Nagyon jó énekesnőkkel, jelentős egyéniségekkel (Leonie Rysanek, Renata Tebaldi, Waltraud Meier stb.) vannak meg nekem ezek, de az a hatás, amit Callas kelt, más nagyságrend. Verdi összetett lelki folyamatokat, belső drámákat, vívódásokat tud zseniálisan megszerkesztett áriákban ellenállhatatlan dallamokkal belénk építeni. Ha azzal az elementáris drámai erővel szólalnak meg, ami Callasnak nem is a hangjából, hanem a személyiségéből jön, a hatás félelmetes.

Az én ízlésem szerint Callas hangja az első korszakában volt a legszebb. Amikor még nem karcsú díva volt, hanem pufók naiva, és sokkal homogénebb, világosabb hangon énekelt, kevesebb vibratóval (remegéssel). A Pillangókisasszony szépséges fölvételével búcsúzott ez a Callas. De aztán még nagyobb lett, amikor a legdrámaibban énekelt, 35-40 éves kora körül. Ekkor művészete azt mutatta, nem énekesek, emberek vagyunk. Nem zenét, életet hallgatunk. Ekkortájt vették fel szólólemezeit, amelyekből ennek a korongnak nyolcvan perce való. Rajta a szerepek, amelyek leginkább kívánták az ő egyéniségét, de vagy nem vették föl vele, vagy el sem játszhatta őket. Ezekből annyink van, amennyit ez a lemez őriz. De ez nem kevés: a szerep lényegét adó áriák. Elviraé az Ernaniból, Ebolié és Erzsébeté a Don Carlosból, ami Callasnak kiváltképp szívügye volt, de mindenekelőtt Lady Macbeth három áriája, illetve jelenete. Az első ária sugárzik az eltökéltségtől, az ambíciótól, az akaraterőtől, de ott remeg benne az elfojtott bizonytalanság, a félelem. A „ne habozz...” egyszerre szól kifelé és befelé. Az összeszedett, erős asszony hangján az első pillanattól átsötétlik a lélek ellenállása, mely szétbontja majd az elmét. Callas úgy énekel, mintha a hangszálakon is volna kettősfogás, mint a hegedűn.

I!

CÍM: Verdi-hősnők ÉNEKEL: Maria Callas

VEZÉNYEL: Nicola Rescigno

KIADÓ: EMI

ÁR:2590 Ft