A site szerkesztői (Horváth Júlia Borbála, Pálfalvi Lajos, Péntek Orsolya, Száraz Miklós György) nagyjából e szavakkal ajánlják a produkciót: (...) „Aki ide belép, az nem harcol, hanem vitatkozik. A téma lehet bármi. (...) Az Oroszlános Udvar mindenre és mindenkire kíváncsi: érzelmekre, véleményre, az indulatok gyökerére, a cselekedetek mozgatórugóira. Érdekli a szűkebb környezet – legyen az egy falusi cigánysor – és a tágabb is, amit olykor ma is Közép-Európának mondunk, pedig időről időre el akarják hitetni, hogy olyan nincs is és soha nem is volt.”

Mondhatom: senki nincs átverve. A honlap kifejezetten mutatós, ami ebben a szegmensben kifejezetten üdítő ritkaság. Gusztusos, oroszlánfejes logója engem speciel az olyan pompás, konzervatív szabású luxusautóknak a címerére emlékeztet, amelyekben a sofőr a menetirány szerint jobb oldalon ül; kellemesek a tónusok, a tipográfia egyszerű, de teljesen jól passzol a környezethez, az oldalak nincsenek agyonzsúfolva, kellemes a tagolás, sok a jó illusztráció.

A főoldal tetején diavetítés zajlik, kiemelt cikkek beharangozóival és fotóival, majd a site rovataiból kiszemezgetett írások következnek. A rovatok címei egyediek és ötletesek, itt van mindjárt elsőként a Helyi idő című, amelyben, miként az alrovatokból kiderül, aktuális honi témákat boncolgatnak a szerzők, a szándék szerint nyolc kategóriában, tudniillik az a nyolc egyelőre öt, az építészet, a film és a színház című felület még üres – nyilván nem sokáig.

E cikk írásakor az irodalom és az urbanisztika futott a legjobban az udvar e traktusában, az előbbi blokkban a méltatlanul feledésbe merülő Gelléri Andor Endréről, Ljudmila Ulickajáról, valamint arról olvashattunk, hogy milyen gondolatai támadtak az Európa Könyvkiadó igazgatójának a XX. könyvfesztivál apropóján. Az urbanisztika rovatban egy remek Óbuda-történeti sorozat volt bontakozóban éppen.

A következő gyűjtés Magasles néven fut, történeti tárgyú, és a kies Spanyolhonból merített témájú dolgozatokkal, valamint a Magyar világ című alrovattal – azt hiszem, ez a legérdekesebb, afféle magyar szempontú kitekintő, két remek vámpíros cikk is olvasható benne, forrón ajánlom őket mindenkinek, különösen a másikat, amely röviden, de velősen elénk tár egy elméletet, miszerint a vámpír szó valójában Vámbéry Ármin nevéből jön, tudniillik Bram Stoker jó kapcsolatot ápolt a nagy magyar orientalistával. Ugyanitt – egyebek mellett – ugyancsak remek értekezést találhatni a Kolozsvári testvérek Szent György-szobráról.

A Nyugat-Eurázsiai idő című fejezet a világ posztszovjet részéről szóló írásokkal gazdagítja a felhozatalt, majd a Cigányélet c. osztat következik, amely ez idő tájt főként Száraz Miklós Györgynek a Helikonnál megjelent Cigányok c. kötetéből válogat. A Hihetlen történetek c. fachban valóban hihetetlen történetekkel szembesülhetünk, az utolsó, Szoprán című rovatban pedig a női lét problémáival. A számláló szerint e verőfényes napon 255-en kedvelik az Oroszlános Udvart a Facebookon, ami így két hét után nem olyan rossz, de lehetne jobb. Kattintok hát egyet én is.