Párhuzamos nők az erődben
Nő pedig éppenséggel van itt, többségében, bár egyáltalán nem kizárólag fiatal, és írhatnám, hogy alternatív – ám ezt az utóbbi jelzőt már korábban átfogalmazták „párhuzamosra” a fényírók, táncosok, énekesek, muzsikusok, de leginkább Durst György filmproducer. A Mediawave tájékán az alkotói díjakat is párhuzamosnak hívják. Nőre viszont azt mondani, hogy párhuzamos, meglehetősen hülyén hangzana. Szóval felbukkan a nő szénfekete hosszú hajjal és vörös ruhában, a nyúlánk va (etnikai kisebbség Kínában) énekesnő alakjában, aki tibeti és ujgur társaival együtt éppen sült halhúst foszt le a gerincszálkáról, miközben óvodáskorú magyar kislányokkal ismerkedik és ért szót megfejthetetlen közös nyelven.
Aztán az idén kevesebb férfit foglalkoztató filmes zsűriben is ott van a nő, talán legszínesebben a Mediawave ikonikus előadójának fogadott cseh muzsikus és énekes, Iva Bittová képviseli a saját nemét. A folyóparti színpadon, a szalmabálákon ülő nézők előtt pedig a Wattican Punk Ballet gegtánc testvérduójának hölgy tagja, az örmény Gaya Arutyunyan üti a dobot és énekel. Felkészül az erődben az ifjú, ámde már profi énekesnőknek workshopot is vezető kötött sapkás amerikai Leena Conquest, akit minden bizonnyal sztárvendégként hosszan konferálnának fel a muzikális kereskedelmi tévéadók, merthogy ő valóban az. A Mediawaven azonban nem csillagoznak, csak örülnek neki.
Az utánozhatatlanul pödrött szakállú fesztivál- vagy együttlét-igazgató, Hartyándi Jenő a cigánysátornak nevezett főhadiszálláson – a lakókocsik közé kifeszített madzagon lengedező színes leplek, törülközők, fehér vetítővásznak között – magyarázza, hogy ők nem tömeget akarnak, együttlétet inkább, nemcsak közvetíteni szeretnék a kultúrát, hanem cserélni az értékeket, és közösen, itt helyben összehozni, megalkotni azokat. Ahogy a kultúrák ősállapotában a szőttest meg a pásztorbotot cserélték az egymással szomszédos népek, s vele az ízlésüket, szépérzéküket, szokásaikat is átvették. Harsány piaci állapotok ezek, csereberével.
A színpadok és a nézőterek tudatosan kis- és középméretűek, háromszáznál többen egyik előtt sem férnek el. Esetenként talán szükség volna nagyobb térre, általában viszont optimális a méret. Ha a Mediawave-vel kapcsolatban lehetne bármit is kategorikusan kijelenteni, azt mondhatnánk, a komáromi erődben, az innen tíz méterre hajók nélkül hömpölygő Duna partján, véglegesen remek helyszínt találtak. A fényírók és társművészeinek együttléte azonban nem ismeri a véglegeset, csak a végtelent. Kicsit még mindig nosztalgiáznak a már mívesen helyreállított, s jelenleg a Széchenyi egyetem zenei tanszékét szolgáló, városi hangverseny- és kiállítóteremnek is használt, egykor romos győri zsinagógáért, melyet akkoriban a Művészetek szentélyeként tiszteltek.
Győr után kirándultak Szombathelyre is, egészen jó pénzzel importálta Savaria a fesztivált, de otthonra Komáromban találhatnak. Legalábbis egy kis időre biztosan. A napsütésről vakondoknak bevonulók a vetítőteremben különös, megkapó világban helyezik el saját kelet-közép-európai, kínai, spanyol, szingapúri, francia, török, orosz, perzsa, vagy éppen angol sorsukat. A kis- és nagyjátékfilmek hagyományosan főleg szereplőinek belső vívódásait ábrázolják a társadalmi, történelmi térben, a nagyívű, külső sztorik helyett. A néző vándorol a vetítőbe, belecsöppen, ott ragad, esetleg megunja és továbbáll. Ezek a filmek tűrik, bírják, mi több, valami titokzatos módon szeretik ezt az átjáróházat. A filmek jelentős része idén is az integrációdeficit – Hartyándi fogalmaz így – konfliktusait vetíti elénk, noha a válogatás szempontja elsősorban a minőség volt, nem a tematikus igény.
A mostani együttlét talán legfontosabb filmes híre, hogy Tóth Erzsébet gondozásában megszületik a kisebbségi alkotások archívuma, webtévéje. A Mediawave egyébként legalább 20 ezer filmet őriz garázsban, padláson, méltó tárolásához, feldolgozásához segítséget várnak. Az alkotóútjukat belső iránytűjükhöz igazító, az aktuális és divatos szellemi irányzatokhoz érdekből nem csatlakozó művészeknek minden évben civil kulturális díjat adnak. Az idén Balogh Attila költő, Bata Rita táncos, koreográfus, Lakatos Mónika énekes, táncos, Leena Conquest énekes, Petrás Mária keramikus, énekes Ruttkai Bori képzőművész, énekes, és Villányi László költő, szerkesztő művészi életpályáját ismerték el.
Akárhogy számoljuk, az elismertek között is sokkal több a nő.
