– Az évforduló örömére viszont hatvan ország egy-egy kiválasztott színháza is elnyerte a darab bemutatásának jogát – mondta el Denise Silvey, a darab egykori szereplője, aki jelenleg a produkció belső ellenőre. A vendégjáték ötletét egyébként egy kínai társulat vetette fel: ők jelentkeztek azzal, hogy saját előadásukat elhoznák Londonba. A kezdeményezés annyira megtetszett a St Martin’s Színház menedzsmentjének, hogy nemcsak a kínai, hanem néhány más társulatot is meghívtak a West Endre. Az ajánlattal az ötletgazdákon kívül a kecskeméti Katona József Színház és egy német együttes élt. A most megvalósult együttműködés kapcsán a Népszabadság londoni tudósítójával beszélgetve Cseke Péter színházigazgató, az Egérfogó rendezője emlékeztetett arra, hogy Kecskeméten a kerek évfordulótól függetlenül már a 2011/12-es évadban játszották a darabot Mészöly Dezső kicsit leporolt fordításában. Cseke Péter nagyon büszkének nevezte magát, amiért társulata az első magyar kőszínház, amely felléphet a West Enden: elvégre ez nem pusztán a brit főváros, de az egész világ egyik színházi központja.

A próbán nagy meglepetés volt, hogy a londoni díszlet épp a tükörképe a kecskemétinek

Már az előadás próbáján kiderült, hogy a kecskeméti színészek – köztük Danyi Judit, Ferencz Bálint, Réti Erika, Kiss Jenő vagy a társulat egyik legfiatalabb tagja, Csémy Balázs – számára leginkább az okozott gondot, hogyan alkalmazkodjanak a londoni díszlethez, mely az otthoninak éppen a tükörképe volt. Könnyebbséget jelentett viszont, hogy a közreműködők saját jelmezeiket viselhették.

A kecskeméti színpad lényegesen tágasabb, mint a St Martin’sé, ahol például a panzió emeletére vezető lépcső csak jelzésszerűen szerepel. Cseke Péter azért is hálás Sir Stephen Harry Waley-Cohen producernek és Andrew Millsnek, a színház igazgatójának, mert lehetővé tették, hogy jóval a kecskemétiek fellépése előtt megtekinthesse az Egérfogó egyik előadását. Ezután a pontos méretek alapján „lemodellezte” a színpadot, és ennek alapján készültek fel otthon, a Katona József Színházban. Úgy érzi egyébként, hogy a szűkebb térnek köszönhetően a vendégelőadás „sűrűbb, vészjóslóbb, célratörőbb, koncentráltabb volt”. Ugyanakkor a direktor szerint a magyar színészek Agatha Christie szellemében a londoni kollégáiknál jobban terelgetik a közönség figyelmét a gyilkosságok elkövetőjének személye felé, a gyanút hol az egyik, hol a másik szereplőre terelve.

Mintha Denise Silvey és Cseke Péter összebeszélt volna, mindketten úgy fogalmaztak, hogy a Mousetrap nem egyszerűen egy jól megírt krimire épülő fordulatos színdarab, hanem a „brit nemzeti örökség elválaszthatatlan része”. Még ha a nézőteret nem tölti is be estéről estére a közönség, már csak azért sem lehet megszakítani a hagyományt, mert senki sem vállalná annak ódiumát, hogy levesz a műsorról egy immár a Guinness Rekordok Könyvébe bevonult, több mint 25 ezer alkalommal előadott darabot.

Bizonyára annak is része volt a sikerben, hogy a londoni Magyar Kulturális Központ és a közösségi portálok is népszerűsítették az előadást, de tény, hogy a feldobott hangulatban lezajlott bemutatóra gyakorlatilag minden jegy elkelt az ötödik legnagyobb magyar városnak számító Londonban. A Katona József Színház nem feledkezett meg Kecskemét önkormányzatáról sem. Elhozta magával Londonba Mák Kornél alpolgármestert, aki a londoni bemutatkozást a „város hírnevének öregbítéseként” értékelte. A meghívás mögött rejlő elismerés hozzásegítheti a társulatot, hogy a Katona József rövidesen „nemzeti színház” rangra emelkedhessen.