A 2006-ban alapított elismerés történetében először fordul elő, hogy a díjazottak nem részesülnek anyagi támogatásban. Míg a korábbi úzus szerint az Artisjus kötelékébe tartó írók jogdíjainak tíz százalékából gründolt pénzalap biztosította a nagydíjasnak járó hárommillió forintot, valamint a „kisdíjasok” körülbelül egymilliós ösztöndíját, ma már erre nincs lehetőség.

A pénz elmaradásának okát a szerzői jogi törvénymódosításában kell keresnünk. A jogszabály ugyanis ezentúl nem ad lehetőséget az alapítványnak az anyagi díjazásra. A jogdíjakból befolyó, azokból elkülönített összeget most már a Nemzeti Kulturális Alap kezeli –mondta Victor Máté, az Artisjus elnöke. Az NKA persze ugyanúgy csak irodalmi célokra használhatja ezt a pénzt, de már az ottani kuratórium döntései nyomán. „Az Artisjus Irodalmi Alapítvány tehát célját vesztette, megszűnt. De így is szeretnénk életben tartani a díjat, mert úgy érezzük, fontos, hogy megőrződjék a civil és szakmai elismerés”, így az elnök, utalva arra, hogy az Artisjus díjakat irodalmárok adják irodalmároknak, politikai befolyástól abszolút mentesen.

Szilágyi Ákos költő, az odaítélő kuratórium egyik tagja szerint egy díj presztízsét nemcsak a vele járó összeg nagysága adja, hanem például az is, eddig kik kapták meg az elismerést. Ők képezik az Artisjus Irodalmi Díjak aranyfedezetét. Ugyanakkor persze fájdalmasnak tartják, hogy nincs módjuk többé pénzt is folyósítani. S hogy miért? Szilágyi szerint főleg azért, mert a korábban rendelkezésre álló, odaítélhető pénz tulajdonképpen „befagyasztott idő” volt, mely idő a szabad alkotásra adhatott alkalmat.

Az Angyalosy Gergely, Báthori Csaba, Grecsó Krisztián, Margócsy István, Reményi József Tamás és Szilágyi alkotta előkészítő bizottság javaslatára értekező próza kategóriában az idén úgynevezett kisdíjat adott Szőnyei Tamásnak, akinek Titkos írás című kétkötetes, a Norannál tavaly megjelent munkája az irodalmi világ és az állambiztonság kapcsolatát térképezte fel. Az ötéves levéltári munkával előkészített Titkos írás a konkrét ügyeken keresztül az egész Kádár-rendszerről fest képet. Szőnyei Tamás Eszéki Erzsébet kérdésére elmondta: a fél évtizedes kutatómunka az egyik legboldogabb időszaka volt az életének, s úgy érzi, noha igen kemény történetekkel találkozott, azért mégis teljesíteni tudta az elején sajátmagával szemben felállított követelményt: tárgyszerűnek, higgadtnak maradni.

És egyébként is: annyira önmagukért beszélnek a sorok, amelyeket az irodalmi szereplők papírra vetettek, vagy éppen amit róluk írtak tartótisztjeik, hogy nem volt szükség különösebb kommentálásra. Próza kategóriában az 1974-es születésű Szvoren Edina Nincs és ne is legyen című novelláskötetét találta méltónak az elismerésre a grémium. A zenetanárként dolgozó, prózistaként sötét hangulatú elbeszéléseket író, rendkívüli megfigyelőkészségről tanúbizonyságot tevő Szvoren nem tudott eljönni a fesztiválra. Szálinger Balázs viszont igen. A fiatal költőnek tavaly jelent meg a Magvetőnél Köztársaság című vers-drámakötete, ezért kapta az Artisjus Irodalmi Díjat líra kategóriában. Margócsy szerint Szálinger utóbbi kötete ugyan erősen közéleti vonatkozású, ám minden pártosságtól mentesen, kiegyensúlyozottan, harmonikusan szól a politikáról, miközben történeti, bölcseleti kérdésekre keresi a választ.

Ő maga leginkább közérzeti lírának nevezi munkáit – derült ki Eszéki kérdése nyomán. A költő arról ír, ami éppen érdekli, s lehet ez éppen a szerelem, a foci vagy a virágkötészet is – mondta Szálinger. Ám vannak olyan időszakok egy ember, egy költő életében, amikor a közösségi alapérzések előtérbe kerülnek, tette hozzá. A nagydíjat az eddig 14 kötetet publikáló Kántor Péter ugyancsak tavaly a Magvetőnél megjelent Köztünk maradjon című, megrendítően személyes versgyűjteményéért kapta, melyet az indoklás szépirodalmi mérföldkőként aposztrofál.

Kántor szerint ahhoz, hogy a vers előbukkanjon, szükséges valamiféle külső hatás, mondjuk, egy látvány – vagy éppen egy erős érzés, egy fájdalmas történés, ami nyomán mindaz, ami odabent „egymáson hever összeragadva, összetapadva”, egyszer csak „elmozdul, szabaddá válik, így az ember hozzáférhet saját legbelső dolgaihoz”. Erre pedig nincsenek biztos módszerek, válaszolta Kántor az alkotói módszert firtató kérdésre. Ha volnának, akkor ez egy egészen más világ lenne, tette hozzá. A hivatalos díjátadóra április 25-én kerül sor az Artisjus székházában. A rendezvényen a fődíjas Kántor Pétert Angyalosy Gergely, Szvoren Edinát Báthori Csaba, Szálinger Balázst Margócsy István, Szőnyei Tamást pedig Szilágyi Ákos méltatja majd.