Róth Miksa készítette, és élőben a róla elnevezett múzeumban tekintheti meg, aki siet: a hírek szerint hamarosan Amerikába utazik, és elég sokára jön vissza onnan.

Történt pedig – kezdett bele a tárgyeset taglalásába szíves unszolásunkra a múzeumot igazgató Fényi Tibor –, hogy a magyar főnemesség színe és fonákja, tehát úgy húsz arisztokrata, gondolt egy nagyot: az 1896-os párizsi világkiállítás magyar pavilonjában ki-ki kiállítja családi arcképcsarnokát olajképeken. Aztán eszükbe jutott, hogy őfelségéről is illene megemlékezni akkor már, majd viszont az jutott eszükbe, hogy ők maguk többnyire Árpád vezérig is simán visszavezetik a családfájukat, a Habsburgok magyar uralkodóként azonban legfeljebb 1437-ig tehetnék meg ezt, vagyis ebből igen csúnya sértődés kerekedhetik ki, ajvé. Végül úgy döntöttek: csak Ferenc József mint magyar király legyen látható, de azért semmiképp sem az évezredes patinához leginkább méltó olajképen. Az akkor már nagy hírű Róth Miksához fordultak, és egy életnagyságú üvegképet rendeltek tőle. A mű hatalmas sikert aratott, az uralkodó enmaga másával szembesülve az egyik újság szerint úgy nyilatkozott, hogy „gyönyörű”, a másik szerint pedig, hogy „nagyszerű”; két szó, mint száz, a diadaltól megittasult főurak innentől tucatjával álltak sorban Róth-nál, hogy őket is álmodja üvegbe, amitől a művész egyrészt pokolian meggazdagodott, másrészről viszont halálosan megcsömörlött a historizmustól – és rövid időre magától az üvegfestéstől is. Úgy döntött, hogy mozaikokat fog készíteni, mégpedig olyanokat, mint addig senki.

1897-ben Velencébe utazott az ottani mozaikokat és a mozaikkészítés csínját-bínját tanulmányozandó; vele tartó felesége szerint Róth végigsírta az utat, bár igazából arra célzott: szegény férjének majd kifolyt a szeme a nagy, aranyos csillogástól. El is határozta, hogy ő biz csak matt mozaikokat fog csinálni. 1898-as visszatérte után megismerkedett a Párizsban alig néhány éve bemutatkozó Tiffany mester munkáival, és a találkozás óriási hatással volt rá. Kisvártatva egy egész ládányi Tiffany-üveget hozatott New Yorkból Pestre, majd a felhasználásukkal elkészítette a fotónkon látható művet. Formabontó alkotás született a keze alatt. Előtte gyakorlatilag senki sem keverte a Tiffany-üveget a hagyományos üvegmozaik lapokkal, és nem készített mozaikot eltérő méretű lapocskákból sem. A Felkelő nap, avagy Napfelkelte című mű abban is teljesen újszerű, hogy a korábbi, mozdíthatatlanul falba épített mozaikokkal ellentétben emez – egy ugyancsak Róth által kifundált fémkeretnek és egy speciális kötőanyagnak köszönhetően – képként hordozhatóvá vált, azaz bármikor bárhová tetszés szerint áthelyezhető. És főleg: ez az első magyar szecessziós mozaik, az új stílus tökéletes mintakönyve.

Róth 1898-ban összetrombitált otthonába egy csapat ítészt, újságírókat, kollégákat, festőket, műkereskedőket, és eléjük tárta a Napfelkeltét. A legendárium szerint a verdikt így hangzott: „Hát, Miksánk, ez ölég ronda...” Joggal gondolhatnánk, hogy hősünk összeomlott e karakánul demotiváló összegzéstől, lehet, hogy így is történt, de egy biztos: nem hátrált meg. Hamarosan egy még sokkolóbb alkotással állt elő – ez a Pax címet viseli –, majd egy ennél is modernebb, merészebb képpel, A tudás fájával, amely megint csak egy magyar első: a mester, ilyen se volt még, fogta magát, és kiemelte a síkból az alapmotívumokat, azaz a gránátalmákat, amelyeket ráadásul a Zsolnay-féle eozinmázzal vont be. Ekkortájt kezdődött a Zsolnay-gyárhoz fűződő, hosszú, kísérletezős kapcsolata, amely további pályafutását oly erősen meghatározta.

Végül is nem kellett több két évnél, hogy a Felkelő napot utolérje a korízlés, igaz, egyelőre még nem a magyar. Az 1900-as párizsi világkiállítás egyik legnagyobb képzőművészeti attrakciója lett, gondoskodva arról, hogy Róth Miksát azóta is az európai mozaikművészet egyik legnagyobb alakjaként tartsa számon a világ. Fényi Tibor elmondta: szinte megszokta, hogy ha bárhol a földön szecessziós kiállítást rendeznek, a Felkelő nap is utazik. Értéke felbecsülhetetlen, de annak fényében nagyjából elképzelhető, hogy a múzeum egy alkalommal kerek egymillió dollárra biztosította. Bizonyos tárgyalások mai állása szerint hamarosan megint elhagyja a Nefelejcs utcát – megint Amerikába megy.

Az új stílus tökéletes mintakönyve