Shani Boianjiu regényét úgy tettem le, hogy nem tudtam meg, milyen, amikor egy katonalány megöl valakit. Nem tudnám eldönteni, egy katona vagy egy nő tette. Ez a könyv az identitás problémáiról szól, mert a hadsereg olyan zárt struktúra, ahol a személyes szabadság a minimumra zsugorodik, és nem lehet feltenni a kérdést, hogy ki vagyok én? Mert nem számít. Attól, hogy valaki el tudja fogadni ezt, még nem lesz jó katona, de aki nem tudja, semmire se jut ezen a pályán.

Boianjiu szétírja a katonamítoszt, lebontja azokat a paneleket, amelyekkel a haza-hős-áldozat háromszögében a háborút, a rá való készülést és az elkerülhetetlent igazolni szokták. A lazán összefűzött történetek nem egyszerűen az izraeli hadsereg hátsó udvarairól szólnak, hanem azokról a mellékszálakról, amelyek egy állandó katonai készültségben levő ország legkisebb katonáit összefogják. Ez a hiábavaló várakozás arra, hogy történjék már valami, és a félelem attól, hogy amire várnak, meg fog történni. Például megszólal az a telefonkészülék, amelyet napi nyolcórás műszakban mindig őriz egy ember, és bár az a telefon soha nem szokott megszólalni, egyszer mégis... Az őrtoronyban levetkőző izraeli katonalányokat a határ túloldalán őrködő egyiptomi katonák távcsövön követik, nem lőnek rájuk, hisz béke van, csak leadnak egy jelentést, megcsörren végre sok hiába őrzött telefon, és a láncreakció végén a sajtó egy diplomáciai incidensről számol be.

Mégse lehet felszabadultan nevetni ezen a történeten, a kihágást elkövető lányok ugyan megússzák enyhe büntetéssel, viszont a tettük zsigeri tiltakozás az értelmetlen létezés fegyelme ellen. Közben háborúk is vannak, embercsempészek, öngyilkos merénylők, halál, félelem és szorongás, meg az erősödő rossz közérzet, mert a katonáskodás hiábavalósága minduntalan a létezés értelmetlen voltát sejteti, és az ún. hagyományos katonai értékek eltűnnek az üres várakozás meg a sivatag porában.

A szerző a három katonalány történeteivel nem leleplezni akarja egy többé-kevésbé ismert világ fonákságait, hanem rezignált hangvétellel meséli el azt, hogy őt nem érdekli a kiképzés, pedig átesett rajta. Nem érdekli a háború, pedig tudja, mi az. Nem érdekli a vér, pedig látott már vért. Nem akar ölni, de meghalni se. Mélységes részvétet érez mindazok iránt, akiket a háborús gépezet felőröl, mert a hősök is áldozatok. És persze van egy nagyon szomorú vonatkozása a katonásdinak: mivel az egész kiképzés meg létforma sorozatos lelki traumákra épül, és traumákat eredményez, nem lehet kinőni belőle, nyugdíjasként is arról mesél, aki volt katona. És minden katonatörténetnek van terápiás vonatkozása.

Talán a legsúlyosabb története ennek a könyvnek az utolsó előtti, Az utóháború. „És amikor a katonafiúk visszatértek a háborúból, megkínozták a katonalányokat, akik várták őket. Ez négy napig tartott. A végén emberek haltak meg.” A katonalányok visszatérnek az elhagyott bázisra, ahol az életük gyökeresen megváltozott, ahonnan kiszabadultak, amit túléltek, és valami mégis visszaviszi őket a civil életből, együtt vannak, találkoznak, és jön a daráló, hiszen a katonaság beépült a személyiségükbe, és teljesen mindegy, hogy formálisan behívták-e őket, vagy önként mentek oda. Hogy a fiúk megerőszakolják őket, az sem egy rendkívüli történet – háború van.

Boianjiu remek érzékkel hagyja könyve végére az egyetlen poénnal végződő történetet, amelyben elmeséli, hogy az anyuka, aki felébreszti a lányát, hogy elkísérje a sorozásra, szintén katona volt fiatalkorában, és a hosszú, hiábavaló várakozás egyik pillanatában megcsörren a telefon, és neki fel kell ébresztenie a bázis szakácsát, mert sürgősen rengeteg szendvicset kell kenni. Azt már nem mondhatta el, hogy kiknek, mert szigorúan titkos. A szakács vacillál, hogy beleköpjön-e a szendvicsekbe, de aztán nem teszi. Közben zajlik a világ leghíresebb túszszabadító akciója Entebbében, a kiszabadult túszoknak kell a szendvics, de ez szupertitok. És amikor elindulnak reggel, anya és lánya a sorozásra, Jáel annyit mond, hogy: anya, félek. Ez már nem titok, erről mindenki tud, akkor is, ha nem beszél.

Fordította Tóth Gitta. Libri, 388 oldal, 3490 forint