Jobbnál jobb ötletek, képi megoldások záporoznak benne, különösen az animált művekben. Itt van mindjárt az O’Grimm nagyi Csipkerózsikája című báb- és rajzfilm, amelyben a híres szerzők nevét viselő nagymama esti meséje hősévé egy idős, ráncos banyát, akarom mondani, tündért avat. Őt nem hívták meg a bálra, mégis elmegy, és bosszút áll, horrorrá változtatva a mulatságot – persze a mesét hallgató poronty legnagyobb rémületére. Mindez azonban groteszk humor, az öregség, magányosság miatti gonosz dühét a mese fiatal tündérei ellen fordító nagyanya karikatúrája.

Az animáció termékeny alkalmazására több más példát is említhetnénk, de emlékezetes a Pünkösd című natúr, tehát élő szereplős kisfilm is. Ebben egy kisfiút köteleznek arra vallásos szülei, hogy ministráljon az ünnepi misén, holott ő focirajongó lévén meccset nézne, ezért a tiltakozás sajátos formáját választja: labdaként használja a füstölőt.

A tiltakozás másik példája a Good Vibrations című ír nagyjátékfilm főhőséé, akit valóságos személyről mintázott a két társrendező, Glenn Leyburn és Lisa Barros D’Sa. A belfasti Terri Hooley a múlt század polgárháborús hetvenes éveiben úgy dönt, lemezboltot nyit (a címben szereplő néven) a bombatámadásoktól szaggatott városban. Már elege van a protestánsok és a katolikusok közötti gyűlölködésből, és a zenével próbál békét teremteni. A bolt csakhamar az underground punkzenekarok gyülekezőhelyévé válik, miután Hooley „békeharcát” lemezkiadásokkal is megvívja. Nemsokára a városi alsóbb osztályokból származó punk „keresztapjaként” emlegetik, nevet szerez, ám pénzt nem sokat. Miután szinte minden percét az ügynek szenteli, családi élete fölbomlik, boltja is csődbe kerül. A sodró lendületű, remek képi megoldásokkal és ütős zenével operáló műben elragadó alakítást nyújt a főhőst játszó Richard Dormer.

Nem jó képet fest az ír középosztályról a dublini Lenny Abrahamson Mit tettél, Richard? című munkájában. A címszereplő éppen leérettségizett, egyetemre készülő ifjú, akit kedvelnek kortárscsoportjában. Gondtalan, szerelemmel fűszerezett nyarát azonban beárnyékolja, hogy egy buli után összeverekszik barátjával, aki nem sokkal később meghal. A film bemutatja, ahogy Richard körül egyszerre hűvössé változik a levegő, elfordulnak tőle, noha a hatóság nem vádolja semmivel. Ő azonban tudja, hogy az utolsó, fejre mért rúgása volt végzetes, és már-már indulna a rendőrségre, hogy föladja magát. Aztán mégsem teszi, barátnője és szülei sem késztetik erre, inkább a szépreményű karrier mellett dönt a felelősségvállalás helyett.

Abrahamsonnak ezen az első nagyfilmes munkáján éppúgy érezni tapasztalt rendezők hatását, mint Ciaran Foy Citadella című horrorján. Sokaknak Cronenberg juthat róla eszébe, aki a Porontyokban hasonló gyerekszörnyeket szerepeltetett, mint Foy, akik gátlástalanul gyilkolnak. A cselekményt a rendező sivár, lepusztult városi toronyházak között játszatja, az egyik épületet nevezik Citadellának. És inkább e környezet fojtogató légköre üli meg a filmet, mintsem annak kutatása, mi van e gyerekszörnyek sorsa mögött.

Fokozott várakozás előzte meg a cseh filmes új generáció bemutatkozását, annál is inkább, mert máig él a múlt század hatvanas évei cseh új hullámának emléke vagy legendája.

A fesztiválon szereplő fiatal cseh rendezők közül csak Zdenék Jirásky Kutyatejnek fordított, eredetileg Rügyek című alkotása (egyik sem utal a film lényegére) rokonítható a nagy korszak hangulatával, stílusával. A cseh nemzeti filmdíjat és Karlovy Varyban az európai kritikusok elismerését méltán elnyert mű egy kisvárosban, nehéz körülmények között élő családról szól. Jarda, az apa jelzőőr a vasútnál, és van két szenvedélye: gyufaszálakból épít hajókat vékony nyakú üvegekben, és nem tud ellenállni a kocsmai félkarú rablónak. Felesége a vasúti váróterem vécéit takarítja. Kamasz fiuk beleszeret egy klubokban föllépő sztriptíztáncosba, lányuk pedig várandós, de nem tudja, kitől. Jarda már hatalmas szerencsejáték-adósságot halmozott föl, a lakást is eladta, a család közel van a teljes egzisztenciális összeomláshoz. A film mindezt a cseh hagyományokból ismert groteszk, fekete humorral meséli el, és a vasút, mint annyiszor, az elvágyódás, a menekülés szimbólumaként tűnik föl a háttérben. A cselekmény azonban tragédiába fordul, amikor a vasúttól megbízhatatlansága miatt elbocsátott Jarda bosszúból leállítja a vonatjelző automatikát, és a száguldó szerelvény belerohan a keresztúton áthaladó, petárdákat szállító furgonba. Az autóban az a vietnami házaspár ül, akiknek Jarda korábban segített, mikor a sínen elakadtak, és akik ezért hálából otthonukban megvendégelték. A városka éppen szabadtéri előadást tartó művészitánc-csoportjának tagjai, akik között van Agata is, csodálkozva nézik az égen váratlanul föltűnő, petárdákból kirepülő tűzijátékot. Mintha csak a Tűz van, babám! vagy akár Móricz Úri murijának tűzvésze elevenedne meg XXI. századi átfogalmazásban. Mai kelet-közép európai jelenet, ez is beleég a néző emlékezetébe.

Részlet Zdenék Jirásky Kutyatej című filmjéből