De akkor is. Illusztráljuk: – Ünneprontó leszek: nem szeretem a sonkát – mondja Für Anikó a köztévé Ridikül című újműsorának keddi, a böjtölésről szóló adásában. – Tényleg az vagy – erősíti meg a feltételezést Jakupcsek Gabriella műsorvezető. Nevetés.

A köztévé hétköznap délutánonként jelentkező talkshow-jának talán nincs szüksége ilyesmire. Egy józan elmére azonban talán mégis: egészen elképesztően rossz címet sikerült adni ennek a műsornak. Nem is tudjuk, mire gondolhattak munka közben. „Ridikül. Az jó lesz!” Kinek, miért? Vajonmi okból tetszik meg ez a szó bárkinek is annyira, hogy komplett műsort kanyarítson köré? Tudjuk, de gustibus non est disputandum, meg egyébként sem akarunk mi egyetlen szót sem megbélyegezni – de a Ridikül akkor is hideg, kopogós és alig használatos. És kicsit nevetséges is – vagyis ridiculous. Amit mostantól jelöl, az pedig éppen az előbb soroltak ellenkezőjét volna hivatott elérni. Egy naponta jelentkező nőtematikájú beszélgetős háromnegyedóra ugyanis a melegség sugárzására és a mindennapi problémák flott megbeszélésére törekszik a mi világképünkben. Ami lehet, hogy helytelen prekoncepció. Meg hát nem is elsősorban mi volnánk a célcsoport, úgyhogy engedjük is el ezt a problémát – van másik. A főcím például egy ideig olyannak tűnik, mint egy konyha-nappalitervező program felhasználói felülete, valószerűtlenül világos és digitális. Azt mutatja, hogyan telik meg élettel egy rajzolt stúdió, csak hát közben alig telik meg élettel. A főcímzáró kép, miszerint a komplett stúdió, nézőstül, vendégestül, műsorvezetőstül tulajdonképpen egy női táskában, egy fehér kézitáskában van, majd ez a rózsaszín kézitáska a címfelirat utolsó betűjére csimpaszkodik – szóval, mindez némileg menti a helyzetet. Talán meglepő lehet, hogy a nézőt köszöntő hang egy férfié. Itt nagyjából véget is érnek a meglepetések. Az ugyanis teljesen természetes egy elvileg közszolgálati televízió esetében, hogy a szerkesztők a meghívottakat nem kizárólag a hazai bulvárlapok címlapegyedei közül választják. De nem is a fogatlan és szerencsétlen plebs tagjait halásszák be az utcáról, mint korábban a kitűnő Mónika és Balázs Show-k szakemberei tették. Így kerülnek a pulpituson felállított fotelekbe valódi és nem is mindig érdektelen magyar női celebritások, alkalmanként hárman-négyen, akik ráadásul viszonylag ép mondatokban fejezik ki magukat. Magyar képernyőn ez ritkaságnak számít.

A vizsgált adásokban annak sem láttuk jelét, amit pedig felróttak már Jakupcsek Gabriellának, vagyis hogy a műsorvezető alig hagyná szóhoz jutni vendégeit, türelmetlen volna. Lehet, hogy jó volt a merítés. A Ridikül mindenesetre a vártnál kevésbé kínos program, tényleg a cím a leggázabb az egészben. Mértéktartó jópofizás mellett beszélgetnek itt nők fényes délutánonként, és ennyi. A pulzus nem nagyon emelkedik, nincs verekedés,mint a régi délutáni trashtársaknál, őrületes leleplezéseket sem láttunk – a nyugdíjasok, meg az egyéb okok mián délutánonként otthon tartózkodó nők örülhetnek. Örüljünk mi is.