Laurie Hutzlernek két Oscar-díjas film sikerében is aktívan része volt (a dél-afrikai Tsotsi és az osztrák Pénzhamisítók), illetve dolgozott Paul Haggisszel A quantum csendje című Bond-mozi könyvén. Persze ő sem elismert forgatókönyvírónak és konzultánsnak született. Karrierjét jogászként és újságíróként kezdte, mely szakmákban, mint mondja, az objektivitás a legfontosabb, és az, hogy az ember személyisége ne játsszon semmiféle szerepet. Akkor döntötte el, hogy belekezd a forgatókönyvírásba, amikor úgy érezte, ő maga is benne akar lenni a történetekben. Pontosabban fogalmazva, hogy látni akarja bennük, ő maga hogyan reagál a világ dolgaira. Hangsúlyozva: a szónak van talán a legnagyobb teremtő ereje, egy történetmesélő ugyanis még a történelmet is játszva átalakíthatja.

Laurie Hutzler tudja, mi a jó film titka

Az Emotional Toolbox segítségével a történet megtalálja az utat a szívhez – adja át a kicsit reklámszagú definíciót Hutzler a saját módszertanáról. De nagyon is logikussá válik ez a mondat, amikor a gyakorlatról faggatjuk a szakembert. Amikor, úgymond, belenyúl egy forgatókönyvbe, akkor abban segít az alkotóknak, hogy a történeteiket érzelmesebbé, átélhetőbbé, ezáltal autentikusabbá tegyék. Abban ugyanis Hutzlernek nagyon is igaza van, hogy a nézőt leginkább a szívével lehet megfogni. Minden filmrajongónak van arról emléke, amikor eldöntötte, rajongani fog a moziért. Melyik pillanat volt ez? Van, akinek az, amikor A nyolcadik utas: a halálban az idegen először sújt le. Másnak a Volt egyszer egy vadnyugat pályaudvari pisztolypárbaja. E sorok írójának pedig például a Szédülésnek az a pillanata, amikor James Stewart újjáteremti halottnak hitt szerelmét, és először szembesül vele. Igaz, senki sem tudja pontosan leírni, hogy kockáról kockára mi történik ezekben a jelenetekben, de pontosan emlékszik, milyen érzéseket keltett benne.

A Hutzler-módszer szerint ennek a hatásmechanizmusnak a hátterében a jól kidolgozott karakterek állnak. Ad absurdum sokkal jobban működhet egy gyenge cselekménnyel, de erős karakterekkel bíró sztori, mint egy pazar kiállású dráma, melyben a figurák hidegen hagynak minket. Persze, az aranyszabály a történetteremtéskor az egyszerűségre való törekvés, lehetőleg minél több érzelemmel: a bonyolult, de száraz sztorikra senki sem kíváncsi. Ha pedig a jó film alapja a jó forgatókönyv, annak pedig a jó karakterek, akkor marad a triviális kérdés: hogyan teremtsük meg őket?

Laurie Hutzler szerint ez csaknem „gyerekjáték”. Az Emotional Toolbox szerint a film- és tévés forgatókönyvírás kilenc alapvető karaktertípust különböztet meg. Egy-egy játékfilmben persze nem használják egyszerre mindet, mert a játékidő erre nem ad lehetőséget, de egy pazarul megírt tévésorozat esetében nem lehetetlen az összes feltűnése. Ilyen makulátlan dramaturgiájú szappanopera például az HBO által gyártott A trónok harca, melyben a szimpla hatalmi harc nem túl bonyolult helyzetét a kilenc különböző karaktertípus nézőpontja teszi kivételesen izgalmassá. (Az pedig külön érdekes, hogy Hutzler szerint a legminőségibb forgatókönyvek a tévés iparágban születtek az utóbbi tíz-tizenöt évben, míg a mozis bizniszben egyre több a fércmű.)

A Hutzler-féle kilenc karaktertípus közül az első a lelkiismeret képességével rendelkező: ilyen mondjuk Peter Parker, alias Pókember, akinek többféle felelősség terheli a vállát, de a legnagyobb probléma, hogy nem mondhatja el a hozzá legközelebb állóknak sem, ki is ő. (Hutzler szerint egyébként az új, Andrew Garfield nevével fémjelzett feldolgozás éppen azért volt csőd, mert Parker titka szinte mindenki számára nyilvánvalóvá válik benne.) A szeretet képessége karakter viszont attól retteg, hogy nem szeretik eléggé, és ezért nagyon sok mindenre képes: ilyen például Kathy Bates figurája a Tortúrában vagy Adam Sandler a Nászok ászában. Michael Douglas az akarat képessége karakter alaptípusa mint Gordon Gecko a Tőzsdecápákban – de teljes karrierjét tekintve is szinte mindig ezt a túlélő alkatot játszotta. A tipikus mitikus hős a Hutzler-rendszerben a képzelet képessége figura. A leghíresebb ilyen a mozikból talán Frodó A Gyűrűk Urából. Az igazság képessége típus az igazságkereső alkat, akinek tragédiája abban áll, hogy a kutatott tények helyett egy sokkal nagyobb „ügyre” bukkan rá: ilyen a Guy Pearce teremtette figura Christopher Nolan Mementójában. Az ambíció képessége kapcsán Tom Cruise-t emelte ki a szakember, mivel szinte minden egyes szerepében ilyen „miért éri ez meg nekem” szemléletű fickókat alakított. Az idealista típushoz meg érdekességképpen Marlon Brandót vagy James Deant lehet kötni. A szakértő-képesség vezérelte figura tipikus példája Doktor House vagy Mr. Spock a Star Trek univerzumból. Az izgalom-karaktertípus leghíresebbike pedig maga James Bond.

Ha valaki ennél mélyebben akar elmerülni a karakterteremtés tudományában, Laurie Hutzler számos könyvében keresheti a választ a kérdéseire – darabonként mintegy harminc dollárért.