Közjó kontra szellemi tulajdon
Köteles példányra a kulturális értékőrzés miatt szükség van, de nálunk nemzetközi összehasonlításban túlságosan sokat, hat, illetve helyi jellegű könyvekből hét példányt kellett leadni eddig az Országos Széchényi Könyvtárnak (OSZK) – olvassuk az említett elemzésben, melynek szerzője Bázing Zsuzsanna, a Magyarországon is működő Schenk Verlag kiadóvezetője. Hogy ez mennyire nem lényegtelen kérdés, arra utal a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöksége ugyancsak a témáról szóló, a szaktárcához eljuttatott állásfoglalása is, mely szerint az évi mintegy 12 ezer könyvcímet, több mint 30 millió példányt előállító hazai könyvkiadók 100 millió forintot meghaladó értékű ingyenes köteles példányt szolgáltatnak évről évre. Ráadásul ezek után áfát is fizetnek: a nyomtatott könyveknél 5, míg az e-könyvek esetében 27 százalékot. A legsúlyosabb problémát éppen az e-könyvekkel kapcsolatban veti föl a rendelettervezet a bírálók szerint.
Az elektronikus könyvekből ugyan csak egy köteles példányt rendel leadni, ám azt nemcsak az OSZK-ban, hanem a könyvtárközi kölcsönzést ellátó Országos Dokumentumellátási Rendszerbe tartozó 55 könyvtárban is „megtekinthetik”. Ezt azért tartják aggályosnak kiadói körökben, mert a rendelettervezet nem nyújt garanciát arra, hogy a szóban forgó hazai és határon túli bibliotékákban nem készülhetnek másolatok a műről. Márpedig ha készülhetnek – persze az olvasók kiszolgálása érdekében, ám a jogtulajdonosok hozzájárulása nélkül –, az kárt okoz a szerzőknek és a kiadóknak egyaránt. Végső soron odavezethet, hogy a könyvtárak (és persze az olvasók) nem fognak vásárolni e-könyvet, erőre kap a kalózterjesztés, és befagy a hazai digitális könyvkiadás. Erre a veszélyre már voltak figyelmeztető jelek.
A Zalai Hírlap 2011 augusztusában számolt be arról, hogy a nagykanizsai könyvtárnak több mint ötmillió forintot kellett fizetnie azért, mert a könyvtár az általa fenntartott honlap védett részében számos digitalizált könyvet tett közzé, amelyhez a beiratkozott olvasóknak kiadott jelszóval az otthoni számítógépeken lehetett hozzáférni. Az ilyen kényelmes hozzáféréssel persze nincs baj akkor, ha a művek olvasásáért a jogtulajdonosokkal megegyezve díjat fizetnek. A kiadók jogi föllépése után a szolgáltatást a könyvtár egy év után beszüntette. A munkaadó által figyelmeztetésben részesített könyvtárvezető úgy nyilatkozott, a kísérlet a jövő irányába mutat ugyan, de a jogi környezet még nem készült fel rá.
Félő, a mostani rendelettervezet jelenlegi formájában nem oldja meg a problémát, mert egyebek között azt is kifogásolják benne, hogy az e-könyvek köteles példányait az OSZK bárki számára hozzáférhetővé tehetné az interneten, ha azokat a kiadó is korlátozás nélkül teszi elérhetővé. Holott, vélik a kiadói egyesülésnél, ha marketingakció keretében meghatározott ideig ingyenes letöltést enged a kiadó, később ismét elkéri a mű árát. A szabaddá tett elérés nem jogosíthatja föl a nemzeti (vagy más) könyvtárat az ingyenes használatra. Maga az OSZK a tervezetről szóló – ugyancsak kritikus – szakvéleményében a könyvtári egyesületek és szervezetek nemzetközi szövetségének állásfoglalására hivatkozva javasolja: a beszolgáltatott elektronikus köteles példányokat, akárcsak a nyomtatottakat, egyidejűleg egyetlen felhasználó számára szolgáltassa csak a könyvtár – méghozzá olvasótermében, internetes kapcsolattal és nyomtatási lehetőséggel nem rendelkező számítógépen, adott esetben tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljából.
A rendelettervezet okát, céljait taglaló összefoglalóban a tárca kifejti, a kormány „érvényre juttatja a nemzeti egység akaratát és helyreállítja a közjó primátusát”. Hogy mi e tekintetben a „nemzeti egység akarata”, nem tudjuk, de a közjó primátusa mintha a köteles példányok révén elérendő ingyenes könyvtári állománygyarapítás lenne, a magánkiadók tulajdonában levő művek megvásárlása helyett – legalábbis ezt olvassák ki a dokumentumból a könyves egyesülésnél.
Az Emmi kultúráért felelős államtitkárságán azonban a témában föltett kérdéseinkre azt válaszolták, a kiadói szervezetek aggodalmai többnyire félreértéseken alapultak. A rendelet nem tartalmazhat semmiképpen olyan szabályokat, amelyek ellentétesek a szerzői jogi törvénnyel, írják, ilyen szándék sincsen. Az elektronikus tartalmak szolgáltatása a megvalósítás alatt álló Eldorado rendszer keretében a jogtulajdonosokkal kötött megállapodás és díjazásuk mellett fog működni, mi több, olyan szabályozást céloztak meg, amely segíti az e-könyvek kiadását, visszaszorítja a kalózkodást, ugyanakkor gondoskodik az elektronikus kiadványok megőrzéséről. A tárca azt ígéri, számos javaslatot beépítenek a rendelettervezetbe, amely így minden érintett megelégedését fogja szolgálni.
Ez mindenesetre jó hír, habár fölveti azt a kérdést, hogy vajon a tervezet elkészítése előtt miért nem konzultáltak az érintett szakmákkal.
