Nők, szüljetek!
Mit tehet egy nő, ha felszólítják a gyerekvállalásra? Miért kell szülnie, vagy még többet szülnie, ha van egy-két diplomája? Rendkívül ellentmondásos a magyarázat, és egyáltalán nem logikus. Mindenkor jó ügy a gyerek, ebben senki sem kételkedik, legfőképp az anyák. Csak hát a rideg való, az ne fázna, magányosan, kicsit szégyenkezve. A szülési vágy és a szülés valósága fényévekre, két külön bolygóként keringenek a világűrben, ez ma mérhető valóság.
Kijártam az első három év anyaiskoláját. Csecsemőink rózsaszínek és puhák, jó odanyomni hozzájuk az arcomat. Senki sem kétli, gyerekszagban élni jégzajlás, boldogságsikoly. Senki sem hiszi, hogy nincs szüksége a társadalmi halmaznak még több drogelemre, gyerekekre, kacajra, mesékre. Csakhogy az anyaság lehet bezzeg anyaság, bosszantó teher, számtalan gát és álmatlan éjszaka. Fájós hát, átsírt etetés, kifacsart mellbimbók, gyerekbetegségek, rohanás, pénztelenség. Egészségügy, óvodaügy, iskolaügy. Ez a magyarázat, ezért (sem) szülnek a nők, és még ezer okuk van.
Az egyik nő kihúzza magát, szültem eleget, a másik néma és bénult. Behunyja a szemét, ha látja a mondatot, mert kellemetlen neki, mintha nyilat lőttek volna a mellkasába, ha csecsemőt lát az utcán, torkán akad az alma. Egy harmadik nem szeretne gyereket, sosem babázott, elmondta már a pszichológusának, anyjának, szomszédjának, folyton magyarázta. Mert ő tudatosan így döntött. Lelkes gondozónő, dajka, óvónő, tanár, menedzser, környezetvédő, bárki lehet még. Miért kellene a gyermektelenségért elnézést kérnie?
A felszólítás akkor is szívbe markoló, sőt sértő, ha elsőre nem tűnik annak. Az anyaság nem csupán szuverenitás, sokkal több körülmény kell hozzá. A nő nem gyerekgyárba indul reggelenként dolgozni, a szülés pedig magánügy. A nem szülés nem szégyen, hanem választás, tudatos cselekedet vagy érzelmi véletlenek sorozata, sors.
Ahol a gyermektelenség miatt nem kell rejtőzködnie senkinek, másoknak sokkal kellemesebb szülni. Tévedés, hogy a középosztálybeliek jól állnak, és vállalhatnának még több gyereket. A középosztálybeli nő több állásban dolgozik, háztartást vezet, párkapcsolatot ápol, vagy épp válófélben van, erősen szorong, pánikbeteg. Mikor esténként leül mesélni a gyerekének, fáradt és párás a szeme.
Hogy egy csecsemőtől lesz boldog a nő, na, ezt sosem hittem. Fáradt, kiégett és zárkózott voltam az anyaság első hónapjaiban. S jól tudjuk, a szülés egy mai kórházban nem feltétlen jászolban történik, a három királyok: a szorongás, a konfliktusok és a falak mögött rejtőző agresszió. A család hol menedék, hol a következő pofon. Ha megszületik a gyerek, a nő sosem tud többé magányosan, elmélkedve zuhanyozni. Első a gyerek. Nemsokára játszótéri robotőr lesz. Az alapvető funkciók kicserélődnek, az alvás, a beszéd, semmi sem ugyanaz már. Macimese, babazsúr, másrészről aggodalom, lenézés és hajsza az anyaság. Ezért én sosem mondanék nyugodt szívvel egy gyermektelen nőnek olyat, hogy szüljön, hiszen nem tudom az indokát. A meddőség még ma is tabu. Az úgynevezett civil szférát pedig többségében férfiak vezetik. Lokális, önkormányzati politikában igen ritka a női döntéshozó. Mert minden, ami politika, nettó üzlet, hamis szó. Holott a bölcsődék, óvodák, védőnők, csecsemőgondozás, a napközis ebéd, a gyerek fejlesztése és fejlődése is önkormányzati ügy. Hogy az anya mit mond, gondol, érez, zárt szobák titka.
A barátnőm kérdésére, vállaljon-e gyereket komoly jövedelem, lakás, autó nélkül, azonnal igent mondanék. Nekem emocionális kérdés az anyaság. Ha az anyának malaca van, kaphat nyitottságot. Vagy ha nincs, teljes bezárkózást. Megértem, nagyon is megértem, ha valaki körbenéz, és megkérdi: hol a gyerek és az anya helye ebben a hisztériában? A ketrec mögött, egy játszótéren? Anyagettókban?
KISS NOÉMI
Író, kritikus. Rongyos ékszerdoboz címmel könyvet írt Kelet-Európáról. Ikeranya című novelláskötete a tavasszal várható a Magvető Kiadónál
I!
Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:
04. 12. FÁY MIKLÓS Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.
04. 19. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND Radócon (Radauti), az egykorvolt Monarchia legszélén született író, lapunk munkatársa. Semmi kis életek című regénye 2011-ben jelent meg a Libri Kiadónál.
04. 26. LÁNGH JÚLIA Négy országban tízféle foglalkozás után írt néhány könyvet, az utolsó: Párizs fű alatt, Magvető, 2009.
