Március végén egyetlen éjszaka alatt 89 elefántot mészároltak le Csád délnyugati határán. Profi munka volt, akárcsak egy évvel ezelőtt 300 elefánt kivégzése ugyanebben a térségben, akkor a határ kameruni oldalán.

A védett állatokat elsősorban az agyaruk miatt szokták ölni, de a húskereskedelemben is komoly szerepük van. Zimbabwéban a helyi zöldszervezetek jelentése szerint a reguláris hadsereg katonáinak, miután zúgolódtak a mindennapos, üres kukoricakása miatt, elefánthúst szolgáltak fel. Dél-Afrikában, a johannesburgi repülőtéren állítólag légmentes zacskókba csomagolt szárított elefánthúst árulnak a turistáknak. Ezt egyszer, még évekkel ezelőtt, a Borsonline közölte a TV2 szóvivőjét idézve, aki ezzel a reptéri sztorival hárította el a felelősséget cégéről, amely zsiráf- és antilophús mellett, szégyentelenül és illegálisan, elefánthúst is kínált egy exkluzív vacsorán vendégeinek.

A tilalomra a vadorzók Afrikában, Ázsiában egyaránt fütyülnek. Thaiföldön nemrégiben egyenesen a nemzeti parkban gyilkoltak le két elefántot, a tetemeket otthagyták, miután levágták és elvitték a nemi szerveket meg az ormányokat. Az igazgató úgy nyilatkozott az AP tudósítójának, hogy ezeket az elefánttestrészeket gyakran nyersen fogyasztják, abban a hitben, hogy potencianövelő erejük van.

A Közép-afrikai Köztársaság és Kongó-Brazzaville határán a helyi hatóságok vámot szednek az illegális húskereskedőktől. Egy elefántból átlagosan450 kilóehető hús nyerhető. A vadorzó egy elejtett elefánt után körülbelül 130 eurót kap az agyaráért és 4500-at a húsáért. A Kongó vidékén egy afrikai ember átlagkeresete napi háromnegyed euró, már ha akad munkája. Nehéz tehát elvárni az éhezőtől, hogy környezetvédelmi szempontokra figyeljen, az élővilág sokféleségének fenntartására és hasonló úri huncutságokra, amelyeket ugyan nagyon komolyan kellene venni, mert az egész bolygó jövőjét veszélyeztetik, csak nem most rögtön, hanem egy idő múlva, nemsokára; viszont az afrikai asszony szeme láttára most rögtön fog éhen halni a gyereke.

A leghíresebb – pontosabban: leghírhedtebb – elefánthús evés a francia történelem egyik súlyos fejezetéhez kapcsolódik. A porosz–francia háború során, 1870. szeptember közepén a porosz csapatok körülzárták Párizst, és a kiéheztetés technikáját választották. Az élelmiszerárak hamarosan az egekbe szöktek. A tartalékok fogytán a lakosság először a lovakat fogyasztotta, miután már versenyló is alig maradt, következtek a kutyák, a macskák és a patkányok. Majd pedig a hentes-mészáros szakma az állatkertek kínálata felé fordult. Így kerültek kampóra antilopok, tevék, zebrák, végül Castor és Pollux is, a híres elefánttestvérpár, a párizsi nép kedvencei. Kivételesen hideg tél volt, mínusz 12 fok, teljesen szokatlan arrafelé. A nép enni akart.

Az ostrom 135 napig tartott.

Francia történelmi és gasztronómiai honlapokon látható egy vendéglői étlap fakszimiléje „1870. december 25-én, az ostrom 99-ik napján”. Az előételek között szerepel töltött szamárfej, vörösboros kengururagu, sósborsos medveoldalas. A leveskínálatban elefánthúslevest is láthatunk, a főételek közül pedig, azt hiszem, elegendő, ha csupán a patkányhússal töltött macskát emelem ki.

Mindez persze csak a gazdagoknak. A szegények éheztek.

A kor híres vendéglője, a Saint-Honoré utcai Chez Voisin a szerencsétlen Castor vagy testvére, Pollux húsát kínálta, olyan sikerrel, hogy egy januári napon, miután a vendégek még követelték, noha elfogyott, a vendéglős elefántnak hazudott lóhúst szolgált föl. Ez a tulaj, bizonyos Monsieur Bellanger, a háború után dúsgazdagon visszavonult az üzleti életből. Hihetetlen pénzeket szedett össze az ostrom alatt kínált házi kedvencek és állatkerti vadállatok húsából. Forogjon a sírjában, sütögessék nyárson a pokolban mindörökre az ördögök.

LÁNGH JÚLIA

Négy országban tízféle foglalkozás után írt néhány könyvet, az utolsó: Párizs fű alatt, Magvető, 2009.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

05. 03.

KISS NOÉMI

Író, kritikus. Rongyos ékszerdoboz címmel könyvet írt Kelet-Európáról. Ikeranya című novelláskötete tavasszal várható a Magvető Kiadónál.

05. 10.

FÁYMIKLÓS

Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

05. 17.

PAPP SÁNDOR ZSIGMOND

Radócon (Radauti), az egykorvolt Monarchia legszélén született író, lapunk munkatársa. Semmi kis életek című regénye 2011-ben jelent meg a Libri Kiadónál.