Ritka szép példány a Molnár-C. Pál Múzeum honlapja: a festőművész (1894–1981) lánya, Csillag Pálné Éva által alapított magángyűjtemény magánwebsite-járól szinte sugárzik a nagy felmenő iránti szeretet és respektus, ami viszont másrészről sajnos azt sugallja, hogy bizonyos közgyűjtemények gazdái valójában nem kedvelik sokkal jobban a névadójukat, mint az instant kukoricagölödint, igaz persze, hogy se rokona, se ismerőse nem volt a nagy ember ott senkinek.

A honlap – melyről mindent egybevetve megállapítható, hogy nagyban eltér a többi kultúrsite-tól, tudniillik sokkal mutatósabb, mint amilyen jó – remek makrofotókkal indul, minden bizonnyal a mester festőszerszámairól készült felvételekkel; némelyik olyan távolságból, szögből és fényviszonyok közepette készült, hogy kifejezetten a képrejtvényeket idézi. Finomak és ízlésesek a tónusok, kellemes a tipográfia, tiszta és világos a tördelés –mindösszesen: a site maga a konzervatív elegancia.

A főoldal bemutatkozással indul, ezt a húzást nem szoktam dicsérni, a felületeknek az ilyen előkelő részeit sokkal izgalmasabb és csábítóbb dolgokkal rendezném be, itt azonban némi mentségül szolgál, hogy a szöveg rövid és lényeges: itt tudhatja meg a látogató, hogy az offline múzeum 1984 óta működik egy Ménesi úti villában, amely ötven évig volt a művész otthona, valamint hogy a házban „a témában, stílusban, technikai megoldásban szokatlanul változatos életmű mellett a művész személyes használati tárgyai és a családi emlékezet keltik életre az alkotót”.

Talán elfért volna még itt az is, hogy Ménesi út pontosan hány szám alatt és milyen rend szerint húzzák-tolják a rolót, de ezeket az ugyancsak hasznos ismereteket az oldal másik pontján osztják meg a publikummal. Alább fiatalosan friss hírfolyam következik, emitt mindenekelőtt nyilván a múzeummal kapcsolatos eseményekre hívják fel a nézők figyelmét, mindenek mögött viszont olyan programokra is, amelyek nem kötődnek direkte a villához. Pár hete meghirdettek például egy klassz, egész napos júniusi kastélytúrát busszal, idegenvezetéssel, vacsorával.

A következő lapon magáról Molnár-C. Pálról tudhat meg az égvilágon mindent az olvasó, például azt is, hogy mi is ez a rejtélyes „C” a Molnár után és a Pál előtt: svájci születésű édesanyja vezetéknevének első betűje (Contat); hogy Aba-Novák, Pátzay és Szőnyi mellett első lakója volt a Római Magyar Akadémiának, valamint hogy szilárdan vallotta: „A szépség a boldogság kiapadhatatlan forrása azok számára, akik felfedezik hollétét. Mindenütt elrejtőzik.”

A múzeum címszó alatt a Bemutatkozás című szöveg ismétlődik meg kicsit bővebben, a Kiállítások című menüpont apropóján pedig többnyire a híreket látjuk viszont, de megpróbálom erényként felfogni, hogy a tartalom több irányból is megközelíthető, hátha sikerül. A Galéria rovattal azonban, ha nyögve erőlködöm, sem igen tudok mit kezdeni. A mester festményeit gondoltam ugyanis nézegetni kedvtelve e helyütt, ehelyett viszont jó ideje lezajlott eseményekről készült fotósorozatokat találtam. Különösnek találom, hogy a Molnár-C. Pálról elnevezett portálon egyetlen Molnár-C. Pál-alkotás sem látható, mondanám, hogy ez aztán a galaktikus bénázás, ha nem gyanakodnék kissé, hogy készakarva szervezték így: aki műélvezni akar, az tessen szépen felpattanni, oszt irány a Ménesi út.

Ha térkép kell, van az is.