Legalábbis erre tesz javaslatot hamarosan a fertálymesteri testület – tudtuk meg annak elnökétől, Várkonyi Györgytől. Ő az egri vagyonkezelő részvénytársaságot vezeti, ám jelentős szerepe van abban, hogy a több évszázados hagyomány újraéledt a barokk városban.

„Vedd válladra a százráncú köpenyt, mely Egerben nagyobb becsben áll, mint az ősi Rómában a szenátorok bíborszegélyű tógája. Ahogy válladra veszed a köpenyt, úgy vedd válladra negyeded minden gondját, légy szolgája és támasza. Most megérintelek a szalagos bottal, ezzel Téged fertálymesterré fogadlak! Vedd hivatalod jelvényét, légy a becsület és tisztesség bajnoka, negyeded világító fáklyája” – ezekkel a szavakkal avatja fel az új fertálymestereket a főkapitány, amely eseményre minden évben február 9-én, Szent Apollónia napján vagy legalábbis egy ahhoz közel eső szombaton kerül sor.

A testület múltja a városi jegyzőkönyvek alapján a török hódoltság megszűnése utáni időkig vezethető vissza – tudtuk meg Petercsák Tivadartól, az egri vármúzeum nyugalmazott igazgatójától, egyetemi tanártól, aki több tanulmányt is írt e mesterségről, és az elmúlt évben maga is betöltött ilyen posztot az egri Cifra-Sánc negyedben. A megbízatás – amelyet minden évben tizenhat egri férfi tölthet be – egy évre szól, majd a „kiérdemesültek” helyét újak foglalják el.

A XVII–XVIII. században kevés tisztviselője volt a városnak, ezért szükségessé vált, hogy minden városrészben legyen a polgárok köréből egy-egy köztiszteletben álló, írni és olvasni is tudó bizalmi ember, aki segítségére lehet a város vezetőségének. Ők ismertették a negyedek lakóival a tanács határozatait, ügyeltek a városrész rendjére, az erkölcsös életre. Már az első városi jegyzőkönyvek beszélnek az akkori latinos elnevezés szerint a „decurió”-ról, ez később „fertálymesterré” alakult, vélhetően a betelepült németek nyelvhasználatban honos „negyed” azaz „viertel” szónak köszönhetően. Ha mai kifejezéssel akarnánk illetni az akkori fertálymestereket, akár korabeli lobbistáknak is hívhatnánk őket, hisz rajtuk keresztül jutottak el a polgárok ügyes-bajos dolgai a városi vezetőkhöz.

Nos, ez ma is hasonlóképp van, legfeljebb az információáramlás lett valamivel modernebb. Az 1950-es években feloszlatott testület újraalapításának ötlete negyven évvel később, az 1990-es évek közepén pattant ki Várkonyi György fejéből, aki a mai napig a fertálymesterek főkapitánya. Ő azt mondja: ha van demokratikus módon működő testület, akkor a fertálymestereké az, hisz nem vagyoni helyzet vagy rang alapján lehet ide bekerülni, hanem a közösségért való tenni akarás a kiválasztás mércéje. Így van a körükben kovácsmester és jogtanácsos, pék és borász, tanár és festőművész.

– Mindig kell valami, ami az embereket összetartja. Nekem amúgy is egyfajta mániám, hogy a kisközösségekben rejlik az igazi erő. Még akkor is, ha manapság már egyre nehezebb életben tartani ezeket a kisebb csoportokat is, mert mindenki el van foglalva a maga bajával, és hajt, hogy megéljen – mondja Várkonyi. A fertálymesterek viszont minden évet úgy összegezhetnek, hogy tettek valami jót: rendbe hozták a Gárdonyi-ház kertjét, elérték, hogy új parkolók kerüljenek az egyik temető elé, „kijárták”, hogy burkolatot kapjon egy aszfaltozatlan hídrész, kitakarították a patakmedret, vagy épp restauráltattak egy szobrot. Ha úgy tetszik, a város egyfajta élő lelkiismereteként az a dolguk, hogy olyan problémákra is odafigyeljenek, amelyeket egy képviselő-testületi tagnak „nem lát meg a szeme”, vagy fogalmazzunk úgy: nincs ideje, hogy észrevegye őket. Eger lakói a városi rendezvényeken, nemzeti ünnepeken rendre találkozhatnak a sajátos viseletben, a százráncú köpenyben és jelképükkel, a szalagos bottal megjelenő fertálymesterekkel. Vallják: részvételük emeli a rendezvények ünnepélyességét, és emlékezteti a városlakókat az „egriség” szerves részét képező több száz éves hagyományra.

A múltból még fellelhető és a mostanában készült fertálymesteri tablókból nemrégiben kiállítás nyílt az egri Bródy Sándor könyvtár aulájában: egymás mellett sorakoznak az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején készült, megkopott, megsárgult felvételek a mostani színes, modern technikájú képekkel. A Dobó István Vármúzeum fertálymesteri dokumentumaiból és tárgyaiból hamarosan egy új, állandó kiállítás készül a nemrégiben megújított egri harangöntő házban. Itt az egriek és a turisták is megismerhetik a XX. században az országban egyedülállóan fennmaradt, majd a rendszerváltás után hagyományőrzésként újból felélesztett, ma is működő testület relikviáit.