Az Eindhovenben született holland politikus vette át ugyanis januárban az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő eurócsoport vezetését Junckertől, a dörzsölt, régi vágású luxemburgi miniszterelnöktől, akinek távozását már alig várta Párizs és Berlin.

Juncker, aki tizennyolc éve kormányozza a miniállamot, elkötelezett európai, s nagy tisztelet övezte az euró csoport élén is. Brüsszeli legendák mesélnek elhúzódó, vörösborral és nonstop dohányzással terhelt eurócsoport-tanácskozásokról,amelyek felett doyenként őrködött – rosszabb nyelvek szerint basáskodott – a 68 éves luxemburgi konzervatív politikus. Mandátumának lejárta előtt több kellemetlenségbe is beleszaladt: nyilvánosan összekülönbözött Christine Lagarde IMF-vezérrel, s egy nyilatkozatban túl erősnek minősítette az eurót, ami után a közös valuta értéke zuhanni kezdett. Később azt mondta, félreértették.

Ezek után fellélegezve várták az európai vezetők és a brüsszeli közeg az új eurócsoport-elnököt, akitől kevesebb drámát és nagyobb hatékonyságot reméltek. Bár a francia és a német pénzügyminiszter is versenyben volt a posztért, sem a németek, sem a franciák nem egyeztek bele a másik jelöltjébe. Kellett egy konszenzusos személy, aki – Berlin ragaszkodott ehhez – a hitelminősítők által még mindig a legmagasabb besorolással bíró eurózónás ország egyikéből származik. Így került a képbe Jeroen Dijsselbloem, a kevéssé ismert és Junckernél egy generációval fiatalabb holland. A 47 éves szociáldemokrata politikus tavaly novemberben lett a hágai kormánykoalíció tagja.

Dijsselbloem viszonylag későn kezdett politizálni. Tanár szüleiről azt írják, nem igazán foglalkoztatta őket a politika. Az 1966-ban született Dijsselbloem a dél-hollandiai ipari városban felnőve a nyolcvanas évek elején kezdett el érdeklődni a közügyek iránt, amikor a monarchiában tömegtüntetéseket szerveztek az amerikai rakéták telepítése ellen. Több százezer, a szovjetekkel vívott fegyverkezési verseny ellen tüntető holland maradt aztán aktív a politika baloldalán, köztük Dijsselbloem.

A wageningeni egyetemen agrárközgazdaságtant tanult, s ezen a területen is helyezkedett el: szakpolitikák gyártásával foglalkozott helyi szinten, mielőtt belevágott volna a nagypolitikába. Kötődése az egyetem világához megmaradt: élettársával és két tinédzserkorú gyermekükkel Wageningenben élnek, ahol – hogy a mezőgazdaságtól se távolodjon el – sertéseket nevelnek.

Az ezredfordulón választották be a holland parlament tagjai közé, majd később a PvdA, a holland Munkapárt fi atal, radikális szárnyánál tűnt fel. A Munkapárt jelenlegi vezetőjével, Diederik Samsommal együtt „vörös mérnököknek” nevezték őket, utalva végzettségükre – Samsom atomfizikus. Céljuk a Munkapárt reformja volt, mely szerintük elvesztette a kapcsolatot a szavazóbázisával.

Dijsselbloem nem félt szembemenni pártjával: egy parlamenti bizottság vezetőjeként éles kritikával illette az előző munkapárti kormányok alatt kialakult oktatáspolitikát. – Nem próbálta meg finomítani a jelentést, inkább egy mozdulattal letépte a sebtapaszt – idézte Dijsselbloem kapcsán Boris van der Ham holland politikust nemrég a Financial Times.

Ez a jellemzően holland egyenesség és szókimondás azonban eddig bajba keverte Dijsselbloemot eurócsoport élén. A ciprusi mentőcsomag végső változatának értelmében a részvényesek, hitelezők és a nagybetétesek is részt vesznek a bankok újratőkésítésében súlyos veszteségek árán. Az egyezség utáni napon Dijsselbloem több interjúban is jelezte: az euróválság kezelése ebbe az irányba mozdul el, az adófizetők helyett a bankok részvényesei, hitelezői és betétesei állják majd a cechet. A bejelentést felháborodás követte: szakértők attól tartottak, az európai bankok befektetői és betétesei menekülőre fogják. Dijsselbloem pár óra múlva kiadott egy közleményt, hogy nem úgy gondolta. Pedig amit mondott, az már megjelent az Európai Bizottság bankszanálásokról szóló javaslataiban.

