Rossz hírünk van, a helyes válasz a következő: a Napkirály életében mindössze kétszer fürdött a palotájában, és ha nem locsolta volna magát erős illatú parfümökkel, bizony büdös lett volna, mint egy magára hagyott bőrfeldolgozó üzem. De a Napkirály erős illatú parfümökkel locsolta magát, megtévesztve ezzel a körülötte szaglászó orrokat.

A Meghökkentő jelenségek – Érzékszervek című kiállítás egyik legfőbb tanulsága amúgy is az, hogy érzékszerveink, amelyekre a mindennapokban oly kényelmesen rábízzuk magunkat, bizony könnyen becsapnak minket. Az interaktív kiállításon egyfelől szépen installált és sejtelmesen világított tablók, vitrinek, fényképek, másfelől tapintható, szagolható, emelgethető, babrálható tárgyak segítségével ismerkedhetünk meg alaposabban érzékszerveink világával. A kiállítás nem tudományoskodó, nem fölényeskedő, viszont szakszerű és emellett közérthető és érdekes is. Népszerű tudományos, ahogy mondani szokták.

Pontosan annyit és úgy mesél érzékszerveink világáról, amennyit és ahogy a kiállításon töltött hosszabb-rövidebb idő alatt az átlagember be tud fogadni. Pontosan annyi tudományos ismeretet porcióz, amennyi szükséges a téma egyes fejezeteinek megértéséhez, és pontosan annyi meglepő információval, meghökkentő fotóval, kipróbálható tárggyal dúsítja mindezt, amennyi elég ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésünket, és arra sarkalljon, hogy egy-egy kérdéskörnek később alaposabban is utánajárjunk. Egy kiállításnak ugyanis nem lehet feladata egy-egy témakör maradéktalan, minden részletre kiterjedő feldolgozása, a kiállítás feladata inkább az érdeklődés felkeltése, a későbbi, részletesebb ismeretgyűjtés ösztönzése.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum érzékszerveink csodáit taglaló tárlatán ezúttal a szakszerű alapvetéseken túl megtudjuk például, hogy egy horrorfilm negédes zenével egyáltalán nem ijesztő. Megtudjuk azt is, hogy Beethoven életének utolsó éveiben, amikor teljesen elveszítette hallását, állítólag dobverőket szorított az állkapcsai közé, a dobverők másik végét pedig a zongorához érintette, és a hangrezgések végighaladva a dobverőn át az állkapocscsontról a fülbe jutottak, majd az agy hallóközpontjában hangérzetet keltettek. És hogy ne csak az egyébként nagyon szép tablók meséljenek a hallásról, kicsi hangszórók közé állva a gyakorlatban is megtapasztalhatjuk, milyenek a kellemes és a kellemetlen zajok.

Érdekes információk közül szemezgethetünk a szaglást tárgyaló kiállítási szakasznál is. Megtudhatjuk például, hogy mekkora szerepe van a szaglásunknak a párválasztásban, vagy amikor egy lakás megvásárlását fontolgatjuk, megtudhatjuk, hogy bizonyos állatok szagjelekkel kommunikálnak. Ahogy olvashatunk arról is: a dús illatú parfümök nélkül szegény Napkirályt csak fintorogva lehetett volna megközelíteni.

Csalafintaságokra a szemünk is képes. A kiállításon látható néhány optikai illúzió és szemkápráztató képi trükk, és egyebek mellett megismerkedhet a látogató Giuseppe Arcimboldóval is, aki úgy festett egy-egy képére gyümölcsöket, virágokat, állatokat, halakat és könyveket, hogy azok egy-egy személy felismerhető arcképévé álltak össze.

Az ízleléssel kapcsolatos titkok mellett kiderül az is: hiába a sok finomság egy hűtőszekrényben, ha azokat a frizsiderben kék fénnyel világítjuk meg, sokkal kevésbé kívánjuk meg őket, még az ízük sem vonz; íme egy újabb recept a fogyókúrához! A tapintás is furcsa érzékszerv: kiderül, miért csíp a csalán, hogyan lehetséges a parázson sétálni, és milyen a vakok által használt, pontírással jelölt Rubik-kocka. Végül kapunk egy gyors körképet egyéb érzeteinkről is: szó esik arról, miért nem szívesen szállunk be a zsúfolt liftbe, hogyan csal meg időérzékünk, és lehull végül a lepel egy titokról: kiderül, miért van olykor úgynevezett „déja vu” érzésünk.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum újabb interaktív kiállítása is javarészt a gyerekek érdeklődésére számít, miképpen az elmúlt években látható egyéb interaktív tárlataik, a múzeum szervező, együttműködő partnerével, az F Exhibition nevű céggel együtt készített az Óceán, az Optikai illúziók, A fagy birodalma, a Sivatag, a Labirintus, az Őstenger vagy az Éjszaka az esőerdőben című kiállítás. Ezeket átlag 30 ezer látogató kereste fel, a hétvégi tolongást elnézve ezúttal sem kisebb az érdeklődés.

Annyit és úgy mesél a kiállítás érzékszerveink világáról, hogy azt még a gyerekek is megértik