Aki regisztrál, azt támogatják

Nemrég megírtuk, hogy a méltatlan körülmények és a pénzhiány miatt lemondott az 1829-ben alapított soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar minden vezetője: a működtető civil szervezet elnöke, a karnagy, az együttes titkára – aki egyben a helyi zeneiskola igazgatója –, és a koncertmester is.

Dárdai Árpád karnagy, aki 33 éven át irányította az együttes szakmai munkáját, azt mondja: tízmillió forint már segített volna rajtuk.

Feltehetően sok kis- és közepes város rendelkezik saját zenekarral, félprofesszinális társulattal. (A félprofi jelző ez alkalommal nem művészetük minősítésére vonatkozik, hanem működési formájukra, azaz a zenészek nem ebből élnek, mégsem ingyen dolgoznak.) Ahogy Sopronban is leginkább a helyi zeneiskolai tanárok játszanak a zenekarban, ezzel tartják karban a zenei tudásukat, és a zenekari muzsikálás más jellegű elfoglaltságot is jelent, mint a tanítás. Egy városi zenekarnál, pláne ilyen nagy múltúnál, feltehetően a várostól volna elvárható, hogy fenntartsa, hiszen a koncertek közönsége is nyolcvan-kilencven százalékban helybeliekből áll. Erre jó példa Szolnok, ahol a város előszeretettel támogatja a többi kulturális intézményét – mondja a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének a főtitkára, Gyimesi László, és hozzáteszi: ha az együttes mégis állami forrásra számít, érdemes utánajárnia, ennek milyen feltételei vannak.

Az előadó-művészeti törvény ugyanis az állami támogatás egyes számú pontjaként az együttes regisztrációját kéri. Gyimesi László szerint kizárt, hogy ne kapnák meg a harmadik, azaz „pályázati” minősítést a soproniak. Az idekerülő zenekaroknak minimális számú feltételnek kell ugyanis megfelelniük, nem úgy, mint azoknak, amelyek a nemzeti vagy kiemelt minősítést szeretnék megszerezni. Az úgynevezett egyéb vagy pályázati besoroláshoz nem kell se saját próbaterem, se koncertterem. A lényeg, hogy működjön és rendszeresen játsszon közönség előtt a zenekar. És ez a soproninál például adott.

Nagyobb, több tízmillió forintos állami pénzre nem számíthatnak, mivel a pályázók száma évről évre nő. De pár millióval nyugodtan kalkulálhatnak, ahogy a társasági adókedvezménnyel is, azaz a jegyárbevételeik nyolcvan százalékáig találhatnak mecénáspénzt, és a felajánló az összeget jóváírhatja az adójából.

Persze léteznek olyan műhelyek is, amelyek nem akarják az állammal megosztani a belső adataikat. Nekik pedig azt javasolja Gyimesi László, hogy a Nemzeti Kulturális Alap programfinanszírozó pályázatait célozzák meg.

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.