A parlamentben töltött évek alatt konzervativizmusát is felvillantotta, amikor támogatta a bevándorlókra vonatkozó szigorúbb integrációs szabályokat, és harcot hirdetett a videojátékokban és a tévében látható erőszak és meztelenség ellen. Párttársa, Samsom emelkedése hozta Dijsselbloemnak is a sikert. Samsom a Mark Rutte konzervatív-liberális miniszterelnökkel folytatott koalíciós tárgyalások során ragaszkodott ahhoz, hogy régi barátja kapja a pénzügyi tárcát.

Dijsselbloem kezdetektől fogva a pénzügyi fegyelem fenntartása mellett kardoskodott, és ezt most hazájában gyakorolhatja is. A második Rutte-kabinet vállalása szerint 2017-ig 16 milliárd euróval csökkentik a költségvetési hiányt. Hollandia felett Damoklész kardjaként lebeg a lakosság óriási eladósodottsága a kipukkant ingatlanbuborék nyomán. A holland bankok könyveiben 650 milliárd eurónyi jelzáloghitel van.

Meglehet, erre a túlpörgött ingatlanpiac kárait szintén nyögő Spanyolországban kárörvendően tekintenek. Dijsselbloemot ugyanis nem várta mindenki tárt karokkal az euró csoportban: a spanyol pénzügyminiszter tartózkodott a formális szavazáson. Mindez rámutatott, a bajban lévő déli tagállamok úgy érzik, nélkülük, a fejük fölött döntenek róluk.

Bírálói azt mondják, Dijsselbloemnak nincs elég tapasztalata ahhoz, hogy megbirkózzon az euróövezet kihívásaival. Mezőgazdasági politikákkal foglalkozott, a parlamentben nem tűnt ki, és pénzügyminiszterként is most kezdett: a hollandságán kívül semmi sem teszi rátermetté – érvelnek a kritikusok. Ugyanakkor akik ismerik, abban bíznak, pragmatikussága segíteni fogja a tárgyalások eredményességét. Az eurózóna déli tagországainak vezetőit ez nem nyugtatjameg: ők azt látják, hogy szigorú liberális gazdaságpolitikát visz, miközben a pártja által hagyományosan védelmezett szociális kérdésekben meglehetősen rugalmas. A Reuters szerint párttársai épp ezért – bár Dijsselbloe mot katolikusnak nevelték – „kálvinistáknak” hívják, utalva szigorúságára és konzervativizmusára.

Samsom állítólag egyszer SMS-ben arra utasította, mosolyogjon többet interjúk közben. Éles, kemény stílusa óhatatlanul is kulturális ellentétet, ellenszenvet szül majd a lazább, borozgató Junckerhez szokott déliekben – Dijsselbloem inkább tejet iszik. A diplomáciai tapintat hiányzik belőle: nem csoda, ha Brüsszelben már nosztalgiával gondolnak Junckerre. Szakértők egyöntetűen óriási hibának tartják, hogy a holland politikus eredetileg belement a ciprusi betétesek megtakarításainak megadóztatásába, még akár 100 ezer euró alatti, biztosított betétek esetében is. Többen hibának vélik azt is, hogy Dijsselbloem kerek perec megmondta az új európai irányt a bankszanálások, bankfeltőkésítések esetében. De Dijsselbloem azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy egyedüliként – ez nem tipikus az euróválság történetében –felelősséget vállalt az első, rossz ciprusi döntésért egy európai parlamenti meghallgatáson. Ez is része „kálvinizmusának”.

Névjegy

JEROEN DIJSSELBLOEM 1966-ban született Eindhovenben. Wageningenben tanult agrár-közgazdaságtant, s a fegyverkezésellenes tüntetések nyomán kötelezte el magát a szocdemek, a holland Munkáspárt mellett. Parlamenti karrierje lassan indult be, befolyásos pozícióit barátjának, Diederik Samsom pártvezérnek köszönheti. Tavaly novemberben lett a holland koalíciós kormány pénzügyminisztere, idén január végén pedig a közös európai fizetőeszközt, az eurót „igazgató” Eurogroup vezetője.