannak, mint Lukáts Kató, Kozma Lajos, Helbing Ferenc, Repcze János, Jeges Ernő vagy Kaesz Gyula. A tárlatnak (Sziray Zsófia társkurátornak köszönhetően) van egy kortárs része is, amelyen mai alkotók és hallgatók forgalomban lévő és forgalmazásra szánt munkái láthatók – ékesen bizonyítva egyebek mellett, hogy volna itt még magas színvonalú csomagolásdizájn, csak a hagynák jobban érvényesülni.