A Star Trek Enterprise űrhajójának legénysége csupa férfi...

Milyen jó dolgom van, nem igaz? Ezek a fiúk nagyon viccesek és lelkesek, szinte elrepült a több hónapos forgatás. Igaz, néha azért úgy éreztem magam, mintha a kishúguk lennék, aki szinte sosem jut szóhoz, és mindig rálegyintenek. De nincs ezzel semmi baj, egy férfi sokkal nehezebb helyzetben lett volna, mondjuk, egy csapat nővel, ha meg akart volna szólalni. A fiúk egyszerűbbek: rájöttem, ha elordítom magam, akkor egyszer csak elhallgatnak. És akkor én jövök.

 Látta valaha az eredeti legénységgel a hatvanas években készült sorozatot?

Én nem, mert magamat inkább a Star Wars-generációba sorolnám, de az édesanyám nagyon komoly trekkie. Amikor 2009-ben, a rebootnál megkaptam Uhura szerepét, hozzá fordultam tanácsért, és tulajdonképpen ő készített fel a feladatra.

Tehát akkor tudja, hogy Uhura eredetileg Scotty, a gépész barátnője, nem pedig Spocké, a félig ember, félig vulkáni lényé, aki tulajdonképpen csak a logikának él.

Tényleg? Simon Peggel is fogok csókolódzni? Hát, rendben, ez nagyon izgalmas... Simon!!! Félre a tréfát, tudok erről a körülményről, anyukám erről is felvilágosított. Sőt azt is elmondta, hogy szerinte hülyeség, amit J. J. Abrams kitalált, hogy összehozott Spockkal, mivel a vulkániak hétévente egyszer képesek szexuális kapcsolatra, és ezeket a „pillanatokat” bizony nem szabad kihagyni. De én azt gondolom, hogy dramaturgiailag pazar ötlet volt ezt a két figurát összehozni: egy ilyen nehéz és abszurd körülmények között is működő romantikus kapcsolat remek érzelmi mozgatórugója a filmnek. Azzal a kérdéssel, amellyel Spock karakterének szembesülnie kell, jelesül, hogy az érzelmek elgyengítenek-e, vagy éppen ellenkezőleg, a rendező egészen magasra emeli a film emocionális erejét. Ugyanakkor aki látta az eredeti sorozatot, az pontosan tudja, hogy később valóban nem lesznek együtt, de mivel mi most a Trek-időszámítás szerint a múltban járunk, el kell fogadnunk, hogy Uhura és Spock között volt valami. Már csak az kérdés, hogy melyikünk töri majd össze a másik szívét.

Ha a valós életben találkozna egy olyan hűvös pasival, mint Spock, mit tenne?

Rövid úton kiraknám. Én túlságosan tűzrőlpattant alkat vagyok, hogy hosszú távon elviseljem az ilyesmit. Nem szeretek fecsegni a szerelemről, szerintem sokkal jobb érezni és megélni.

A Strar Trek azért is forradalminak számított, mert itt csattant el az első csók amerikai mozgóképen fehér és fekete bőrű színész között.

És az pont Kirk és Uhura között történt meg, de be kell vallanom, kicsit csalódott vagyok, hogy nem lehetett megmutatni, ahogy a két száj összeér. Az idők azóta sokat változtak, ma ez már egyáltalán nem lenne különleges jelenet, de érdemes tudatában lenni az eredeti alapanyag merészségének és ebből is fakadó sikerének. Különösen, hogy a művészet és a szórakoztatás ma már sokkal kevésbé reagál a társadalmi jelenségekre, mint korábban.

Színészi szempontból mi a titka a tökéletes csóknak a filmvásznon?

Szopogass mentolos cukorkát!... Nem olyan egyszerű feladat ez, amilyennek sok ember gondolja, hiszen tulajdonképpen egy idegennel kell csókolóznod, méghozzá olyan profi módon, hogy a moziban a néző azt higgye, a hetedik mennyországban jártál. Számomra ehhez az szükséges, hogy elfeledkezzek a kameráról. Ha tudatosulna bennem, hogy az akciót épp rögzítik, akkor úgy csókolnék, mint egy földönkívüli.

Látta a Feledést? Tom Cruise pontosan így csókolja meg benne Olga Kurylenkót.

Ez a legtöbbször azért van, mert a mai filmekben már minimális az intimitás. Kapunk két óra faltól falig akciót és a végén egy szájpuszit. Hiányzanak az olyan mozik, mint a 9 és fél hét, és benne a „hús”, ha érti, mire gondolok. Vagy hogy egy újabb művet említsek: az Ellenséges vágyak. Ang Lee képes volt erőszakos és romantikus filmet forgatni, megmutatni az emberi pszichét, és igen bátran ábrázolta a szexet. A szex minden ember és állat életében, sőt mindennapjaiban fontos vágy, így természetes, hogy imádom azokat a filmeket, amelyekben van szex. A korhatár egészen őrült irányba tolta el ezt a kultúrát. Ma már egy fedetlen női kebel is kisebb botrányt okoz, de a szülők teljesen nyugodtan ülnek otthon, miközben a gyerekeik embereket mészárolnak a videojátékokban. Ha két ember megcsókolja egymást, az valóság, de tiltják, sőt eltakarják a gyerek szemét, ha megtörténik. Az erőszak nem reális, de kultiváljuk. Ez komoly társadalmi probléma ma már. Az oka szerintem az, hogy nem a megfelelő emberek hozzák meg a fontos döntéseket, ráadásul kevés köztük a nő. Hiszek abban, hogy ha több nő lenne döntéshozási pozícióban, a világ is jobb lenne.

Beleszeretett valaha filmsztárba?

Hogyne, fiatalon: Prince-be a PurpleRainben.

James Cameron már sokadik alkalommal halasztja el az Avatar folytatásának forgatását. Ön tud valami biztatót mondani a rajongóknak?

Bárcsak tudnék. Folyamatosan e-mail kapcsolatban vagyok Jimmel, és egyre csak biztatom az írásra. Annyit elárulhatok, hogy elvonult a világtól egy nagyon különleges helyre, hogy össze tudja magát szedni. Egészen hatalmas belső csata ez számára. Ahogy meséli, a karakterek életre keltek a fejében, és át kell vernie rajtuk a saját vágyait és álmait.

A következő filmjében a híres zenészt és emberi jogi aktivistát, Nina Simone-t alakítja. Mi a közös önökben?

Talán ugyanolyan szókimondó vagyok, mint ő volt, de sokkal kevesebb bennem a düh és a fájdalom – nekem teljesen más a családi hátterem. De végre egy igazi női főszerep, melyben megmutathatom a női erőt.

„Édesanyám nagyon komoly trekkie”