Amint arról az Index.hu online újság a napokban beszámolt: a monumentális méretű, 405≈650 centiméter nagyságú, 26 négyzetméteres festményt múlt nyáron kiállításra szállították a bécsi Künstlerhausba, de amikor az alkotás visszaérkezett Debrecenbe, tragikus látvány tárult a szakemberek elé. A festményt tartó henger leszakadt, egy része leért a szállítóláda aljára, ahol a légpárnás fóliára és hungarocelldarabokra nyomódott, így a kép súlyosan megrongálódott. A lap birtokába került a restaurátorok által készített jegyzőkönyv, amelyben ez olvasható: „a festmény ládáinak bontásakor a csomagolás hiányosságaira visszavezethető súlyos károkat észleltünk”. A dokumentum szerint „a festmény a két szélső lemez élébe vágódott, ezáltal súlyosan maradandó károkat okozott a festmény hordozóvásznán, alapozásán és a csomagoló légpárnás fólia is benyomódott a lakkozott felületbe. A károkat megkíséreltük helyreállítani, a belső, kevésbé sérült részeket mérsékelt sikerrel, míg a közvetlen károsodott bal oldali részeknél sikertelenül”.

Az Index.hu azt írja, hogy a problémát vasalással, feszítéssel igyekeztek orvosolni, de a végeredmény nem lett tökéletes, hiszen Munkácsy különösen vastag festékréteggel dolgozott, és az abba nyomódó tárgyak feltűnő sérüléseket hagyhatnak. A főrestaurátor szerint „a festményen látszanak benyomódások, de ezek nem jelentősek”. A szakemberek biztosra veszik, hogy a szállítás hibái okozták a sérüléseket, ugyanakkor a helyzetet súlyosbította, hogy Debrecenben a képet a visszaérkezése után két hónapig nem bontották ki ládájából.

Az ügyről a Déri Múzeum vezetése sajtóközleményt adott ki, amelyben az olvasható: a kép Bécsből Budapestre történő szállítását nem a Déri Múzeum rendelte meg, hanem a Magyar Nemzeti Galéria, így a szállító céget sem a Déri Múzeum választotta ki. A közlemény szerint a Bécsből visszaérkezett festmény vásznának egy részén a restaurátorok a kibontás után deformálódást észleltek. Alaposan megvizsgálták a festményt, és elvégezték a szükségesnek ítélt beavatkozásokat, s habár azonnal nem értek el kielégítő eredményt, a főrestaurátor annak a reményének adott hangot, hogy a feszítés során – és a megfelelő klíma hatására – megszűnik a vászon elváltozása. A közlemény megállapítja: „már a felfeszítés során örömmel lehetett látni a vászon kisimulását, hetek múlva teljesen eltűnt a deformálódás, vagyis nem történt maradandó sérülés”.

A múzeum szerint az ilyen nagyméretű képek szállítása mindig veszélyeket hordoz, márpedig Munkácsy képei az elmúlt időszakban sokat utaztak: a Munkácsy-trilógiát az elmúlt két évben bemutatták Pécsett, Budapesten és Bécsben is. Habár a Déri Múzeum sokáig zárva volt felújítás miatt, az intézmény vezetése szerint „ládában, feltekerve tartani az Ecce homót felelőtlenség és pazarlás lett volna”. A közlemény azzal zárul: a Déri Múzeum igazgatója vizsgálatot rendelt el a három Munkácsy-kép aktuális állapotának felmérésére, és ennek eredményéről tájékoztatni fogják a közvéleményt. Igaz, az kissé furcsa, hogy a sokak által nemzeti kincsnek tartott Munkácsy-trilógiával kapcsolatban az intézmény csak azután rendelt el vizsgálatot, hogy az eset nyilvánosságra került.

A debreceni városházán érdeklődésünkre azt mondták: részletesebben csak a belső vizsgálatot lezáró jelentés megismerése után kívánnak nyilatkozni. Meg szerettük volna szólaltatni a kép szállítását végző, érdi székhelyű Hungart társaságot is, de nem reagáltak megkeresésünkre.

Az Ecce homo Pécs és Budapest után Bécset is megjárta, az óriási festményen ezután észlelték a sérüléseket