Legalább 30-40 éve, hogy először szóba került egy egységes, hazai hangarchívum kialakításának terve az érintett közgyűjtemények, a rádió, a lemezkiadók és különböző magángyűjtők közreműködésével, de ebből azóta se lett semmi. Az eltérő érdekek miatt ma talán még kisebb a megállapodás esélye, pedig a digitalizációnak köszönhetően immár lehetőség nyílna csupán virtuálisan egyesíteni a magyar történelem és kultúra szempontjából jelentős felvételeket – vázolta az összképet az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárát irányító Mikusi Balázs.

A rögzítés csak a hetvenes években vált rutinfeladattá

Ami a Zeneműtárat illeti, a hozzávetőleg 15 ezer darabos gramofonlemez-kollekció archiválása mindenekelőtt a japán nagykövetségnek köszönhetően indulhatott el, amely 2003-ban egy komplett hangstúdiót ajándékozott az OSZK-nak. A tár hét munkatársa közül egy hangmérnök és két feldolgozó könyvtáros kizárólag a hangzó gyűjtemény feltárásával foglalkozik, a CD-felvételek és a gramofonlemezek közül immár több ezer kereshető a könyvtár online katalógusában is. Mikusi szerint a jelenlegi létszámmal öt évbe telhet, mire a teljes gramofonlemez-gyűjteményt digitalizálni tudják, a részletes katalogizálás ennél is tovább tart. A legnagyobb büszkeség természetesen Kossuth Lajos 1890-ben, Torinóban fonográfhengerre rögzített, egy aradi ünnepségre szánt beszéde, de becses kincs Volly István népzenekutató viaszhenger-gyűjteménye is.

A régi magyar zenei felvételek digitalizálásáért és közzétételéért indított többfrontos küzdelemből a Neumann Kht. is alaposan kivette a részét. Mint a szervezet korábbi ügyvezetőjétől, Kitzinger Dávidtól megtudtuk, három éve vágtak bele a munkába, egy hatalmas hazai magángyűjtemény átírásával; a kht. hatezer lemezt tett közzé a megfelelő információkkal ellátva a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) szerverén futó Gramofon Online című internetes felületen (amelyet, mint megírtuk, a jogszabály szerint idén január 1-jétől, praktikusan április 1-jétől a MaNDA gondoz). Kitzinger Dávid reméli, hogy az elmúlt fél évben megtorpant feldolgozás az utódlási gondok megoldásával újra felveszi a régi tempót; munka volna bőven, már csak a hivatkozott alapgyűjteményben is van még vagy négyezer olyan bakelit, amely digitalizálásra vár.

Kitzinger a legértékesebb és legérdekesebb lemezek közül a legendás kabarészínész, a számos filmben (például a Casablancában) felbukkanó Szőke Szakáll, azaz Gerő Jenő felvételeit és egy Anti nevű második világháborús frontkatona családjának küldött hangos üzenetét emelte ki, valamint azokat a kalózfelvételeket, amelyeket – ki tudja honnan származó – használt röntgenképekbe karcoltak bele.

A magyar történelem – azon belül is a jelenkori történelem – kép- és hangdokumentumainak egyik leghűségesebb őrzője az OSZK Történeti Interjúk Tára. Kollekciójának egyik legfontosabb részét a Szabad Európa Rádió (SZER) archívumának anyaga adja. Mint a tárat vezető Lukács Bea elmondta, az 1990-es évek vége felé átvett hatalmas gyűjtemény (másolat) sajnos meglehetősen hiányos, különösen, ami az ötvenes, hatvanas és hetvenes éveket illeti. Az egyetlen időszak, amelyből gyakorlatilag minden megmaradt, az 1956-os forradalom előtti/alatti/utáni három hét. Nem véletlenül: amikor 1957-ben Konrad Adenauer utasítására vizsgálatot rendeltek el (kiderítendő, uszított-e és valóban ígért-e külső fegyveres segítséget az adó), ezt az anyagot kiemelték és külön tárolták. Rengeteg minden hiányzik azonban, a történelmen tátongó lyukakat a SZER egykori munkatársaitól elkért, pincékben-padlásokon lapuló amatőr felvételekkel igyekeznek kitölteni.

A kilencvenes évek közepén még nem álltak az OSZK rendelkezésére a digitalizáláshoz szükséges eszközök, ezért egy meglepő ötlettől vezérelve úgy döntöttek, hogy a mágnesszalagokon tárolt hangzóanyagot az akkortájt virágkorát élő VHS-technikával írják át. A digitalizálást csak a 2000-es évek derekán kezdhették el – ami a SZER-archívumot illeti, ezzel már meg is vannak. A bibliotékában a teljes anyag kutatható, online azonban egyelőre csak a töredéke érhető el: főként az 1989-es eseményeket dokumentáló felvételek.

A legnagyobb gyűjtemény természetesen a közmédiáé. Hangarchívuma nagyjából 800 ezer hangfelvételt őriz (a hozzájuk kapcsolódó írásos dokumentumokkal). A gyűjtemény elsősorban a saját gyártású és a rádiós sugárzásra megvásárolt felvételekre koncentrál, de a kollekciót hagyatékokban fellelt felvételekkel is gazdagítják. A hangtár a rádiózás kezdetétől őriz felvételeket, de a hangrögzítés korai időszakából is számtalan értékes, csak náluk megtalálható hangemlékük van. A lemezeket a XX. század eleje óta gyűjtik, de ezek esetében csak gyanítható, hogy az anyag adásban is elhangzott. Ami bizonyíthatóan sugárzott felvétel, az két nagyon értékes közvetítés: Beethoven Fideliója 1948 novemberéből, Székely Mihály főszereplésével, Otto Klemperer vezényletével és Bartók Kékszakállúja, szintén Székely Mihállyal. A legrégibb prózai felvételek között is sok az érték: az MTVA őrzi például az ún. Babits-hagyatékot, vannak első világháborús felvételek, sőt, Ferenc József beszéde is meghallgatható.

A közmédiában 2006-ban köszöntött be a digitális korszak. Ekkor kezdték el használni a korábbi informatikai rendszerek helyett a Digitális Archívum Rendszert. Hat év alatt az anyag nagyjából harmadát digitalizálták. Szeptemberben elindították tartalomszolgáltató mobilportálukat, az MTVA Teletékát, ahol filmek és televízióműsorok mellett rádióműsorok, hangoskönyvek és koncertfelvételek is letölthetők. Persze a Magyar Rádiónak is bőven vannak veszteségei: minél jobban visszamegyünk az időben, annál kevesebb az anyag, ugyanis a rögzítés csak a hetvenes években vált rutinfeladattá. A korábbi évtizedekben készült adások közül sajnos igen sok eltűnt: egyrészt a technológia nem volt még elég fejlett, másrészt az archívumszemlélet sem alakult még ki – tájékoztatta lapunkat a Hangarchívumot vezető Sütheő Hajnalka.