Szalonok a spiccen
A művészeti szalonok a felvilágosodás kori Franciaországban születtek, de hamarosan elterjedtek egész Európában, így Magyarországon is. A szalon eredetileg a nemesi, polgári otthonok fogadószobáit, társalgóit jelentette. Hazánkban a polgárosodás időszakában ezekben látták vendégül az írókat, költőket, képzőművészeket, muzsikusokat, akik felolvasóestet, koncertet, képzőművészeti bemutatót tartottak. Manapság ismét divatos lett a művészeti szalon, már egy rövid internetes keresés is azt bizonyítja, hogy magánlakásokban, közösségi terekben mind több efféle kulturális mikrointézmény nyílik.
Zimányi Zsófia évekig vezette a Budapesti Fesztiválközpontot, szervezte a Budapesti Tavaszi és az Őszi Fesztivált, két évig a Thália Színházat is igazgatta, és most nagyon örül annak, hogy a kultúra személyes területén dolgozhat. Azt mondja, két oka is volt annak, hogy egy évvel ezelőtt családi vállalkozásban a Rózsavölgyi Zeneműbolt újjávarázsolt emeletén megnyitották a Rózsavölgyi Szalont. Egyfelől a nyitás évében éppen százéves Rózsavölgyi Zenemű Kiadóról kevesen tudják, hogy művészeti menedzseléssel is foglalkozott, valamint a Rózsavölgyi Zeneműbolt annak idején koncertterem is volt, így tehát egy hagyományt szerettek volna feltámasztani.
Másfelől Zimányi Zsófia élénken emlékezett nagymamája történeteire, milyenek voltak azok a vasárnap délutánok, amikor a művészeti szalonjába sorra érkeztek a színészek, zenészek, képzőművészek, és bemutatták egymásnak legújabb alkotásaikat. Valódi szellemi kaland volt egy-egy ilyen szalonesemény. Ahogy Zimányi Zsófia fogalmaz: az általa vezetett Rózsavölgyi Szalon eredetileg afféle kamarazenei fészeknek készült, de menet közben kiderült, szinte mindennél nagyobb érdeklődés mutatkozik a kamaraszínházi előadásokra. Így aztán az irodalmi és a dzsesszestek mellett az elmúlt évben 13 premierjük volt, köztük számos saját darab, ősbemutató.
Fellépett mások mellett Udvaros Dorottya, Béres Ilona, Alföldi Róbert, Hegyi Barbara, Szilágyi Tibor, Jordán Tamás, muzsikált Bogányi Gergely, Baráti Kristóf, irodalmi estet tartott Grecsó Krisztián, Parti Nagy Lajos, Závada Pál, Kukorelly Endre, Tóth Krisztina, Esterházy Péter. – Célunk, hogy a szalon vendégei kiszakadjanak a mindennapos rohanásból, és olyan környezetben élvezzék a művészetet, amely alkalmat ad a művészekkel való személyes találkozásokra, beszélgetésekre is – mondja Zimányi Zsófia.
Kárászy Szilvia zongoraművész 2009-ben úgy gondolta, létrehoz egy csendes társasági, művészeti találkozóhelyet. Régi gyárépületeket, izgalmas tereket szemelt ki, de egyiket sem sikerült megszereznie. Végül úgy döntött, szülei egykori Pozsonyi úti lakását alakítja át, ott hoz létre művészeti szalont. Ma már azt mondja, tényleg ez volt a legalkalmasabb hely erre, hiszen ez a lakás gyermekkorában is gyakorta volt családi koncertek színhelye, gyakran fordultak ott meg jeles művészek: Tátrai Vilmos hegedűművész vagy Weöres Sándor. Kárászy Szilvia gyakran hív olyan előadókat, akik már nagyon komoly pályát tudhatnak maguk mögött, legutóbb Géczy Dorottya lépett fel, több mint nyolcvanévesen is megcsillantva fiatalos energiáit.
A Kárászy Szalonban egyébként nemcsak a művészetre fogékony közönség talált otthont, hanem maguk a művészek is. Visszajáró vendég volt Kézdy György, Vallai Péter, rendszeres látogató mások mellett Sándor Pál, Béres Ilona, Karinthy Márton vagy Gyémánt László festőművész. Ez a szalon tehát olykor afféle művészklubbá alakul át, és még az is megesett, hogy a hivatalos programot rögtönzött koncertek, helyben formálódó irodalmi estek követték. Hogy egy efféle szalon mit tud adni a közönségnek, arra a kérdésre Kárászy Szilvia röviden csak annyit mond:
– Személyességet, alkalmat a beszélgetésekre, egymással, a művészekkel. A művész ugyanis nem megközelíthetetlen szobor, ő is szívesen beszélget egy pohár bor mellett, művésztársaival vagy a közönséggel. A finn Ari Kupsus galériatulajdonos és műgyűjtő 1999-ben háromnapos üzleti útra érkezett Budapestre, és annyira beleszeretett a városba, hogy azóta is itt él. 2000-ben jótékonysági művészeti szalont, később galériát nyitott. Azt mondja, gyermekkorában álmodozva nézte azokat a filmjeleneteket, amelyekben előkelő családok tagjai a szalonban házi muzsikát hallgattak. Harmincéves volt, amikor vásárolt egy zongorát, és elhatározta, hogy ő maga is létrehoz egy művészeti kisközösséget.
Rövidesen meg is valósította álmát, Finnországban lévő zenei szalonja az ország egyetlen zeneakadémiájának tanulóit támogatta, miként később budapesti jótékonysági szalonja (tehetséges, pályakezdő képzőművészeken kívül) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem diákjait. Azt mondja, a finn zeneakadémia támogatására a szalonkoncertek bevételén kívül 2500 céget, magánembert sikerült megnyernie, Magyarországon senkit…
Ari Kupsus szalonjába lépni rendes kis időutazás. A berendezés az 1820-as, 1830-as évekből származik, és ez a környezet erősen meghatározza szalonkoncertjeinek hangulatát. Melyekre egyébként minden hónap második csütörtökjén kerül sor, olykor tehetséges fiatalok, gyakrabban ismert muzsikusok, néha világhírű művészek főszereplésével. Fellépett már a Bródy Sándor utcai lakásban a szopránénekes Cynthia Makris, akit a Metropolitanben is ünnepeltek, és gitározott Pavlovits Dávid, aki 1994 óta rendszeresen koncertezik Európában és az Egyesült Államokban. Ari Kupsus művészeti szalonja és galériája nyáron egy Iszkaszentgyörgyön található kastélyba költözik, úgy véli, nagyon fontos, hogy az efféle művészeti élményt kisebb helyen is megtalálják az érdeklődők, és tapasztalatai szerint meg is találják.
Azt mondja, amikor egy szalonelőadás során néző és előadó között eltűnik a távolság, az nem csak a nézőnek szokatlan, a művészeknek is az. Minden lélegzetvétel, minden apró gesztus jelentőséget kap, ezért egy-egy ilyen művészeti esemény a nézőktől érzékenyebb befogadói magatartást, az előadóktól a megszokottól eltérő koncentrációt igényel. Manapság, amikor a kultúra lassan már csak a politika és a gazdasági nehézségek összefüggéseiben értelmezhető, egyre fontosabbá válik a művészeti szalonok kínálta második nyilvánosság. Nem állítjuk persze, hogy valamennyi művészeti szalon értéket kínál, de a kínlódó és egyre szomorúbb kultúra területén a sokféleség kavargó mámorát feltétlenül. A művészeti szalonok világa tehát éppen olyan, mint egy hajnali szalonspicc.
