Tradicionális újítók
Bár egy XVII. századi református esperes szerint „nem egyéb,mint latorságnak hajléka”, és egy évszázaddal később is az ifjak erkölcstelen, léha, buja énekkel és tánccal kísért szórakozóhelyeként tiltották, a fonó nélkülözhetetlen tere volt a falvak közösségének. Az őszi betakarítást követően farsang végéig a falu apraja-nagyja együtt fonta a kendert, miközben mesékkel, legendákkal, dalokkal szórakozott. Az elektronikai mérnök, zenész, megátalkodott népzenegyűjtő, üzletember Lukács József és azóta már mással foglalkozó társa falusi közösségi teret álmodott a fővárosba, és egy romantikusnak cseppet sem nevezhető kelenföldi elhagyott gyár mellett, a Sztregova utcában tizenhét éve megalapította a Fonó Budai Zeneházat, amely nevéhez méltó módon az együttlét, a munka és a szórakozás otthona. Nemcsak többórás táncház programokra alkalmas intézményt hoztak létre, hanem olyan helyet, ahol a koncertterem akusztikája lemezfelvételek készítésére is alkalmas. Az autentikus népzenei és dzsesszfelvételeket a zeneházzal együtt alakuló Fonó Records adta ki. A Fonó sok karrier indulására lehet büszke, Szalóki Ági, Palya Bea és a ma már citerán is játszó hegedűvirtuóz, Lajkó Félix is a Sztregova utcában mutatkozott be a közönségnek.
A valaha falvakban szájról szájra terjedő, majd népdalgyűjtők által városba hozott zenék és táncok hagyományát manapság jellemzően nagyvárosokban létrejövő táncházak ápolják, de a Fonó többet akar ennél. Részt vett az Utolsó Óra programban, amelyhez hasonló hangszeres népzenei gyűjtés többek szerint Lajtha László negyvenes évekbeli munkája óta nem történt. És náluk a népzene nem védendő múzeumi kincs, hanem élő, folyamatosan változó, a jelenre is reagáló művészet.
I!
05. 02.
CÍM: Poros klub
05. 03.
CÍM: Herczku Ági, Nikola Parov és a Banda
05. 04.
CÍM: 3+3, Párniczky trió, Lukács Miklós trió – Cimbiózis
HELYSZÍN: Fonó Budai Zeneház (Budapest XI., Sztregova u. 3.)