A Képes Kiadó folytatja ugyan a legendás, Korcsmáros Pál által rajzolt, és anno a Füles rejtvényújságokból folytatásokban előkecmergő Rejtő-adaptációk digitálisan felújított és mesterien kiszínezett verzióinak megjelentetését (idén több újranyomás is várható), de a többi vonalon náluk sem történik szinte semmi. Egyedül a legjobb esetben is csupán pár száz példányban megjelenő szerzői kiadványok száma növekedett meg az utóbbi időben, azoké viszont jelentősen.

Úgy tűnik, a gazdasági válság két ütemben sújtott le a hazai képregény kiadásra: azonnal megtörte az éppen növekvő lendületet, aztán tavaly és tavalyelőtt nagyobb visszaesés következett be. A legjobb években még nagyjából 100 könyvesbolti megjelenéssel lehetett kalkulálni, ez a szám mostanra minimum megfeleződött. Az újságos piacon a hipernépszerű tengerentúli kommersz képregényeket kiadó ADOC-Semic csődje is komoly űrt hagyott maga után – jóllehet ezt tavalyra részben sikerült betöltenie a Pókember kiadását átvevő Kingpin kiadónak.

Úgy fest, ebben a több oldalról is nehezített helyzetben mindenki inkább csak a „tuti sikerre” vállalkozik – ilyennek számít például az Asterix vagy a Walking Dead című széria. Utóbbi az elmúlt 1-2 év vitathatatlanul legnagyobb sikere, azonban ebben nyilvánvalóan közrejátszik, hogy olvasói köre messze túlterjed a képregény kedvelőkén. (A népszerű comicból ugyanis tévésorozat is készült.)

Jó volna mindezek mögött legalább kis részben a digitális formátumok előretörését észrevenni, de sajnos szó sem lehet ilyesmiről. Bayer Antal, a téma szakértője szerint egyébként is igen kérdéses, hogy a képregény mennyiben lehet alkalmas a digitális átállásra – ezúttal ugyanis a forma nem minden esetben választható el egykönnyen a tartalomtól. (Ez a helyzet például a nagyméretű francia képregény albumok esetében is.)

– Általában a nyomtatott képregények sorsa még nagyon alakulóban van, senki sem látja a jövőt. Amerikában ugyan nagy a lelkesedés a digitális áttéréssel kapcsolatban, de mindenki kínosan kerüli, hogy konkrét számadatokkal szolgáljon, így nagyon nehéz bármilyen következtetést is levonni – mondja Bayer. – Franciaországban, Európa képregényes centrumában például alig történt még valami ez ügyben, ami vélhetően annak is köszönhető, hogy a hagyományosan nagyméretű albumokat nemigen lehet olvashatóvá tenni 10 colos tableteken. Illetve valóban, itt „a forma tartalmi elemmé válik”: a franciák nagyra értékelik a tárgyként is esztétikus, kemény táblás vagy különleges kivitelezésű képregény köteteket. Egyébként egy felmérés szerint Franciaországban minden második képregényt ajándékba vesznek, ami azt jelzi, hogy a műfajnak valódi presztízse van náluk. A magyarországi helyzetről meg aztán pláne nem nagyon van mit mondani. Nálunk eleve nehezen alakul ki az a szokás, hogy egy kézzel meg nem fogható tartalomért fizessenek – teszi hozzá.