Felőrlődve

2013-05-03

Egy hétköznapi, félértelmiségi házaspár kilátástalan mindennapjaiés legjobb szülői szándékaik teszik rommá tizenhat éves fiuk létét. Tamási Zoltán A bagoly című darabja a családon belüli lelki erőszakról szól groteszk módon, és igazi keleteurópai abszurdként önmagát is idézőjelbe teszi.

„Kopeczky Márton vagyok. Tizenhat éves vagyok. Az anyám vérrel foglalkozik. És az apám is. A vér állandó és sokkoló jelenléte otthonunkban megszokott… Az évek múltával szüleim idegrendszerét halmozott fogyatékaim szép lassan felőrölték. Illetve simán felőrölték egymást. Engem pedig itt hagytak, bénán, tök bután, a legnagyobb szarban.”

A társadalmi problémákra érzékeny KV Társulat kérte fel az amúgy kamasz gyerekeket nevelő író-rendezőt a darab megírására, amely nem dokumentarista, nem szociodráma, mégis kor- vagy kórdokumentum. A fiú fizikai ésmentális problémákkal küzd, de csak otthon fogyatékos, ha saját korosztályával van együtt, teljesen normális. Tényleges sérülései valótlanok, az otthona okozza hamis önképét is.

Helykeresésének egyébként is korosztályosan kötelező nehézségeit csak fokozzák egymást szerető, de töredezett kommunikációjuk miatt állandóan veszekedő szülei, és a furcsa magyarországi idegállapot, amely egészségeseknél is hisztérikus kitörésekhez vezet. Kopeczky Márton élete erőszakos eseményhez vezet, ám végül minden idézőjelbe kerül, így visszafelé is megkérdőjelezve mindazt, ami addig a színpadon történt.

A bagoly nagykamaszoknak és szüleiknek szóló egyórás, humorral átszőtt helyzetkép. Magunkon röhöghetünk, ha van még erőnk. A kölyök nyitva hagyott jövője felől sok illúziónk ugyan nem lehet, de a számára majd élhető teljes élet reménye megmarad. A színen többször is megjelenő bagolyról pedig csak azok tudhatnak meg bővebbet, akik megnézik a KV Társulat előadását.