Hősöket inspiráló exmodell
Foglalkoztatja a világvége?
Minden embert foglalkoztat, különösen, hogy gondolataink zöme a jövővel kapcsolatos. A múltat és a jelent ismerjük, de hogy mi lesz holnap, azt senki sem tudhatja előre, ezért is hozza izgalomba az embert. Noha mindenkinek jobban esik szép és kellemes dolgokról vizionálnia, ugyanakkor mégis a legtöbb jövőbeli gondolatot az aggodalom és a bizonytalanság táplálja. Furcsa egy teremtmény az ember, a legrosszabbra gondol, miközben az ellenkezőjére vágyakozik.
Mi az, amit a Feledésből szívesen magával vinne?
Tom Cruise gyönyörű motorja. Bár nem sok mindent tudnék kezdeni vele... Fiatalabb koromban rengeteg motoron ültem, mint utas. Aztán, amikor Párizsba költöztem, beiratkoztam egy motorosiskolába, de végül nem tettem le a jogosítványt. Túl veszélyes sport ez, pláne ha városban és csúcsforgalomban akarja űzni az ember. Nem való ez egy olyan rendes lánynak, mint én.
Nem unja a „főhős szép és romantikus társa” jellegű szerepeket?
Nem, mert attól, hogy nem te vagy az abszolút főhős, még lehet egy szerep kihívás. Például a Feledésben Julia az összes konfliktus kirobbantója, dramaturgiai szempontból erősebb karakter, mint a Tom által alakított Jack Harper. Minden hősies cselekedetét a nő inspirálja. A hollywoodi filmekben régi hagyomány, hogy a hős mögött mindig van egy társ, aki miatt megváltoznak a viszonyrendszerek. A Feledés még abból a szempontból is különleges, hogy van egy másik pólus: az Andrea Riseborough által alakított nő a visszahúzó erő, a gyávaság megtestesítője. Egyébként nem nagyon vágyom hősszerepekre..., a Kirot című izraeli akciófilmben nekem kellett megmenteni a világot, ritka unalmas volt.
Egy csókjelenet mennyire nehéz feladat?
Hát igen, sokan akarták tőlem megtudni, hogy milyen „partner” volt Daniel Craig, Ben Affleck vagy most Tom Cruise, de mindenkit ki kell, hogy ábrándítsak: bármilyen férfit megcsókolni a legalapvetőbb színészi feladat, ennélfogva a világ legunalmasabb dolga. Megcsókolni a kedvesed? Na, az izgalmas!
Igen változatos szerepekben láthattuk eddig: volt Bond-lány, most Tom Cruise mellett csillog, de bevállalt olyan rizikós produkciót is, mint a Terrence Malick rendezte To The Wonder.
Sok mindenen múlik, hogy miben játszom. Első körben a forgatókönyv kell, hogy érdekeljen: legyen másmilyen, mint a futószalagon készült tucatfilmeké.
Malicknél nem hiszem, hogy volt forgatókönyv.
Így van, tényleg nem volt, ha arra vártam volna, hogy adjon egyet, akkor soha nem dolgoztam volna vele – nála ez a szabály. Vannak rendezők, akiknek gondolkodás nélkül igent mondok, Terrence Malick az egyikük. Nem érdekelt, hogy van-e könyv, és ha igen, milyen, mert pontosan tudjuk, hogy amit egy ilyen auteur alkot, az különleges lesz. Egyébként a legtöbb színész retteg a bizonytalanságtól, hogy nem tudja, mi fog történni másnap, én ezzel szemben imádom a meglepetéseket, mert akkor ösztönösen reagálok. Malicknél ez az alap, drámákat forgat eredeti emberi karakterekkel. Nincs semmi díszlet, se világítás, csak a természetes fényeket használja. A színésznek pedig folyamatos mozgásban kell lennie, „mert az állás természetellenes”. Sétálni, futni kellett egész nap, jobban kifáradtam, mint eddig bármilyen akciófilm forgatásán.
A Feledés esetében mi volt a vonzó?
Hát igen, a harmadik szempont: hogy kivel dolgozhatsz együtt. Morgan Freeman és Tom Cruise olyan partnerek, akikre őrültség lenne nemet mondani. Mindenre és mindenkire figyelnek – igazi vezető alkatú emberek. Ezen felül – noha már hallottam hírét – Tom tényleg nem használ kaszkadőrt, minden akciójelenetét ő maga csinálta meg. Más ezt hallani és más látni. Hihetetlen erő van benne, mind lelkileg, mind fizikálisan. Ugyanakkor az is nagyon vonzó volt, hogy a rendező a lehető legkevesebb CGI-t akarta használni, így szinte nem is volt „green screen”-jelenetünk. Csaknem mindent külső helyszínen vettünk fel Izlandon és Kaliforniában, gigantikus díszleteket építettek fel gyönyörű természeti helyszíneken. Az egyetlen trükkfelvétel a gömbűrhajó esetében volt, mert az a makett nyilván nem tudott repülni: egy nagy kar mozgatta.
Modellként kezdte a pályafutását, majd a színészetre váltott. Mi volt az isteni szikra, ami miatt ezt meglépte?
A modellkedésnek nagyon sokat köszönhetek, hiszen ezzel sikerült kikerülnöm Ukrajnából, ahol elképesztően nehéz volt az élet. Párizsba költöztem, ahol sikerült önálló életet kezdenem. Ezt tekintettem életem legfontosabb feladatának, hogy ne függjek senkitől. A modellkedés még arra is megtanított, hogy tudjak választani munkák között. Ha úgy tetszik, megtanultam nemet mondani. Franciaországban már elismert voltam, amikor elkezdtem színészkedni, nem kellett már pénz kenyérre, így kivárhattam azokat a lehetőségeket, amelyek szakmailag jobbak voltak és kihívással jártak. A pénz sosem érdekelt – addig, amíg van elég. Vagyonokat soha nem szeretnék felhalmozni.
Akkor mi a következő lépés?
Elhalmoznak ajánlatokkal. Jelenleg épp választani próbálok közülük. De az biztos, hogy most, több hollywoodi produkció után, szeretnék több európai filmben szerepelni. A lista tetején egy francia thriller áll.
A rendező nem akart homályos kalandot
Legalább negyvenszer – mondja Joseph Kosinski rendező arra a kérdésünkre, hogy hányszor látta a Stanley Kubrick rendezte 2001: Űrodüsszeiát. A hatás egyértelmű, a Feledés nagyon sokat merít a klasszikusból, de főleg azt, hogy egy olyan sci-fi, melynek lenyűgöző képsorai mögött igen erős ideák húzódnak meg. A direktor szerint a sci-fi jelentősége, hogy határok nélküli műfaj, melynek segítségével újféle módon mondhatjuk el örök történeteinket. Mivel Kosinski épp akkor írta a forgatókönyvet, amikor az írósztrájk zajlott, képregénnyé fejlesztette azt. Erre egyébként nagy szükség volt, hogy meggyőzzék a stúdiót, mivel manapság eredeti történetet a legnehezebb leforgatni, épp a folytatások és a képregényhősök jöttek divatba. Továbbá az is fontos volt alkotói szempontból, hogy a hagyományoktól eltérően világos tónusú legyen a Feledés képi világa. Éppen ezért fel sem vetődött, hogy 3D-ben készüljön a film, mivel a normál kétdimenziós mozi szín- és fénymélysége még mindig a tízszeresére rúg. „Nem akartam egy homályos 3D kalandot” – húzta alá Kosinski.