De előbb arról, miért érezte szükségét Morcz, hogy életre hívja az oktatási központot. Édesapja révén lényegében „beleszületett” a könnyűzenei életbe: Morcz Csaba hangmérnökként, technikusként dolgozott mások mellett Radics Bélával, Koncz Zsuzsával, Tátrai Tiborral, de a Quimby legelső lemezét, a Síp of Storyt is ő keverte. Fiatal korától kezdve látta tehát, hogyan működik a közeg, milyen nehezítő tényezők akadályozhatják, hogy egyes zenekarok, produkciók eljussanak a nagyközönséghez – illetve, hogy a mindenki számára optimális módon jussanak el. Később programszervezőként dolgozott, például a Trafóban és az Almássy téren, de zenekarok menedzselésével is foglalkozott.

– Azt kellett látnom, hogy Magyarországon a gyakran tapasztalt szakmai pozícióféltés miatt nagyon nehezen tudsz előbbre jutni, hiába szeretnél te mesterektől tanulni... – mondja Morcz Fruzsina. A legegyszerűbb példa: hazánkban nincs meg az a fajta kvázi mentori rendszer, mint mondjuk Nyugat-Európában. Ott, ha a reménybeli menedzser elmegy szakmai gyakorlatra egy impresszárió mellé, közel kerül a szakma titkaihoz. Itthon viszont gyakran attól félnek a menedzserek, hogy a tanítvány esetleg lecsapja kezükről a zenekarokat. Morcz ezt a félelmet túlzottnak tartja.

Morcz Fruzsina magyarországi egyetemi tanulmányai után a londoni University of Westminster Music Business Management szakát is abszolválta – hirtelen nem tudunk említeni más magyar szakembert, akinek ilyen végzettsége volna. Hazatérése után a Magyar Zenei Exportirodánál kezdett dolgozni, majd a Budapesti Corvinus Egyetemmel is egyeztetni kezdett, mert az egyetem is nyitott volt egy ilyen témájú kurzusra. „Azt gondoltam, hogy a fiatalokat érdekli a zeneipar, másrészt pedig itthon is szükség van olyan szakemberekre, akik ismerik az elméleti irodalmat, de gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkeznek” – állítja Morcz. Két éve indult a kurzusa a Corvinuson és az International Business Schoolban (IBS) – mindkét esetben azt vette észre, hogy nagyobb igény mutatkozik a képzésre, mint amekkorát e keretek között ki tudna szolgálni. Közben a hasonló profilú Majdnem Híres Rocksuliban és az imPro Schoolban, valamint a Pécsi Zenélő Egyetemen is tanított, és úgy látta, van itt még átadni való tudás.

A menedzsmenttel kapcsolatos magyar szakirodalom egyébként finoman szólva is hiányos – ezért az utóbbi évek egy része azzal telt, hogy lefordítsa, lefordíttassa a legszükségesebb műveket. Azt mondja, az is nagyon fontos volt, hogy magasan kvalifikált szakembereket kérjen fel a kurzusok megtartására – olyanokat, „akik képesek izgalmasan tanítani a digitális nemzedéket.” Az egyik ilyen tanár Bodrogi András lesz. A Digitális zeneüzlet A–Z-ig című kurzus vezetője eddig is számos zenekar, illetve szólóelőadó lemezét segítette már a nemzetközi digitális zenei piacra való eljutásban. Azt tanítja majd a jövő zeneipari szereplőinek, hogyan lehet, illetve hogyan érdemes „bevenni” a digitális zeneáruházakat (ilyen például az Amazon.com, illetve az iTunes), illetve hogyan érdemes használni az online platformokat az ismertség és a jövedelmezőség fokozása érdekében.

Poptörténelmi kurzusokon tanít majd Jávorszky Béla Szilárd rocktörténész, számos szakmunka mellett például A magyarock története 1–2. szerzője (és lapunk külsős munkatársa), valamint Csatári Bence, a Kádár-korszak könnyűzenei politikájának szakértője. Mindkét szakember könnyűzenei tanulmányokból doktorált korábban.

A harmadik kurzustéma talán a legkurrensebb mind közül. „Acess All Areas: a nemzetközi zeneipar szókincse” címmel szaknyelvi képzés indul, ezt Steve Swindelli neve fémjelzi, aki Liverpoolban szerzett zeneipari diplomát, és aki zenészként és producerként is jegyzett alakja a könnyűzene világának. Ez a kurzus főleg a nemzetközi pályára készülő zenészeknek, a külföldre szervező kulturális szakembereknek jöhet kapóra Morcz szerint. Így könnyebben eligazodnak a nemzetközi szakirodalomban, a kultúripar szerződéseinek világában is.

Nem lesz azonban könnyű dolga a Zeneipari Hivatalnak. Morcz Fruzsina azt mondja, a felnőttképzés már csak azért is nehéz, mert hazánkban az emberek „nem szeretik bevallani, hogy nem tudnak valamit, és úgy érzik, sérül a tekintélyük, ha felnőtt fejjel újra iskolapadba ülnek”.

Poptörténelmi, szaknyelvi és digitális zenepiaci kurzusok is indulnak (Bodrogi András és a tanítványok)