A mű mindig a színpadon születik meg újra és újra, de az opera élményszerű átéléséhez sokat segít, ha pontosan értjük a történetet, amit eljátszanak-elénekelnek a szereplők. Tótfalusi István operameséi már sokféle formában közkézen forognak. Ez a legújabb változat talán minden eddiginél hatásosabb. Nem kellene feltétlenül így lennie, de Rost Andrea prózahangja és szövegmondása jól illik az operamesékhez. Nem tartózkodik az értelmező hangsúlyozástól, de nem cifrázza túl, amit olvas. Belülről ismeri a műveket, és ahogy ő mesemondás közben nyilván hallja a hozzátartozó muzsikát, a hallgató is vágyat érez az operaszínpad után. Azután meg is szólal a zene, igaz, csak rövid részletek, de erősítik az élményt.

Képzeljék el, ahogy meséli A Varázsfuvola csúcspontját: „Sarastro fensőbbséges nyugalommal várta az ellenséget. Mikor a királynő és alvilági kísérői megjelentek, a szent éj ragyogó napköre vakító fényt lövellt rájuk. És a főpap felemelte varázspálcáját. Megállj ármányos asszony! Cselszövéseid útja itt véget ért. Visszatérsz oda, ahonnan vétettél, és veled együtt semmisül meg a gonosz minden ereje, mely az emberek boldogsága ellen tört ezen a földön. A pálca intésére megnyílt a föld, és az Éj királynőjét, az árulót és az egész alvilági kíséretet elnyelték a sötétség mélységei.”

Ó,milyen egyszerű volna így jutni a boldogsághoz. S milyen hatalma van rajtunk a művészetnek, művészeknek!

Az Óbudai Társaskör bemutatóján Eszéki Erzsébet beszélget az énekesnővel, akit Harazdy Miklós kísér zongorán.

I!

04. 22.

KEZDÉS: 19.00

HELYSZÍN: Óbudai Társaskör (Budapest III., Kiskorona utca 7.)

JEGYÁR:1800 Ft

HANGOS KÖNYV: Operamesék Rost Andrea előadásában

KIADÓ: Kossuth–Mojzer, 2 CD

ÁR:2990 Ft

Rost Andrea